pénteken elpunnyadtam, elcsesztem az időt. haladt a takarítás, de azért leginkább nem. este jött Zsó, forraltboroztunk, beszélgettünk sokat, egészen éjszakába nyúlóan. aztán reggel 8 körül felkeltünk, hallgattuk a dawntempot, de most gyilkos breakbeat ment, ami annyira nem esett jól szombat reggel, még a kávé mellé sem. szóval szombaton folytattuk a fecsegést tovább, egészen délutánig. megnéztük az új plázát jól, aztán Zsó elment haza, én meg nekiálltam meccseket nézni. ezekről bővebben a másik blogomon. :)
olvastam is sokat. a még péntek éjjel elkezdett Dénes Zsófia könyvet vasárnap délutánra fel is faltam rendesen. nagyon izgalmas, érdekes volt.
vasárnap csináltam egy könnyű rakott krumplit, hús nélkül. ez volt az ebédem még hétfőn is. imádok főzni, az van. újítani meg pláne. :) csak ennem nem volna szabad. :(
mostanában többször felébredek éjszaka, aztán meg nehezen megy a visszaalvás. érdekes módon, amikor az éjszaka kellős közepén felébredek, mindig úgy érzem, hogy már ki vagyok pihenve. aztán reggel meg hulladékként kelek fel. hülye álmaim vannak. mozgalmasak, de nem sokra emlékszem belőlük. talán csak arra, hogy Zé szinte minden álmomban szerepel. valamilyen formában. a tudatalattim elég nagy fordulatszámon foglalkozik vele, egyébként pedig annyiszor nem jut eszembe, mint régebben, vagy egyáltalán.
nyilván ő sem gondol rám, elvan a saját kis életével. mindentől függetlenül jólesne tőle egy "hiányzol" üzenet, de nem kergetek hiú ábrándokat inkább. ha őszinte akarok lenni, csak azt szeretném, hogy azért hiányozzak neki, mert tényleg hiányzom, és fáj. és ne azért írjon ilyesmit, mert szánalomból írja, vagy mert viszket a farka és bele akarja mártani valakibe. szóval ha nem írja meg, hogy hiányzom neki, pedig fáj neki, hogy így alakult, az is jó. csak tudjam, hogy fáj. :) had legyek már ennyire önző, a kurvaéletbe, ha már ő az lehetett.
ha ma minden jól megy, akkor Zsó barátnőm is a feledésé lesz hamarosan. a hétvégén kibékült a barátjával, tehát megint egymás seggében lesznek, ráadásul ma egy állásinterjú második fordulóján van, ami ha jól sikerül (és miért ne sikerülne jól), a cégtől is elmegy hamarosan. Érden fog dolgozni, és Diósdon lakik. szóval felejtős innentől kezdve a hazafelé forraltborozás, meg az együttbulizás is.
miért ver engem az Isten, hogy nem képes kitermelődni számomra egy olyan barátnő, akivel igazán jól érezhetem magam? és nem csak ideig-óráig... ezt nem tudom. biztos én voltam a geci, világ életemben, hogy ezt érdemlem.
pasik? tőlem aztán mind elmehet a francba. remekül megvagyok egyedül. szinte hihetetlen, hogy mennyire nem hiányzik egyik pasi sem. nem akarok masszív ellenállóvá válni, mert annak nincs értelme, tehát nyitott vagyok egy új kapcsolatra, de semmiképpen sem hajtom a dolgot, egy percig sem. jelentem: még társkeresőre sem regeltem vissza. talán nem is fogok, soha. nem érdekel. elegem van a randizásokból. lehet, hogy ez lesz a jó taktika. hogy amikor a legjobban elutasítom a dolgot, amikor a leginkább nem hiányzik, illetve amikor a leginkább nem számítok rá, na majd akkor jön a szerelem. hát így legyen.
kering most egy név, a baráti körömben, aki látó. Barbi és Lackó is meglátogatta már, és jó véleménnyel vannak. Barbi szerint ráadásul jobb is, mint akinél márciusban voltunk. nem tudom, hogy el merjek-e menni. kíváncsi vagyok, hogy ő mit mond, de mi van, ha azt mondja, hogy nem egy stramm 40-es lesz a párom, hanem valami teljesen más fickó? most akkor kinek higgyek? egyáltalán higgyek én egy látónak? jó az nekem? többek szerint baromság, de néha meg jólesik egy kapaszkodó. ahogy a márciusi látogatás is bebizonyította. szóval nem tudom. viszont megrengett a hitem ebben a 40-es pasiban. már megint kezdhetem a nulláról az ismerkedést majdan, mert már megint nem fogom tudni, hogy ki is lesz Az. persze, nem a látóra kell gondolni, meg hallgatni ilyen ügyben, hanem a szívre, de azért jó volt némi támpont.
LAndienak tök igaza van egyébként abban, hogy hiába fogyok le 55 kg-ra, nekem akkor is olyan pasi kell, aki ilyennek fogad el, amilyen vagyok. de akkor is, annyira, de annyira szeretnék egyszer ebben a kurvaéletben 55-60 kg lenni. csak egyszer. és nem 10 évesen, hanem felnőttként. aztán ha úgysem kellek senkinek, vagy csak olyannak kellek, aki nekem nem, akkor majd elgondolkodom némi "felhízáson", persze ésszel és tornával. de megcsinálom. le fogok fogyni. és XS-es ruhákat fogok hordani. és mindenki bekaphattya, ha megengedem. és ennyi. uff. én beszéltem. :)