az első félidő fostalicska játékáért a másodikban kárpótolt a csapat. lehettek volna jobbak is, de megvan a 3 pont és kész. :) annyira jó érzés volt, annyira büszke vagyok, annyira jók a fiúk, látszik, hogy nyerni akartak és meg is lett az eredménye. fantasztikus érzés. és nagyon irigyeltem azokat, akik tegnap élőben látták a meccset.
munkahelyemen szerveződik a csajos csapat (már hárman vagyunk), akik majd a tavaszi, itthoni meccsekre kimennek állatkodni (vagyis szurkolni). Zsó az, aki nem ért a focihoz, és nem követi, neki azzal érveltünk: "lehet sörözni, meg üvölteni". egyből rábólintott. :)
az este próbáltam enni, de nem nagyon ment... ami persze nem nagy baj. :) vettem hazafelé 4 db citromot (430,- HUF), meg 17 dkg csirkemellsonkát (428,- HUF), szóval egy ezrest költöttem a szinte semmire, de legalább olyanra, ami tényleg jó. mármint vitamin és fehérje. napi szinten egyébként minimum ennyi vitamint és fehérjét kellene bevinnem a szervezetembe, hát ez a citrom mennyiség a héten már ki fog tartani nálam, a felvágottnak meg ma eszem meg a maradékát. de azért tényleg botrány, hogy ha normálisan, egészségesen akarsz étkezni, akkor Rotschildnak kell lenned. vagy legalább egy 300.e HUF nettóval kell rendelkezned, mindenféle hitelkeret és/vagy albérletre költés nélkül.
a megbízóinkkal való kapcsolattartás során rengetegszer felmerül bennem a kérdés: miért nem ÉN ülök abban a székben, ahol ők? sokkal jobban meg tudnám oldani a feladatokat, mint némelyik szerencsétlen, aki éppen ott van. és nem keresnek szarul persze, mert ezek mind multik. egy hülye vagyok egyrészt azért, mert az angolt még nem tanultam meg társalgási szinten, másrészt mert nem nyomulok, hanem csak morgolódok magamban, pofázok, elégedetlenkedek, de nem mozdulok sehová, illetve nem képzem magam tovább. bezzeg a pofázás, az elégedetlenkedés az remekül megy. :( rémes. :(
érdekes módon Zé nem jelentkezett múlt szerda óta. na, nem mintha annyira vágynék összefutni vele, csak hát ha már annyira akart velem találkozni, meg kíváncsi volt arra, hogy mi van velem, meg nyilván ő is elregélte volna, hogy vele mi van, akkor tehetett volna legalább egy próbát még, hogy wtf. de nem tett. lehet, hogy beleolvasott a blogba és azért? jó, hát valamikor, valamilyen úton-módon nem árt, ha megtudja, hogy mi a véleményem róla (unom). na, mindegy is.
annyira nincs miről írnom, hogy már ilyen baromságokkal töltöm ki a sorokat, csak hogy a kedves törzsolvasókat szórakoztatni tudjam. na, nem mintha ez a nyűglődés szórakoztató lenne, de ahogy egy "rajongóm" anno megfogalmazta: "a blogodban azért jó olvasni a szar dolgokat, amik veled megestek, mert veled estek meg, és nem velem." vagy valami ilyesmi. és igazat is adok az illetőnek. amíg nem velünk történik a szar, csak valakivel, akivel mondjuk szimpatizálunk, de igazából nem is ismerjük, addig távolról szemlélni a dolgot szórakoztató és még akár megnyugtató is lehet.
amikor viszont már minket önt el a kakker... na, az nem a legjobb. :(
én most jól vagyok. újult erővel töröm az utat magam előtt. és nem foglalkozom a múlttal, az elmúlt fos 34 évvel, hanem a hátralévő 34-re koncentrálok. megettem a kenyerem felét. ja. arról már el se kezdek beszélni, hogy ebbe hétvégén bele is gondoltam rendesen. (a discovery science csatorna miatt. ott voltak olyan műsorok, amik megmozgatták a fantáziámat ezen a téren is.)