bár jellemző rám, hogy amíg nem zárom le magamban végleg a dolgot, és nem lépek túl, addig ez motoszkál bennem. egyelőre viszont máshogy nem megy a túllépés, mint hogy történik valami, ami miatt sikerül. csak úgy, hogy én majd elhatározom, úgy nem fog menni.
végre megérkezett a fizum ma hajnalban. megérezhettem, mert felébredtem fél4 körül, ránéztem a telefonra, hogy mennyi az idő, erre jött az sms, amely a jóváírást tartalmazta. parádés. 21-én. de legalább megvan. most már nincs nagy vész, csak 20.000,- ft hiányzik ahhoz, hogy nagyjából minden számlám ki legyen egyenlítve ebben a hónapban. na, ezt kell még megoldanom. ja, és akkor persze még nem ettem és nem ittam. :) az élet széééééééééééép!!! :D már nem vagyok emiatt frusztrált. hanem inkább azért vagyok az, mert itt kell szopkodnom a munkahelyen. alig bírtam reggel is felkelni. :( fáradt vagyok és elegem van a munkából. idén meg pláne. életem egyik legboldogabb napja lesz az, amikor majd benyújtom a felmondásomat. és megírhatom a kollégáimnak a búcsúlevelet. :) ez éltet már csak. de komolyan. eltakarodni innen a véreres francba. nagyjából teljesen mindegy már, hogy mit kellene csinálnom az új melóhelyen, csak el innen, és picivel keressek többet. más nem számít. bármit megcsinálok (szopok, nyalok, gombot varrok), csak hagyjanak békén és ne rúgjanak belém minden percben. ennyi.
valahogy megint nincs karácsonyi hangulatom. otthon van a fenyő, amit anyuék hoztak a múltkor, és ugyan már beleraktam a tartójába, de még mindig össze van kötve. lehet, hogy szét se bontom, mert minek? így összekötözve teljesen jól le lehet majd vinni a szemetesbe január 6-án. úgyis csak egy égősort terveztem rárakni, semmi mást... tényleg annyira felesleges. egyedül mi a francot karácsonyfázzak? már tavaly is csak bajnak volt. idén dettó nem érzem jobban a karácsonyt. ha persze nem lennék egyedül, hanem lenne valakim, akkor egészen más lenne. de egyedül vagyok. vagyis ez a karácsony is ugyanolyan fostenger lesz, mint az elmúlt 4-5 évben mindegyik.
amikor még férjnél voltam, és vele éltem, akkor sem volt sokkal jobb, mert az exférjem hihetetlenül kocka és érzéketlen és antikarácsonyista (az egész családjával együtt). amióta meg őt elzavartam, azóta karácsonykor soha nem volt pont senkim igazán. najó, a Bőgős. de az is pont 2008 karácsonyán ronyózott be. tavaly meg Zé. hát éppen karácsony előtt közölte be, hogy csak barátkozzunk, mert ő többet nem akar. úgyhogy a karácsony ezek miatt az emlékek miatt is szar. meg azért is, mert mindig egyedül töltöm.
persze, a családi karácsony az más, meg bele is hülyülnék, ha nem lennék velük karácsonykor. mi a faszt csinálnék egyedül a lakásomban? ööö... illetve a macskával. nagy valószínűséggel felvagdosnám az ereimet. úgyhogy jobb is, hogy megyünk haza, ott legalább elterelődik a gondolatom. no, persze mire vége lesz a 3 napnak, akkor meg már azért akarom felvagdosni az ereimet, mert nem bírok a családommal ki egy percet se többet. de legalább majd megint fogom értékelni az egyedül eltöltött napokat, estéket, amikor nem kell 142-szerre megnéznem ugyanazt a fos, fekete-fehér, 1802-ben készült filmet, stb. :) ja, és amikor nem kell zabálni, ha azt mondom, hogy elég volt. (de unom már a tukmálást, istenem...)
minden évben elkesergek ezen az egyedülléten, meg a karácsonyhoz való viszonyomon. mindig reménykedek, hogy a következő évben majd jobb lesz. hogy lesz pasim, aki tényleg szeret, meg én is őt. és úgy szeretjük egymást, ahogy vagyunk. mert hát a remény hal meg utoljára. illetve nem is. :) a remény után a rock'n roll még mindig és örökké él. :)))
ma, munka után Owennel találkozom. taktikai megbeszélést fogunk folytatni a netes társkeresésről, ha jól sejtem. :) fasza, hogy ebben lettem "guru". inkább családanyaságban, boldog párkapcsolatról való tanácsadásban lennék már az. :) és azért, mert az enyém müxik. :)
őszintén szólva, én, aki már éltem együtt férfival, nagyon-nagyon tudom értékelni az egyedüllétet. hogy azt csinálok, amit akarok, és akkor amikor én akarom, és úgy, ahogyan én akarom. nem is szándékozom én valakivel állandóan egymás seggében lenni, csak néha küldjön már rám valaki egy sms-t, vagy írjon egy mailt, hogy hiányzom neki és szeret. ez bőven elég. néha fussunk össze valami közös programra, meg szexeljünk jókat, és a lelki békén talán már helyre is állna. nem kell, hogy valaki állandóan a nyakamon lógjon. arra én jelenleg nem vagyok alkalmas. és nem is vágyom rá. kurvajó egyedül, egy csomó dolgot pont leszarok. :))