jelenleg elég nagy nehézséget okoz normálisan felöltözni egy randira. ezzel a szűk felsővel úgy voltam, hogy nem érdekel a látvány (magamnak egyébként tetszettem), legalább megmutatom elsőre, hogy milyen is vagyok valójában. ha tetszik jó, ha nem, akkor meg le lehet kopni.
mivel takony idő volt, a hosszú télikabátom vettem fel, alatta csak a szűk felső, semmi más. a kabáton csak mell alatt volt begombolva két gomb, a sminkem vadító lila, lila, macskás fülbevaló és lila gyűrűk... na, szóval így indultam el. a szeplős dekoltázsom igazán jól mutatott. meg voltam magammal elégedve.
aztán annyit kellett a buszra várnom, hogy már majdnem elvittek fuvarba. olyan pillantásokat kaptam, pasiktól, hogy uhhh... :) jó volt nagyon. :)
vastagon elkéstem a randiról, de mivel számot nem cseréltünk előtte, így nem tudtam értesíteni az alanyt. ez egy kicsit dühített. azt gondoltam, hogy nem is fog megvárni. de megvárt....
egy szál vörös rózsával várt. rémes volt. még a Kéményseprő előtti, -1. randin, vagy nulladik randin, mindegy, szóval akkor kaptam vörös rózsát a pasitól, amikor találkoztunk, meg most. közben senki nem csinált ilyen faszságot. mert lássuk be, legyen bármilyen gentleman az illető, első randira egy szál vörös rózsával beállítani, főleg úgy, hogy nagyjából vadidegenek voltunk egymásnak, hát az ultragáz. nem győztem dugdosni. meg aranyosan mosolyogni. mert bizony az első pillanatban láttam és éreztem, hogy a pasi offos. 40 éves, rémesen volt felöltözve, túl úriemberesre vette a figurát. hurcolta a fejem felett az esernyőt, de még az aluljáróban is. a hangja meg mint valami rossz buzié (és semmi bajom a melegekkel!!), szóval hatalmas csalódás volt. elvitt egy kiállításmegnyitóra, a Király utcába. rémesen éreztem magam. egyrészt mert már abban a pillanatban koccoltam is volna le a társaságából, nemhogy még kiállítás. másrészt meg olyan szintű sznobéria volt ott. belvárosi zsidók szórakozása... áhh... a közönség egy része csak az ingyenzabálás miatt ment oda, a másik része a kiállító művész családtagja, haverok, és csak egy elenyésző százalék érdeklődött valóban a művek iránt. pl. én. mert a kiállítás, főleg a pincében lévő része, kibaszott jó volt. de ez a pasi állandóan pofázott mellettem, hogy miért nem neki jutott ez vagy az eszébe, meg hogy ez milyen egyszerű, meg mittomén. nem is figyeltem. nem is hallottam. itta sorra a borokat, tömte be a szendvicseket, én meg csak álltam ott, mint egy hülye. kicsit szarul éreztem magam. nemcsak a sznobok miatt, mert leszarom őket, hanem a fickó miatt is. egy idő után a rózsámat is ő cipelte. leszartam. :) a megnyitó alatt egy kissrác állt szemben velem, úgy 16 körül lehetett. majdnem kiesett a szeme, úgy bámult. aztán összehúztam a kabátomat magamon (nem miatta, hanem a randiarc volt képtelen a szemembe nézni, és már kezdtem unni), erre szégyenlősen elkapta a tekintetét. én meg rávigyorogtam. :)
még a galériába menet volt egy kellemes élmény: vonaglunk az esőben, pasi ernyővel, én mellette rózsával és dekoltázzsal, erre jön szembe egy 25 körüli srác és csücsörít, meg kacsint, meg csókot dob... pfff... :) vicces volt. :)
ja, azt talán nem kell mondanom, hogy míg a buszmegállóig elértem, addig füstöltem, közben Digweedet hallgattam, de persze úgy betépődtem, mire a randira odaértem, hogy kész. mindenen vihogtam. :) és persze nem érdekelt senki.
na, a galériában jól kifakadtam a pasinak, hogy mennyire sznobság az egész. bevallotta, amit én is jól láttam, hogy ő egy éhező művész, és azért jár ilyen helyekre, mert legalább ehet, ihat ingyen. na, ezzel nincs is túl nagy baj, mert éheztem én a Bőgőssel anno, nem keveset. de azért bárkivel nem vagyok hajlandó ezt előadni. ez a fickó annyira idegesítő volt, hogy nem bírtam elviselni.
mikor második körre ment a büféasztalhoz, akkor az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak eltűnök a tömegben, kisétálok az ajtón és illa-berek, lelépek a faszba. számom úgysem tudja, e-mailre meg majd nem reagálok. és ennyi. de aztán ennél egy hangyányival jobb fej voltam. még puffogtam neki a kiállításon is (mindenki hallhatta, ahogy sznobozok és zsidózok ezerrel), aztán kimentünk rágyújtani és még ott is beszélgettünk. büdös volt a szája, irritáló a hangja. és nem tetszett a feje. és nem azért, mert 40 éves. mert a Tesóm pasija már 46-47, de vele még most is simán összekötném az életem, és bevonszolnám az ágyamba, mert egyszerűen jó pasi. áhhh... na, mindegy is.
szóval cigizgettünk, aztán elindultunk a Deák tér felé. kitalálta, hogy menjünk el az Instantba, mert még nem volt ott, és kíváncsi rá. erre én meg mondtam (találkozásunk után kb. 1 órával), hogy én inkább hazamennék. ne haragudjon, nem cseszte el az estémet, mert a kiállítás remek volt, de most hagjyuk abba az egészet, mert nekem nem fog menni. elképzeltem valamit/valakit és csalódtam. mást vártam, mint amit kaptam. ennyi. nem is akartam neki sokáig ragozni, a sarokig még elkísért, aztán lekoccoltam. inkább sétáltam az esőben, mint hogy még egy métert vele menjek tovább. a rózsámat odaadta, én meg ahogy elindultam másfelé, azonnal szanaszét cincáltam a szárát. jött velem szembe egy pasi, vajon mit gondolhatott, micsoda könyörtelen nőszemély vagyok? :) végül a rózsa fejét elraktam a táskámba, pedig ki akartam dobni, most jutott eszembe, hogy még mindig ott van. :) kb. ennyire volt fontos az egész.
rájöttem, hogy ez az internetes társkeresés egy nagy kalap szar, és hogy ebbe én már nem vagyok hajlandó több energiát feccölni. egyszerűen nem működik az, hogy az ember levelezik, képet cserél, esetleg telefonál a másikkal, aztán meg találkozás. mert élőben annyira más mindenki. és akkora csalódás tud lenni.
csak abban reménykedhetek, hogy valaki egyszer meglát, kiszúr magának, vagy egymást szúrjuk ki, és majd úgy megismerkedünk. amikor van rögtön olyan benyomás a másikról, ami fontos, ami hozzátartozik. szóval személyes találkozás, nem pedig levelezgetés, meg ilyen baromságok.
úgyhogy éppen ezért töröltem is magam ezekről a netes húspiacokról. az összesről. egyelőre teljesen befagyasztom ezt a történetet, most már tényleg. tök elegem van. nem éri meg semmiféle görcsölés, öltözködés, bármi... áhhh... ezek a randik mind halálra vannak ítélve, amik a neten kezdődnek. ez az elmúlt, több, mint 4 éves netes társkeresős múltamból most már egyértelmű. mert vagy csak egy kufirc van belőle, vagy egy olyan fos randi, hogy az életkedvem elmegy tőle.
tettem egy kósza próbálkozást még a múlt héten, hogy Zével újra felvegyem a kapcsolatot. megmondom őszintén, csak a Digweed buli vezérelt, úgyhogy ezért adtam el a lelkem az Ördögnek (Zét is szokták örödögözni, de ez mondjuk részletkérdés), és írtam neki, hogy mifasz. addig tekergettük a dolgot, hogy végül a tegnap estében maradtunk, hogy majd beülünk az Instatba (mert még én sem voltam ott és érdekel) és dumálunk egyet. a bulizást nem mondta biztosra, mármint Kecelt, de találkozzunk beszélgetni. na, tegnap már azt vártam, hogy akkor mikor találkozunk, erre beközli, hogy neki nincs pénze, és ezért sem a tegnapi, sem a további bulizás nem fog menni.
na, mondom, ez remek. na, pont ezért van elegem ebből a pasiból. mert ilyen körülményes és unalmas. nem is válaszoltam az üzenetére. mert egyszerűen szánalmas az egész. nem hiszem el, hogy egy kávéra nem lett volna pénze, ami mellett elbeszélgetünk. mivel nem piál (és én sem szándékoztam), ezért nem lett volna túl nagy beruházás mondjuk egy kávét/teát elszopogatni és beszélgetni. mert a lakásomba nem vagyok hajlandó felengedni. nem vagyunk úgy, ne haragudjon a világ. nem akarom, hogy oda feljöjjön. nem azért, mert nincs kitakarítva (mert majdnem készen van már), hanem mert nem akarom. ennyi. az az idő elmúlt, hogy ő oda felmászkálhasson. úgyhogy nem válaszoltam az sms-ére, azt meg véletlenül sem, hogy "oké, akkor gyere át hozzám". mert nem. annyira fárasztó és unalmas a vergődése, hogy mindig dolgozik, hétvégén is, mégsincs soha pénze, de egy fillérje sem, ráadásul állandóan fáradt. ki a faszomat érdekel az ő lúzersége? mert engem nem. Apor olyan szinten kihasználja szerintem, ahogy csak lehet. dolgoztatja reggeltől estig, egész héten, egész hónapban, aztán meg egy kávéra való pénz nincs nála? unomunomunomunom. egyszerűen unom. aztán mivel nem válaszoltam erre, még küldött valami ködös üzenetet, hogy valami rezet gyűjtögettek, és majd csak hétvégén tudják leadni, ezért offos a találkozó, meg a bulizás. de erre sem válaszoltam. egyszerűen nem érdekel a magyarázkodása.
csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora TÉVEDÉSem nekem ez az ember. és egyben mekkora CSALÓDÁS is. és most is így gondolom. és már nem érzem azt, hogy egyáltalán érdekelne, hogy mi van vele. mert pont ezt a nyűglődést untam meg június végén is, meg mindannyiszor. hogy ennyire tehetetlen lúzer. akinek mindig van valami hisztije. hogy most ezért nem, meg most azért nem. és nemcsak a bulizásra, mindenre van valami. hát leszarom.
akkor inkább lemondok a bulikról, amiben rá számítottam volna, Digweedért is vérzik a szívem, de nem érdekel. majd jön még Pestre. ő nem Madonna, hogy 100 évben egyszer jár Budapesten. szóval majd a következőn ott leszek. én nem akarom ezt a nyavalygást hallgatni. meg nem akarom ezt a körülményeskedést végigasszisztálni. annyira unalmas Zé, de annyira, hogy azt már el nem tudom mondani. hálistennek, hogy ezt is le tudom írni végre. és komolyan mondom, hogy nem vagyok rá kíváncsi. nemcsak önzőségből kerestem meg a múlt héten, hogy találkozzunk, hanem azért, mert érdekelt, mi van vele, megsajnáltam, hogy nincs kivel beszélnie.
most már ez is elmúlt. nem sajnálom, és nem érdekel. lett volna egy nő, mármint én, akivel egyhúron pendülés, meg minden fasza, de nem kellett. akkor ennyi. én itt tényleg befejeztem.
és egyáltalán nem esik nehezemre....
tegnap a vízórákat cserélték nálam, ezért szabin voltam és otthon pislogtam egész nap. reggel leszaladtam "kifliért" a sarokra, aztán persze be is toltam belőle egy kicsit... szóval viccesen fogadtam a szerelőket. :) meg játszósruhában. :) mégis elismerő pillantásokat kaptam. :) meg kacsintgatást. :) mackónadrágban is jó csaj vagyok. ennyi. :) nekiálltam takarítani persze, ha már otthon vagyok, mire össze tudtam szedni magam a kiflizés után... hát, az első csapat érkeztekor még raklapnyi mosatlan volt a konyhában. nem győztem takargatni. :) aztán mikor a számítógépes ember jött, akkor már toltam a mosogatást közben, és végül a blombáló ember már ebédkészítés közben érkezett.
jaj, kurvajót főztem. :) héjában főztem krumplit, aztán vajon pirítottam hagymát, meg fokhagymát, abba beleraktam a főtt krumplit, só, bors, szerecsendió, kis gyömbért is reszeltem bele, majd olvasztottam rá mozzarellát... nyami. :) ma megeszem a maradékot, de viszek rá egy kis tejfölt is. :)
rakott karfiolt akartam főzni, de azt majd inkább hétvégén. most nem volt kedvem vásárolgatni menni, meg időm se nagyon, mert nem tudtam, hogy a szerelők mikor érkeznek. meg milyen időközönként jönnek majd. végül negyed 2-re készen is lett minden. utána ebédeltem és punnyadtam. olvastam egy csomót, meg aludtam. ja, persze írnom is kellett volna ide, de nem volt erőm hozzá. van ez így. :)
ma tök klassz idő van. :) lehet, munka után sétálok egy kicsit valamerre. :)