elhangzott a számból

a legszebb szó, ami létezik a Világon. tegnap este. és Kereskedőnek mondtam. igen, kimondtam. és kedvező volt a fogadtatás. konkrétan ez: (hatalmas, szorítós ölelés) "én is téged, nagyon-nagyon" :D úgyhogy ezen is "túl vagyunk". :) no persze ez nem egy olyan kötelezően teljesítendő feladat volt, de megtörtént, és nem bánom. persze, romantikusabb lett volna, ha ő mondja először, de úgy érzem, nem dobálózik ezzel sűrűn, meg könnyedén, én meg nem akarok játszmázni, mert nem vagyok már tini, meg szerintem hülye picsa sem. annyira, de annyira boldog vagyok vele, hogy nem tudtam türtőztetni magam tovább, így a fülébe suttogtam. de annyira boldog vagyok vele, hogy tegnap még a könnyem is kicsordult a boldogságtól, ahogy magamhoz öleltem. én vagyok a legszerencsésebb nő a Világon, és mielőtt elaludtam volna végre, akkor még sóhajtottam egy nagyot, és azt mondtam hangosan: "Istenem! Köszönöm!" Kereskedő meg közben álomba simogatott. :)

picit azért visszamennék az időben, és majd így lesz keretes a történet, hogy az utóbbi héten mi is történt. Agárdon volt jó elhajlás kedden este, én nagyon-nagyon jól éreztem magam, és remélem, a többiek is. :) életemben először játszottam Scrabble-t, rögtön 3 menetet, Barbi nagyon szigorú volt, így nyilván én passzoltam a legtöbbet (és ezért én ittam a legtöbb pálinkát), meg mindig Ő nyert, de ez legyen a legnagyobb bajunk. :)) a szerdát inkább csak túléltük, mármint a dög melegben, meg másnaposan, de az is nagyon jó volt! :) este meg már Kereskedőztem aranyosan. :) 

természetesen csütörtökön is, akkor este találtuk ki a miniszabit Egerben, csak úgy spontán (azóta már a szállást is lefoglalta). péntek reggel nehéz búcsút vettünk egymástól, én indultam a Tesómmal Mezőkövesdre, ő meg haza. 

a családi nyaralás remekül sikerült, a szülinapozás is, meg minden. anyuka meghatódott, ahogy kell, jókat ettünk, rengeteget fürödtünk, szóval minden nagyon klasszul sikerült. én minden nap sokat beszéltem telefonon Kereskedővel, meg persze mentek az sms-ek oda-vissza, muszáj volt tartani a kapcsolatot. :))

hétfőn 6 körül értem haza, Kereskedő 10-ig dolgozott, így fél 11-re ért hozzám. egy kis meglepivel vártam, ugyanis csütörtökön elmentünk együtt néhány dolgot elintézni, például vettem még a kapuhoz ilyen kis nyitó bizbaszt. de rögtön kettőt (egyet a Tesóméknak szántam mindenképpen, a másikat meg tartaléknak), de nem mondtam, hogy miért. nos, tartaléknak, persze, de leginkább Kereskedőnek. úgyhogy hétfőn este egy pici borítékba beleraktam a kapunyitót, meg egy lakáskulcsot mellé, lezártam, és ráírtam: "... mert én is Imádlak!" este aztán arról beszélgettünk, hogy majd milyen fájdalmas lesz a fogászati beavatkozás (már jövő héten megkezdődik), erre én, hogy eltereljem a figyelmét a fogtémáról: "de milyen jó, hogy közel lakom, és még ezzel a kis ajándékkal is készültem, hátha jobb lesz a kedved". odaadtam, kinyitotta, és azt hitte medál, vagy valami más, mire rájött, hogy kapott egy kulcsot a lakásomhoz. Úristen, akkor is hogy megölelt. annyira örült neki. egyáltalán nem kapott sokkot, és igazából én sem agyaltam azon egy percig sem, hogy ezzel helyesen cselekszem-e, inkább csak akkor kezdtem el parázni, miután odaadtam, hogy nem veszi-e tolakodásnak, nem tarja-e gyorsnak, korainak, soknak ezt a gesztust. de azt szeretném, ha otthon érezné magát nálam, és a fogorvoshoz járáskor úgyis kell majd neki valami hely, ahol ledőlhet, pihenhet, gyógyulhat. annyit tettem még hozzá, hogy "bánj vele jól". :) ő meg annyit mondott: "ó, bárcsak éreznéd azt, amit most én érzek..." 

szóval jól sült el a dolog, és ennek is nagyon örülök. 
az esti szexhez elővettük a csiklóbizsimet, ami osztatlan sikert aratott. :)

megbeszéltük, hogy majd csak szerdán találkozunk megint, de tegnap 2-ig már kétszer beszéltünk telefonon, és a Darshanba menet (ahol Barbival iddogáltam) már ott tartottam, hogy beugrom Kereskedő munkahelyére, csak egy percre, hogy láthassam, mert nem bírom ki nélküle. este aztán írt sms-t, hogy pihenjek, mert majd ma nem hagy aludni. erre én azt válaszoltam: "És ha én ma sem akarok aludni, akkor sem találkozhatunk?" nem sokkal később jött a válasz: "fél 11 után érkezem!!!" 

:DDD és jött, látott, győzött. sikítva ugrottam a nyakába, annyira örültem neki. később csak ültem mellette a kanapén, öleltem, és egyszerűen nem hittem el, hogy ott van. annyira örültem, hogy mégis eljött. és persze ma is jön, meg holnap is, és péntektől kedd reggelig megint együtt leszünk, végig. az igazság az, hogy nem tudok vele betelni... 

ma reggel nyilván előbb kelt fel, mint én. lement a boltba friss kifliért, és mire felkeltem, ő már csinált nekem szendvicseket, hogy hozzam be, hogy egyek rendesen, meg persze kávét. aztán elkísért a Blahára, de utána visszament hozzám aludni, mert majd csak fél2-re megy dolgozni. 

nem is tudom... lehet ezt még fokozni? ezt a kapcsolatot, meg ezt a boldogságot... nyilván lehet, és fogjuk is. ;)

egyébként nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben, ma, életemben először, miniszoknyában jöttem dolgozni (tegnap cicanaciban, egy hosszú tunikával, szintén életemben először), és tegnap reggel, mikor a tükör előtt szambáztam, hogy mit vegyek fel, Kereskedő csak annyit mondott: "bármit felvehetsz, mert neked minden jól áll!" :))) hétfőn hajat is festettem, a végeredménytől én kicsit sokkot kaptam, de Neki nagyon tetszett. :) mikor meglátott, tátva maradt a szája, és csak ennyit bírt kinyögni: "de gyönyörű vagy..." 

ez van. :) önmagam vagyok, és sugárzik belőlem a boldogság. nem is kell ennél több, nem igaz? ;)