idegurult ma mellém, azt mondja, kér valamit a fél nap szabiért cserébe, amit nagylelkűen adott még októberben (pedig már szabim se volt), és már akkor jelezte, hogy kérni fog érte valamit. na, mondom, mit kérsz?
"beszélgess velem..." - volt a válasz. :)
belepusztult, hogy tegnap egy büdös szót se szóltam hozzá, sőt, 16:45-kor, mikor lejárt a munkaidőm, és ő nem volt sehol, akkor szó nélkül elmentem haza, egyedül, nem vártam meg. de ma már együtt ebédeltünk, vihogtunk, pletykáltunk. érezte ám, hogy megbántott, de én is levágtam, hogy mivel bántottam én meg, de megbeszéltük, nincs para. most minden zsír. :) ettől még nem szeretem jobban a melómat, de erről meg már végképp nem ő tehet. najó, szeretem, csak nem mindig. :) de igyekszem mindig szeretni, mert különben csak szenvedek, és az meg kinek jó?
közben Csodafenék annyira naprakész, hogy már jött is a reakció az előző bejegyzésre: nos, Dél-Tirolban dolgozik, az meg baromira nem Ausztria, hanem Olaszország, de német ajkú terület. no, itt kéne nekem már lennem, de kurvarégóta!!! :))) (jaj, de mi lesz a Kiccicával??? nyüssz... )
no, a mai posztcunami ezzel be is fejeződik. :) szép estét mindenkinek! ;)