na, átrohantam a Katonába, még szerencse, hogy közel vannak egymáshoz. közben odahívtam a Tesómat is, mert az meg éppen odaért a Kamrához és ott várt. :) meglettek a jegyek, be is mentünk. valójában elsőre örültem, hogy ebben a darabban játszik, és nem a Kamrásban, de aztán rájöttem, hogy ez annyira nem jó mégsem, mert "túl komoly". szóval nem éppen könnyed kikapcsolódás, mint amire én vágytam. de a Tom Waits dalok miatt viszont örültem neki.
na, a lényeg, hogy annyira nem ajánlom ezt a darabot senkinek, hacsak nem Tom Waits rajongó, mert akkor igen. viszont elég nehéz az egész, meg nekem már túl modern volt a rendezés is. Ascher Tamás egy zseni, én ezt nem vitatom, de már megint egy olyan darabot vettek elő, ami... na, mindegy. erről majd írok egy kritikát valahova, hogy mi a véleményem.
a Bőgősből alig láttam valamit, mert fent ült valahol, egy korlát mögött. de azért láttam. :) és mint utóbb kiderült, ő is látott engem, elég rendesen. :)
merthogy igazán csini voltam. és persze, hogy a Bőgősnek öltöztem olyan szépen, mert reménykedtem, hogy utána talizunk legalább egy pár percre. csodálatos sminket és hajat rittyentettem 3/4 óra alatt, plusz még azt is kitaláltam, mit vegyek fel. nem mondom, hogy nem volt egy hatalmas rohanás a készülődés, de megérte. :)
ezt beszéltük ma fb-on többek között:
Bőgős: azé láttalak felülről a csini kis lila ruhában...
Én: Neked voltam szép tegnap
Bőgős: köszi... Ez teveszőr pulóver? Megismertem a púpokról.
Én: :))) azzz
szóval látott és értékelte. vagyis inkább értékel engem, a melleimmel együtt, még mindig. :) jól esett nagyon.
na, a lényeg, hogy megnéztük az előadást. szerencsére csak másfél órás, szünet nélkül megy. utána egyből hívott a Bőgős, hogy még maradnia kell, mert megbeszélés van, meg újabb próba. nagyon-nagyon szerettem volna találkozni vele, de nem bírtam volna várni rá, mert annyira ahhoz meg nem volt kedvem. úgyhogy mondtam neki, hogy megyek haza, no para, majd legközelebb bepótoljuk. de legalább már hallottam a hangját. :) a Tesómmal útközben jól kiveséztük a darabot (neki se tetszett), abban maradtunk, hogy a zene jó volt, oszt ennyi. meg Nagy Ervin. gyönyörű is, a karaktere is ki volt dolgozva rendesen, énekelni is tud, tehetséges is, mi kell még? :)
otthon még tévézgettem persze, meg főztem zacskós levest, mert valamit enni akartam. aztán nem is ettem meg az egészet, de mindegy is. az éjjel arra ébredtem, hogy mocskosul köhögök. de olyan szaggatósan, vagy nem is tudom. rettenetesen fájt. alig tudtam visszaaludni. most egy kicsit jobb, de ez már nem is izgat annyira. :) hajnalban akkor is elmegyek partizni, ha nem tudom mi lesz. :) MUSZÁJ!!! :)) hogy egyedül, most az se érdekel. Format C:-t akarok, élőben, mert az jó!!! kicsit legalább O.Z.O.R.A. feelingem is lesz tőle. :) aztán meg jövök melózni. szép lesz. :) szerencsére családias lesz a hangulat, aki tehette, kivette szabinak a holnapi napot, így velem együtt leszünk 10-en, de 2-től meg már csak 6-an, úgyhogy majd ráborulok az asztalra szépen és alszok. :) ez a terv. :)
visszatérve a Bőgősre kicsit még: nem mondom, hogy nem mozdított meg, pedig nem is láttam, nem is érintettem, csak a tudat, a tény, hogy ő, meg ott, meg egyáltalán. nagyon kis cukorka volt, de tényleg. nemcsak Neki voltam szép tegnap, hanem Miatta is. sokat dobott a lelkiállapotomon, a kisugárzásomon, hogy egy légtérben lehettem vele, még ha ilyen fura körülmények között is. meg egyáltalán az, hogy meghívott. sőt, most mondta, hogy kedden a Belvárosi színházban játszik, egy másik darabban, lehet, hogy oda is lesz 1 jegy, akarom-e. NANÁHOGY!!! :) a legjobban annak örülök, hogy nem ülök otthon esténként, hanem értelmes, pláne színházi, programjaim vannak, lesznek. szóval a Bőgőssel meg szívesen találkoznék. én se nagyon értem, hogy miért, mert tényleg nem akarom vele újra kezdeni, meg nyilván ő sem velem, csak... hiányzik. a csókja is. úúúú, ez már gázabb. még talán le is feküdnék vele, nem tudom... lehet, hogy csak egy pasi hiányzik, és mivel ő a legkedvesebb volt szerelmem, ezért most ezt rá vetítem ki, nem tudom... lehet. de alapvetően Zé nem hiányzik, 76-os se, a Kos se, meg senki se. de a Bőgős mindig is tudott hiányozni. Ő örök szerelem marad, ezt nem tagadhatom, és nem is akarom. jó lenne néha lógni vele, eljárni ide-oda, szeretek a társaságában lenni, beszélgetni vele, piálni vele, röhögni vele, meg ilyesmi. szeretem az eszét, a humorát, a munkáját...
és ha már a volt szerelmekről van szó... nos, bár plátói volt a részemről, tehát soha be nem teljesült, soha nem viszonozta, mégis a tinédzser éveimet megszépítette az az Ember, aki ma még csak 37 éves lenne, és sajnos már 11 éve halott. ő Endre, akit soha nem fogok elfelejteni, és november 4-én, a születésnapján, nagyon sokat gondolok Rá.
de a mai nap híre, bárki bármit is mond, az, hogy MEGYEK A PAUL KALKBRENNER BULIRA jövő héten csütörtökön a SYMA csarnokba, ráadásul INGYEN!!! :))) amióta először láttam a Berlin Calling c. filmet, azóta akarom őt élőben hallani. tavaly Soundon volt, nem mentem. idén VOLT-on volt, nem mentem. NADE MOST!!! :) az egyik kollégám tudott rá szerezni jegyet, és most kibaszottul örülök! :) kollégákkal megyek, együtt fogunk bulizni egy hatalmasat! :) amúgy is szerettem volna erre már elmenni, de a jegy ára egyszerűen nem fért bele a keretembe. jaj, olyan gyönyörű ez a pasi, és annyira jó zenét csinál... huhhh... már most rá vagyok pörögve ezerrel! :)
ufff, most nézem, 4 perce lejárt a munkaidőm. :) tipli haza. :)