a múltat Ady Endre és kora határozta meg. felfaltam Dénes Zsófia könyvét. aztán rájöttem, hogy megvan az eredeti, legelső kiadás, 1957-ből, ráadásul ez a dedikált példányom Dénes Zsófiától... sírtam örömömben. :) és már összeszedtem, hogy miket fogok tőle olvasni. meg befejezem Révész Béla hármaskönyvét, mert ő is hiteles forrás, csak férfi szemszögből, meg inkább baráti szemszögből, együtt lumpolva a költővel.
a jelen folyamatosan kattogott az agyamban. a jelenlegi helyzetemről agyaltam, és sokat gondolkodtam Zén, még ma reggel is. addig nem jutottam el szerencsére, hogy írjak neki. ha írtam is volna, akkor is csak azt, hogy miért nem akarom már őt.
a jövő pedig a Discovery Science csatornán került a közelembe, amire már péntek este durván rászívódtam. főleg a csillagászati témájú filmekre. rengeteg érdekes és elgondolkodtató dolgot hallottam az univerzum keletkezéséről, vörös óriásokról és kék törpékről, a kezdetről és a majdani világvégéről, hogy van-e élet más bolygókon, és ha igen, akkor azok milyenek... és még sorolhatnám. asszem új kedvenc csatornám lett. :) régen is rá voltam szívódva a csillagászatra, mindig is érdekelt, gyerekkoromban űrhajós szerettem volna lenni, vagy legalább egy tudós, aki felfedez egy bolygót/csillagot és majd rólam nevezik el. ehhez persze se a matek, se a fizika, se a kémia nem ment. mindegyikből bukdácsoltam. egyedül a föci az, ami bejött. és még így is, már általános iskolában elmentem csillagászati versenyre. nem irodalomra... áhhh... nem. csillagászatira. mert az jó nekem. :) és mindig nagyon vártam, hogy eljuthassak a Planetáriumba, hogy ott aztán tátott szájjal nézzem a plafonon a vetítést. :)
a pénteki, San Marino (majdnem San Marion-t írtam) elleni meccsel elégítettem ki az összes fociigényemet. jó, mondjuk ez gólparádé volt, jól is játszottak a srácok, bár San Marino csapata a 2. percben egyszer rúgott kapura, utána nem... hát jó... nem volt ellenfél. most már előre a finnek ellen, legalább van önbizalóm, meg gól a lábakban. :) Dzsudzsi is meglőtte a magáét, és meg is érdemelte a 3 gólpasszáért. :) a végén a bíró bohóckodása a kiállítással már csak hab volt a tortán. :)
főzés terén végül a rakott karfiolnál döntöttem. egész jó lett. felfaltam mindet. persze egyedi, saját recept alapján készült, egy fej karfiolból, 45 dkg darált csirkemellből, sovány tejföllel (már ha van ilyen), sok fokhagymával és hagymával, valamint reszelt füstölt sajttal a tetején. jó lett, én mondom. :)
sokat nem voltam az utcán, szombaton és vasárnap leugrottam a boltba, csokiért. összesen 6 táblányit toltam be az arcomba. :( nem vagyok rá büszke. :( a Discovery Science csatornán hallottam, hogy a csokoládé agyunknak ugyanazt a részét stimulálja, mint a kokain. nem véletlenül okoz függőséget. meg az sem véletlen, hogy legalább olyan jó csokit zabálni, mint kokaint tolni. bár utóbbit még nem próbáltam. de asszem, maradok is inkább a csokinál. :)
az új taktika egyébként az, hogy hétköznap pofám lapos, csak étcsokit kaphat, azt is mértékkel (bár már kitaláltam, hogy a kedvenc rizses csokimat hogy tudom előállítani én magam, étcsokiból, különféle ízesítésekkel). hétvégén lesz főzés, hogy normális étel kerüljön a belembe, meg akkor némi szénhidrát is jöhet, de csak mértékkel. hétköznap viszont ultán behúzom a relét, és nem zabálok. főleg esténként. ki kell bírni. :) karácsonyig el kell érnem a 80 kg-ot.