az utcán, jártamban-keltemben, elhatalmasodott rajtam egy érzés, amit legszívesebben beleüvöltöttem volna a világba, hogy ANNYIRA JÓ CSAJ VAGYOK, hogy csoda, hogy még nem vagyok betiltva. :) de tényleg. :) széles mosollyal az arcomon, csini smink, csini haj, csini ruci. valahogy az önbizalmam akkorára dagadt, hogy alig fért belém. :) még az autósoknak is simán beszóltam, de szerencsére nem verettem meg magam. :)
jaj, megy a küzdés Zével. most mondtam neki, hogy csütörtökön jöjjön át Loki meccset nézni. de már nem is akarom. egyáltalán nem akarom. se őt, se a társaságát. mert nem. megint társkeresőzik... (láttam, nem vagyok hülye. ő az, ha úgy csinálja, hogy bárki láthassa) hát csinálja. engem nem érdekel. najó, ezen is felkúródtam ma reggel, mikor megláttam, de pont ezzel vágja el magát nálam teljesen. persze, nem kéne ezen pörögnöm, mert ha nem kellek neki, hát nem kellek. de inkább nem vagyok rá kíváncsi, mint igen. egyre inkább nem érzem úgy, hogy túl vagyok rajta, éppen ezért nem kéne vele találkozni. meg egyáltalán, kapcsolatot tartani sem. mert minek? nem is az, hogy rajta nem vagyok túl, hanem azon a tényen, hogy hajszál hiányzott csak ahhoz, hogy életünk végéig, plusz egy napig együtt legyünk szerelemben, boldogságban. nála sokkal szarabb faszik miatt meg voltam borulva hónapokig, évekig... most valamilyen szinten miatta is meg vagyok borulva. és persze kattog az agyam azon, hogy majd 55 kg-osan néz nagyokat, és esetleg megváltozik irányomban, de akkor meg már nem akarom. ha csak úgy kellek neki, akkor menjen a picsába. ha nem tud úgy szeretni, amilyen vagyok (még ha mellette is lefogynék 55 kg-ra, mert saját magamban érett meg rá az igény, és nem máshoz akarom magam alakítani), akkor azt sem érdemli meg, hogy neki bármennyire is tetszeni akarjak, vagy egyáltalán majd szóbaálljak vele, ha 55 kg leszek. mert mi a francnak? ha most nem kellek, akkor már ne kelljek.
úgyhogy részemről megfeneklett ez az egész. biztos hülyének fog nézni, de én ezt a csütörtök estét offolni fogom, ha netán mégis úgy döntene, hogy átjön. mert még hezitál. (ettől is tele a tököm) az a baj, hogy jó bulik miatt jó lenne vele tartani a kapcsolatot, de leginkább már ezt is leszarom. erőt kell vennem magamon, és betépve se gyengülhetek el, nem írhatok neki sms-t, meg semmit. mármint nem úgy gyengülök el, hogy ilyenkor érzelmekről írok, hanem egyáltalán, hogy írok. nem kéne. nagyon nem. és megint meg fogom magam emberelni, és leszarom magasról. nincs nekem erre szükségem. nem véletlenül érzem magam tök hülyének attól, hogy még tartom vele a kapcsolatot. nyilván azért, mert hülyeség.
csak sajnos az ember esze, meg a szíve nem mindig összehangoltan működik. na, mondjuk nem iránta érzek érzelmeket, inkább csak magamat érzem elveszettnek, hogy nincs férfi a közelemben (nincs meg az oroszlán udvartartás), de túl kell ezen lépni. majd lesz. nem hajszolom a dolgot, mert annak semmi értelme. elengedem és megkapom. tudom. és most már egyre több erőm van elengedni. ilyen szarságokon úgy felkúrom magam, hogy simán elengedek bárkit és bármit. vigye a víz. hagyjuk egymást békén. ezennel útra is teszem, 76-os és a Kos útjára. nincs miről beszélnünk, nem érdekel amit mondani akar, őt meg ne érdekelje, hogy velem mi van. mert úgysem mondok semmit magamról. mert nem neki akarom elmondani, ami van. ha meg nincs semmi, arról meg minek tépjem a számat?
na, közben meg is írtam neki, hogy mifasz. és hogy ne is válaszoljon, csak vegye tudomásul, hogy ez van és kész. és még örülhet, mert a többiek elől szó nélkül tűntem el. ő meg legalább kapott pár sort.
jó kis nap ez is. mindig van valami izgalom... :)