hétfő, december 06, 2010

micsoda gyásznapok voltak

a múlt hét elején számomra az európai labdarúgásban. a Real kapott egy 5-öst hétfőn (pfff... és még kaphatott volna többet is), a MU kapott egy 4-est kedden, meg a Fradi is kikapott a Pakstól... áhhh... szánalom. :(
a Barcelona oktatott, parádézott, a MU annyira tartalékos volt, hogy nem véletlen semmi, a Fradi meg... hát na. hagyjuk is. :(

2 napig szemüvegeztem múlt héten, annyira bedurvult a szemem. emellett még rengeteg melóm is volt. azért is nem írtam. ráadásul újra visszakapcsolódtam a bulinet felhasználóinak sorába. ez nagyban hátráltatott, főleg a munkában, de a blogolásban is. :) felpörögtek az események, aztán inkább oda koncentráltam, mint máshova. :)

kedden Tesómékkal ügyvédnél voltunk, céges ügyet intéztünk. 

szerdán elseje volt, hó végi zárás, seggünkön vettük a levegőt. alig vártam, hogy hazaérjek. :)

csütörtökön másodika volt. :) jól berúgtam otthon, mert már nem volt kifli. egy üveg bort akartam inni csak, aztán kettő lett belőle, mert az első még nem hatott. de a második ki is ütött. hallgattam jó kis érvagdosós számokat. valahogy ahhoz volt kedvem. kikészültem, mint a medvebőr. áh, nem szabad piálnom. mindig depresszív leszek tőle. a másnapról meg már ne is beszéljek. brrrr..... :S

pénteken munka, beteg gyomorral. aztán úgy volt, hogy Ginával partyzunk, de mire hazaértem, akkorra már pont a tököm volt tele az egész héttel, így lemondtam. pedig vérzik a szívem, mert Ozora óta nem táncoltam egy lépésnyit sem, de valahogy nem volt erőm pénteken elindulni. meg aztán szombaton sem, bár a Csillagász végül felírt, ingyen buli lett volna. de nem. 

szombaton lett volna egy randim, arra sem voltam képes elmenni. fél órával előtte lemondtam. tök gáz. de holnap bepótoljuk. :) fotó alapján nem nagy szám a figura, de a dumája hatalmas. ráadásul focirajongó. szóval közös téma van dögivel. igaz, Juve drukker, de ez legyen a legnagyobb problémám vele. :)

aztán vasárnap tényleg randiztam. de egy másik pasival. illetve fiúval. 27 éves a szentem. egyszer már találkoztunk, pont 3 éve, 2007. dec. 13-án. Miki és Mike néven emlegettem akkor a blogban. még mindig zsönyörűséges, de nagyon félős, parás. se egy bók, se semmi. csak levélben nagy a szája. személyesen meg rám sem mert nézni. mondom, csodaszép fickó (életem egyik legjobb pasija lenne), parádézni lehetne vele, de azért meg minek? félig-meddig az esetem, mert vékony, de legalább olyan magas, mint az exférjem, szerintem szarul nézünk ki egymás mellett. meg nem is volt semmi szikra. úgy szálltam ki a kocsiból, hogy ebből megint nem lesz semmi, mert nem jövök be neki (nem mintha én annyira oda lettem volna, meg vissza), erre írt azonnal, hogy nagyon szeretne még velem találkozni stb. hát jó. legyen. feljön pénteken. valszeg szexelünk, aztán megy haza. én ennél többet nem akarok. ennél jobban nem is érdekel. ha a szex jó vele, akkor megtartom esetleg kúrópartnernek, amíg nincs valami komolyabb, de ahogy most elnézem, képtelen lennék beleszeretni. meg hiába mondja nekem, hogy hosszú távra tervez, hát akkor is mit akarok én egy 27 éves fiútól? 35 leszek jövőre. 8 év különbség. azért az nem egy hosszú távú kapcsolat alapja. még ha a nő is az idősebb, nem a pasi. 

mi volt még? semmi. most megint hétfő, munka után céges karácsony. parádés. már alig várom, hogy mehessek haza. :)))