nagyon-nagyon bízom benne, hogy 2011 nem a nyűglődésről fog szólni, nem a csóróságról és magányról, hanem elindul valamiféle felemelkedés. legalább az életem valamelyik területén. nem is tudom, hogy elmeséljem-e, hogy miért tűntem el karácsony előtt, és hogy most hogy érzem magam...
nos, nem volt karácsonyi boríték, sőt, igazából kiderült, hogy ki is akarnak rúgni, de ha nem is rúgnak ki, akkor kinéz a lefokozásom asszisztenssé, amivel nem is lenne baj, csak ez a fizetésem csökkentésével is járna. ezt az utolsó munkanapon, este fél6-kor bírta beközölni FA (a pénzügyi igazgató). 3 perc volt az egész. az elvesztett megbízót kérte rajtam számon, és ezzel magyarázta azt, hogy nem kapok semmit, sőt, igazából csak azért nem rúgott ki aznap, mert karácsony előtt nem akarta. (hogy mégis lenne ennek az embernek humánus, empatikus gondolata az ezzel együtt sem igaz, egyszerűen csak nem volt ideje megcsinálni a papírt) OJ nem állt ki mellettem olyan szinten, mint én azt elvártam volna, mint amennyit én dolgoztam és nyeltem egész évben. ráadásul kiderült, hogy ő mégiscsak kapott pénzt, bár állítólag neki is levonták a 40%-át az ígért jutaléknak. nekem meg a 100%-át. mintha én nem is csináltam volna semmi mást egész évben. mindegy, nem is akarom már ezt a gittet rágni, mert nagyjából 2 napig dühöngtem magamban emiatt. és nem ér annyit az egész, hogy megint felbasszam magam rajta. a lényeg, hogy mérhetetlenül csalódott és keserű vagyok, elsősorban OJ miatt, aki velem kapcsolatban is megmutatta, hogy ő hogyan működik (amit egyébként néha hangoztat is): felfele nyal, lefele rúg. és én még karácsonyi ajándékot vittem neki, és megosztottam vele mindenemet (holott tudhatja, hogy mennyire szarul állok anyagilag), és elviseltem szó nélkül a hülyeségeit. ezzel be is fejeződött a mi "barátságunk", ha volt egyáltalán ilyesmi. úgy látszik, csak én hittem annak. szerinte ez bizony egy kőkemény főnök-beosztott viszony, vagy inkább iszony, és amikor az ő pénzéről van szó, akkor eszerint cselekszik. engem leszar magasról. no, ettől kezdve tőlem se várjon egy centivel se többet.
és nem akarom már végiggondolni sem, hogy a soha nem látott év végi borítékomban lévő pénzt hányszor és hogyan költöttem el fejben. no, nem kell nagy dolgokra gondolni, csak mondjuk rendeztem volna a tartozásaimat, a maradékot meg elraktam volna Ozorára, hogy ne csóróskodjak ott jövőre megint. hát erről ennyit. marad a tartozás, nem kevés, és nagyjából szilveszterkor is arra fog telni, hogy itthon ülök a tévé előtt.
pénteken délután mentünk haza, anyuékhoz. egyből elmentünk istentiszteletre a szomszéd faluba, mert ott Sípos Ete Álmos tartotta, akit már csak ritkán lehet elcsípni. aztán a hétvégén világos lett számomra, hogy az apám teljesen meghülyült már a református egyház miatt. már lassan olyan lesz, mint egy Jehovás. undorítóan és képmutatóan viselkedik és anyut állandóan bántja. ebből vasárnap délutánra olyan üvöltözés kerekedett, hogy a Tesóm, akinek a vérmérséklete az enyémnek az egyszázada körülbelül, majdnem nekiment apunak. én meg csak bőgtem, mint egy hülye, szólni sem bírtam. kisírt szemekkel és gyomorideggel jöttünk haza, ráadásul 2,5 óra alatt, mert a 4-esen egyáltalán nem volt eltakarítva a hó, vagyis gyökkettővel lehetett csak közlekedni.
na, ennyit a karácsonyról is. nem véletlenül rühellem én ezt az ünnepet.
a héten álláskereséssel foglalkozom. muszáj lépnem ez ügyben, különben nagy bajok lesznek. nagyon remélem, hogy sikerül hamar találnom valami mást (remélhetőleg valami egészen mást, mint amit most csinálok) és eltakarodhatok attól a gennyes cégtől.
ezek után már csak egy boldogabb új évet kívánok magamnak. ami szar velem történt 2010-ben, ahhoz képest már csak boldogabb lehet, de komolyan. ez annyira a legalja az életemnek, hogy innen már csak felfelé van út, és nagyjából csak ebben bízhatok.