nem mennék bele a részletekbe, de tegnap este Zsó zokogva hívott fel, hogy a 3 éve tartó, együttélős, eljegyzős kapcsolata gallyra ment, ugyanis kiderült, hogy a pasija, akit Zsó feltétel nélkül szeretett (és még most is szeret), 3 hónapja átbassza folyamatosan és egy másik csaj kell neki. ráadásul még úgy állította be az egészet, hogy Zsó érezze szarul magát, hogy ő kattogjon azon, hogy mit rontott el, holott egyáltalán nem erről szólt a történet. 3 hónapja érezte Zsó, hogy nem frankó minden, de a pasi csak tagadott és még Zsót állíotta be hisztisnek. ehhez képest szegény lány mindent megtett, hogy őrá aztán ne legyen panasz. erre tessék. tegnap este csak kibökte a fickó, hogy más kell neki. parádés.
annyira utálom, hogy a pasik maximálisan elvárják az őszinteséget a nőktől (lásd Zének is ez alapelvárása volt anno), de hogy ők őszinték legyenek, az ki van zárva. az ember szemébe hazudnak minden probléma nélkül, meg sunyiskodnak, meg kamuznak. komolyan nem értem ezt az egészet.
ezek után megint hogy legyen az embernek bizodalma? ráadásul Zsó is egy olyan nőre lett lecserélve, aki a nyomába sem érhet. mégis az kell. DE MIÉRT? miért ilyenek a pasik? miért képesek megbolondulni egy ócska ribanc miatt, és miért nem értékelik azt a Nőt, akivel több éve/több hónapja harmonikus kapcsolatban vannak? vagy ha probléma van (mert nyilván nem véletlenül kacsintgat valaki félre, bár ismerek olyat, akinek ez létforma), akkor miért nem szól? KOMMUNIKÁCIÓ!! ez a kapcsolat alapja. ha ez nincs, akkor megbaszhatja a fene az egészet. annyira megalázó ez a szitu, sajnálom nagyon ezt a lányt. teljesen átérzem, hogy összetört. ő ennek a pasinak már gyereket akart szülni. még jó, hogy nem tette...
tegnap munka után Tesómmal shoppingoltunk Aldiban. néhány alap dolgot vettem, meg macskakaját, bár az is alap dolognak számít a háztartásomban. aztán néztem a Real meccset, aminek a végét már majdnem elaludtam. elszenderedtem a kanapén, mert nem volt erőm bekúszni a hálóba. úgy éreztem, hogy 5 percre tettem le a fejem, de kiderült, hogy az 2,5 óra volt. negyed 2-kor másztam be az ágyamba és reggelig durmoltam. :)
jelzem, tök jól érzem magam attól, hogy Zének megmondtam, hogy itt a vége, hagyjuk egymást, és még csak a reakciójára sem vagyok kíváncsi. valahogy megkönnyebbültem. eddig szorított, feszített ez a dolog, most meg nem érzek még csak hasonlót sem. a facebookon is letiltottam, hogy ne lássam az üzenőfalon, hogy mik történnek vele, és így meg pláne halálosan kényelmes az egész. mintha sose lett volna. mintha nem is ismertem volna. mintha nem is történt volna semmi. jójó, nem tűnik el nyom nélkül az emléke, a közös dolgok, de erőteljesen halványul minden. én meg így végre levegőhöz jutok. :)