mondjuk, a péntek esti "csak beülünk valahova egy órára, egy csésze akármit meginni" c. történet úgy sikerült, hogy mocsokrészegen értem haza éjjel fél 11-kor. forraltboroztam. ufff. hánytam is. ufff. hú, de másnapos voltam szombaton. :( de legalább a péntek este jó volt. :) jót beszélgettünk, röhögcséltünk, meg minden. :) beültünk egy olyan kocsmába, ahová a pasik meccset nézni járnak (jelzem, olyan olcsó, és az Astoria kellős közepén van, hogy 1000,- Ft-ból már a detoxikálóba adnak beutalót). főleg fiatal fiúk voltak. persze Újpest meccs ment. én meg oltogattam őket, hogy mekkora ótvar csapat ez... nemár. :) nem verettem meg magam, de éreztem a súlyos pillantásokat. régen voltam részeg. márpedig részegen produkálom magam ezerrel. utána bementünk Zsóval a BK-ba kajáért. na, még ott is toltam a hülyeséget. hálistennek mindhárman mocsokrészegek voltunk, úgyhogy nem tűnt fel. :)
hazaértem, hánykolódtam, pedig enni akartam, de nem ment. inkább le is feküdtem azonnal aludni.
szombat reggel a kötelező dawntempo meghallgatása után még ágyban maradtam. leginkább azért, mert úgy görcsölt a hasam, ahogy még soha. ebben a legviccesebb az, hogy pont a héten "dicsekedtem" vele, hogy én nem vagyok görcsölős. nem a faszt nem. :( rögtön sodortam eücigit, de az is csak ideig-óráig segített. csak fetrengtem egyik oldalamról a másikra. enni se volt se erőm, se kedvem, éhes sem voltam. igaz, az esti maradék BK kaját szombat délben nyammogtam el, hidegen. pff... :S
így aztán persze minden hétvégi programom ugrott. se kiállításra nem mentem, se Krisztivel találkozni nem mentem, se Zével nem buliztam. lemondtam nála is az estét. lehet, hogy a szervezetem tiltakozott, illetve a tudatalattim a szervezetemen keresztül, hogy ne találkozzak vele. kicsit hülyének érzem magam, hogy még mindig nem szálltam le róla, meg hogy erőltetem a találkozást, de másrészt meg nem, mert... mert csak. :) mert hiányzik. és úgy érzem, én is hiányzom neki. elég aggodalmas üzeneteket küldött még szombaton, nekem aztán arra nem volt már kedvem válaszolni. aztán vasárnap megint kérdezte, hogy vagyok. arra már válaszoltam. kiderült, hogy vasárnap is dolgozott, úgyhogy annyira nem is fájt neki, hogy nem volt bulizás.
szóval görcsölő hassal fetrengtem végig a hétvégét, ahogy elmúlt az eücigi hatása, már toltam is a következőt, különben a falat kapartam. egyik meccsről a másikra kattintottam (már amikor végre ki tudtam kelni az ágyból), így láttam nagyon jó mérkőzéseket, meg nagyon szarokat is. de hogy rengeteg meccset néztem megint, az is biztos.
és ma már megint hétfő. :( úgy nem volt kedvem bejönni reggel... de annyira nem, hogy el nem tudom mondani. :( a macskára is hajnalban jött rá, hogy hozzámbújjon, amivel nem is volt baj, csak olyan nehéz volt otthon hagyni szegénykét, egyedül. :(