anyukám vasárnap reggel 8:15-kor hívott fel és ébresztett fel azzal, hogy cirka délben itt vannak, mert hozzák a fenyőfát. fúdejó. állhatok neki takkerolni.
jelentem, délig elmosogattam, elpakoltam, mostam, fürdőszobát kitakarítottam, port töröltem (még a tévéről is, Viki büszke lesz rám, ha ezt elolvassa :D), porszívóztam (még a kanapét is a macskaszőröktől), felmostam, és még én is megfürödtem, hajat mostam, hajat vasaltam, sminkeltem.
igaz, mire a fürdéshez jutottam, már szakadt rólam a víz. nem is értem, minek pilatest nyomatni. egy délelőttnyi takarítás nálam eléget egy csilliárdnyi kalóriát. de nemcsak ezért érte meg, hanem mert csodaszép rend lett, meg tisztaság. tökre élvezem. pedig nincs is minden kész, de azért a lényeg igen. :) most pont olyan állapotban van a lakás, hogy bárkit szívesen felviszek, mert nem ciki, nem égés. és most persze vigyázok is mindenre, én idén már biztos nem fogok takarítani. :) a macskát pedig halálosan megfenyegettem, miközben egyesével szedtem le a szőrét a kanapéról, hogy vigyázzon magára, mert leborotválom csupaszra, aztán nézelődhet. :)
őszintén szólva nemcsak anyuék miatt takkeroltam, hanem Zé miatt is. ugyanis átjött vasárnap délben. még szombaton küldött egy sms-t, hogy éppen az Andrássy úton halad, és hogy milyen szép este, szűz hóban, kivilágítva karácsonyilag. erre visszaírtam neki, hogy én meg pont azon gondolkodtam, mikor mentem haza, a liftnél, ahogy megláttam a szűz havat az udvaron, hogy milyen jó lenne, ha építenénk együtt hóembert. a két gondolat (mármint az övé, ami rám irányult, és az enyém, ami őrá irányult) között nem telt el 10 percnél több. nyugtáztam is magamban, hogy nem változott semmi a kettőnk szoros kapcsolatában. mármint a lelki kapcsolatban. aztán még visszaírt később, hogy ha aktuális a részemről, akkor átjönne vasárnap dumálni egy kicsit. én meg örömmel vettem ezt a szándékát. nemrég én ajánlottam fel neki, még a szülinapja után, mert akkor folytatódott a levelezésünk, és leírta, hogy mennyire gáz az élete Aporral és megsajnáltam, és már akkor írtam neki, hogy találkozzunk és dumáljunk. na, ez tegnap realizálódott.
persze pont akkor ért oda, mikor anyuék megérkeztek a Tesómhoz (végül ott volt a találkozó), úgyhogy leültettem nálam, hogy találja fel magát, én meg átrohantam a Tesómhoz 40 percre. aztán meg haza.
4 órányit voltunk együtt. beszélgettünk. meccset néztünk. vihogtunk. megittunk egy üveg bort. ő hozta. a szülinapja óta újra iszogat. de talán nem olyan durván, mint régen. meg persze vicces cigi. ő legalább nem mulyul el tőle. bár a végén már mindketten csak pislogtunk ki a fejünkből, mert ez a cucc most baromira odaver. nagyon durva. :) nem véletlen egyébként, hogy Tűzoltó kidőlt tőle. bár tényleg minek szívja aki nem bírja? én nagyon bírom. :) néha úgy érzem, már immunis vagyok rá. ez mondjuk nem jó hír, de legalább nem készít ki. :)
jót beszélgettünk, bár már az elején beküldte, hogy van valami "barátnőféléje". ő fogalmazott így. már együtt laknak. oda költözött hozzá a csaj, mert Apor elhúzta a csíkot. nem akartam visszakérdezni, de gondolom a "barátnőféle" az csak dugásra kell. viszont, ha arról a csajról van szó, akire tippelek, akkor nagy csalódás nekem ez a pasi már megint. mindegy, nem feszegettem a nőjének a témáját, mert alapvetően leszarom. csak elgondolkodtató, hogy már van barátnője, már együtt laknak, pedig nem is akart senkit, főleg nem összeköltözni valakivel. és akkor még a múlt héten olyat írt nekem sms-ben, hogy úgy érzi nincsen senkije. most akkor mi van???
akire tippelek egyébként az 20 azaz húsz éves, vékony, jó seggel, nagy csöcsökkel, festett, vörös hajjal, pókharapó fogsorral. ha ez kell, hát ez kell. dugni biztos jó, én nem kételkedek benne. de hogy mennyit tudnak beszélgetni? azt már inkább nem firtatnám...
(ez most azért megint adott egy löketet abba az irányba, hogy megcélozzam a 60 kg-ot. tornázással együtt. januártól csak fehérjét zabálok, meg tornázok, meg angolt tanulok. ennyi. nagyon szeretnék valami csodálatos testben ébredni a 35. születésnapomon. és ezért mindent el fogok követni, amit csak tudok. nagyjából ezek a dolgok nem függnek a pénztől (mármint a tornázás, mert otthon is lehet, meg a fehérje diéta), csak akaraterőtől és kitartástól. de most megint van egy olyan löket bennem, ami ki fog tartani, míg el nem érem a célomat. és nem azért, mert nekem Zé kell. mert ha nem kellek neki, hát leszarom. hanem azért, mert meg akarom mutatni, hogy én igenis jó csaj vagyok. hogy tudok sovány lenni. és hogy az eszem a szépségemmel párosul. most is szép vagyok, csak nem mindenkinek. de én mindenkinek akarok tetszeni, hogy végre én válogathassak. és ne csak olyan balfaszokkal hozzon össze a sors, mint ez a Tűzoltó például.)
gondolkodtam reggel is Zén, munkába jövet... persze, hogy bassza a csőrömet, hogy van nője. főleg, ha tényleg az, akire gondolok... szarul esik, na. és a legdurvább, hogy úgy gondolok az egészre, hogy mi a francért idegesít ez még mindig engem? miért zavar ez engem? egyértelműen nem vagyok túl rajta... bármennyire is azt hittem. ez a találkozó, főleg ezzel a plusz infóval, csak feltépte a sebeimet egy kicsit.
hatalmas elégtétel lenne, ha majd közölné, hogy tévedett, és nem lett volna szabad engem elengednie (mármint hogy ez a tegnapi találkozónk után vált számára világossá), de inkább nem kergetek hiú ábrándokat, mert minek. annak jó vége úgysem lesz.
cserébe holnap dugok Mikivel. elmeséltem neki nagyjából, hogy mi volt a bajom a Tűzoltóval. azt mondta, ő ugyan szintén bak, de ennyire nem balfasz, szóval van remény, hogy holnap este végre le leszek rendezve rendesen. :) ahogy az nekem kell. :) cserébe ő is le lesz rendezve, attól nem kell félnie. komolyan mondom, már olyan régen szoptam, hogy hiányzik. jólvan, hát imádom csinálni, ez tény. de már csinálnám is nagyon. :)))