és OJ sem tudja megérteni, hogy ez nekem probléma. hogy nekem nem úgy megy, hogy majd kölcsönkérek, vagy mittomén. de nem is ez a lényeg. a fizetésemről van szó, nem jutalomról, meg semmi egyébről. arról a pénzről van szó, amiért az elmúlt hónapban dolgoztam. 16-a van, és még mindig nincs sehol semmi. és 1 hét múlva karácsony. hogy a faszomba tudjak így vigyorogni? meg várni a karácsonyt?
persze, nem arról van szó, hogy a toronyórát akarnám bárkinek is megvenni, persze láncostól, és ahhoz hiányzik pénz. hanem arról, hogy a rezsimet kifizessem.
boldog karácsonyt, mi? parádés.
ma jön az egyik legnagyobb megbízónk, ünnepelni. holnap a mi részlegünknek lesz az évzáró ünneplése. mitől ne legyen savanyú fejem mind a két nap??? minek örüljek? mitől legyek boldog? vagy mitől ne legyek egyáltalán rossz kedvű? miért mindig velem történik mindez? miért én szopódok állandóan azzal, hogy nem kapom meg a pénzemet időben? miért kell nekem mindig ilyen szar cégeknél dolgozni? bár ez a mostani viszi a pálmát mind közül... komolyan mondom, ilyen gennyes cégnél még nem dolgoztam. pedig az elmúlt 15 évben ez már a sokadik munkahelyem. de ezek überelnek eddig mindenkit. ha egyszer elhúzom a lábam innen, biztos, hogy néhány hatóság vizsgálódása fog itt következni. nem adom alább. mindenhol felnyomom őket, ahol csak lehet.
fura, mert tegnap reggel még azt hazudtam Mikinek, hogy megjött, hogy lemondhassam a kufircolást, ehhez képest délutánra tényleg megjött. szóval nem is hazudtam. egy kicsit könnyebb így a lelkemnek, bár igzaából Miki lelkivilága pont nem izgat. csak az enyém. pasiké egyik sem.
a bőgés határán állok megint. kaptam egy olyan kedves levelet, amitől azonnal ki kellett rohannom a dohányzóba, hogy ne zokogjam szét az arcom az irodában. meg úgy általában leginkább csak sírnék egész nap. pattanásig feszültek az idegeim. totálisan elegem van mindenből. kibaszott hormonok. kibaszott élet. kibaszott minden. :(
a vicces, hogy már OJ-ból is olyan szinten elegem van, hogy már őt sem sajnálom itt hagyni. tele van vele a tököm, konkrétan. fárasztó, felzabálja a kajáimat, megissza a teáimat, és persze okosabb mindenkinél. kurvára elegem van belőle. alig várom, hogy ne lássam az ünnepek alatt.
sürgősen találnom kell egy másik melót, mert lassan ott tartok, hogy reggel inkább felmetszem az ereimet, mint hogy bejöjjek dolgozni. nyilván a másfél hét szünet majd jót fog tenni, de január 3-ától visszatér minden szar, és egy centivel sem lesz jobb. mármint a melóhelyen.
a 2011-es évtől egyébként sokat várok. tudom, hogy sokat kell tennem nekem is ahhoz, hogy a következő évből a legtöbbet kihozzam, de megrázom és megemberelem magam, és megcsinálom. lesz új munkám, megtanulok angolul és lefogyok. ennyi a terv. pasikkal nem foglalkozom, ha lesz jó, ha nem, az is jó. nem érdekel. nem fecsérlem az energiámat ilyesmire. meg az időmet. úgyis mind seggfej, vagy defektes. meg amúgy is unom már a netes társkeresést, meg randizgatást, meg levelezgetést. áh. kalap szart nem ér az egész.
tegnap este rájöttem, hogy mit kíván a szervezetem, de nagyon. aranygaluskát. :) a múlt heti céges bulin volt ez a desszert (én mást nem is ettem), és olyan finom volt, hogy mindenképpen szeretnék karácsonykor is ilyet enni. úgyhogy vagy megkérem anyut, hogy csináljon (csináljunk együtt, ha hazamegyek), vagy két ünnep között csinálok én. jó sok vaníliaszósszal. hmmmm. nyami. :)