szerda, december 15, 2010

annyira nem akarom

a karácsonyt. egyszerűen rosszul vagyok, ha rá gondolok. nincs egy fillérem sem, de kedvem sincs pénz nélkül bóklászni, hogy mégis kinek mit. üres zsebbel azért elég nehéz. főleg azt nézni az üzletekben, plázákban, hogy mindenki két kézzel szórja a lóvét, csilliárdnyi pénzt költenek ajándékokra, én meg szívom a fogam, mert ugyan hitelkártyával elég sokminden elérhető (bár annak a kerete is vastagon véges), de akkor is éhezés a vége januárban. felesleges pénzem meg nincs, amit én ajándékokra költhetnék. decemberben még a hiteleim aktuális részleteivel sem biztos, hogy megleszek, vagy a rezsivel fogok lógni. tök mindegy. januárban úgyis éhenhalás van. illetve már most is. hetek óta egy fillérnyi készpénz sincs a pénztárcámban.
tök ciki volt a múltkor is, mikor mentem Lackót megnézni a színházba. a bejáratnál jutott eszembe, hogy nincs nálam egy forint se, és ha a ruhatár fizetős, akkor nagyon kínos szituba kerülök. végül ügyesen kihagytam a ruhatárat, így úsztam meg a cikit, de kurva szar érzés volt, hogy ilyenen kell görcsölnöm.

az, hogy jön a karácsony, és egyedül vagyok, mint az ujjam, a pénztelenség után már nem is hat meg. nem is vagyok kíváncsi senkire. mármint pasira. Mikit offoltam, illetve a tegnapot végül ő mondta le, a mai napot meg én. nem kell ez nekem. teljesen felesleges ilyen faszságokba belebonyolódni. szexeljünk? minek? úgyse akarok tőle semmit hosszú távon, meg ő sem tőlem. akkor meg? nem kell ez nekem. remekül elvagyok a pornóval, ha arra van szükségem. 

Tűzoltó nem jelentkezett szerencsére. ne is adja neki a Jóisten, hogy eszébe jusson előkerülni. 

Zé sem jelentkezett. ez mondjuk nem lep meg. néha eszembe jut, hogy miért akart mindenáron szájonpuszilni búcsúzóul vasárnap, de nem pörgök a témán. szerintem nem jelent ez neki semmit. és jobb, ha nekem se jelent. az a biztos. az is eszembe jutott ma, hogy anno említette, hogy szerinte mi még akkor is össze fogunk járni, dugni is, ha már lesz egyikőnknek, vagy mindkettőnknek valakije. hátttt... sokat fordult a világ. erre én ma már esélyt sem látok. 

a munkahelyem utálom. az idegrendszerem labilis (PMS), már olyanon elbőgtem magam, ami máskor egyáltalán nem jelent problémát (az egyik reportban hiányzott valami adat. tehát tényleg hangyafasznyi probléma). antiszoc és undok vagyok. ráadásul fáradt és éhes. gyűlölöm a mai napot. meg az összes többit is. és szeretném, ha már dec. 27. lenne. hányok a karácsonytól vastagon. 

kíváncsi vagyok, lesz-e a melóhelyen évvégi jutalom. boríték. egyelőre még a novemberi fizetésem sem kaptam meg teljes egészében. mikor rákérdeztem, a rettentő jófej pü-i igazgató csak annyit mondott: "oh, még csak 13-a van..." 
valóban, és anyád hogy' van??? a szerződésem szerint viszont minden hónap 10-ig meg kellene kapnom a szaros pénzemet. ma 15-e van, és még sehol. no, nem mintha ezt költhetném ajándékokra... megvan a helye, a bank várja nagy szeretettel, hogy a törlesztőrészleteket levonhassa. csak mondjuk a bank türelme sem végnélküli. nem szeretnék a végrehajtókkal találkozni azért, mert a munkahelyemen nem hajlandóak egy kibaszott számlát elutalni. kurvaistenmegbasszamár. annyira elegem van ebből a mocskos, hímsoviniszta, diszkriminatív, kizsákmányoló, igénytelen, geciláda, szarevő cégből. 

ja, hát a legszebb, hogy időm sincs vásárolni, vagy egyáltalán nézelődni... najó, de a kedvem és a pénzem a legkevesebb. kb. a Tesómnak kéne még kitalálni valamit, aztán ezzel be is fejeztem. család kipipálva és ennyi. nekem idén erre sem telik, de ez "kötelesség". faszom tudja. én nem is értem, hogy miért csinálunk minden évben ekkora hisztit a karácsonyból. a Tesóm erőlteti, hogy vegyünk meg minden szart a szülőknek. ők meg mondják, hogy nem kell nekik semmi. de mi azért csak visszük a következő serpenyőt, az előzőt meg még anyu ki sem bontotta. áhhh... baromság az egész. és persze a Tesóm ettől is idegroncs, hogy neki sincs se ideje, se pénze ezekre, de azért nyomatja. ő erőltet mindent, ennek ellenére. NORMÁLIS??? halálosan jól meglenné(n)k enélkül a felhajtás nélkül. menjünk haza, kap mindenki egy-egy könyvet (nem mintha az lenne a legolcsóbb, de talán a legjobb választás mégis), aztán zabálnánk három napig és ennyi. 
nem, ehelyett megy az ideg, hogy kinek mit, meg még rohangálás az utolsó percig, meg a Tesóm már eleve idegroncsként és hulla fáradtan jön haza. ki a faszom kíváncsi erre? azt a három napot ne így töltsük már el, ahogy tavaly, meg azelótt, az elmúlt 30 évben. áhhh... amíg a szüleim élnek, ez már így marad, nem tudok mit tenni. de attól még utálom. :(