hiába vagyok én intelligens, jófej, jó humorú, kedves nő, ha esélyem sincs a piszkafák mellett, akik amúgy nem is olyan hűde szépek, de hát vékonyak. (cserébe még buták is általában, és a faszt is szalvétával fogják meg) énrám meg nem néz senki. vagy csak a hajléktalanok, meg a kerületi kövér, koszos cigányok gusztálnak meg. ennyire szardarab lennék? állhatok én fejre is akár, csinálhatok bármit, ha velem nem foglalkozik senki, mert nem vagyok sovány.
eddig is gyűlöltem minden piszkafát, aki a testével tud érvényesülni, hát ezt most szorozzuk meg egy csilliárddal, mert most annyira gyűlölöm őket legalább.
méghogy nem megoldás a fogyás? hát, kéremszépen, csak az a megoldás. az, hogy olyan sovány legyek, hogy bármit felvehessek, meg ha bármit fel is veszek, akkor az jól áll rajtam. ennyi a titok. lehetek én attól egy szararc, ha sovány vagyok, legalább esélyem van arra, hogy valaki szóbaálljon velem, és legalább esélyt adok magamnak arra, hogy én válogathassak. mert jelenleg nem ez a helyzet. még mindig nem ez a helyzet, pedig voltam ennél sokkal-sokkal kövérebb. de sajnos ez az eredmény, amit eddig elértem magammal kapcsolatban, édeskevés. úgyhogy nincs mese, csinálni kell tovább. addig úgysem nyugszom meg, míg nem leszek 60 kg legalább. nem érdekel.
elegem van abból, hogy nekem mindig csak a selejtes pasik jutnak. meg az olyanok, hogy "nekem nem a külső számít". na, meg a kurvaanyádat. még egyszer ilyet mond nekem valaki (mint ugyebár Zé a harmadik randin), akkor elküldöm a büdös picsába. én még egyszer nem akarom azt, hogy ne tetszek valakinek kívül-belül egyaránt. ennél lélekrombolóbb a világon nincsen, nekem el lehet hinni. mikor úgy vagy valakivel, hogy annak igazából nem is tetszel kívülről, akár még szégyell is veled megjelenni bárhol, nyilvános helyen, vagy az ismerősei előtt. szóval én ebből nem kérek. az ilyennek hiába vagyok én jófej, meg szexistennő, ha egyszer nem tud úgy szeretni, értékelni, olyannak, amilyen vagyok, akkor megette a fene az egészet.
no persze van egy réteg, a selejt, akiknek bárki jó, meg igénye sincs többre, de az ilyen meg tartsa tőlem magát távol, mert biztos, hogy kiosztom a faszba. nem kell selejt. elég volt. ott volt a férjem selejtnek. meg Zé is, a maga szánalmas létformájával együtt. bár persze neki sem volt minden jó, de akkor meg ne használja ki azt, hogy én jófej vagyok vele. meg a naiv voltam és kétségbeesett.
ó, szánalom. én vagyok a legszánalmasabb a világon, hogy ennyi faszságot már eltűrtem életemben a pasiktól. hogy elhittem nekik bármit mondtak. ez az, ami kurvára be van fejezve. engem a következő pasi, akivel esetleg szóbaállok, nagyon-nagyon nehezen fog levenni a lábamról, az biztos. engem aztán egyik faszkalap sem fog kihasználni többé. egyiknek se lesz részemről a segge kinyalva. lehet lepakolni az asztalra végtelen számban dolgokat, aztán majd esetleg én is megmoccanok. de hogy nem kaphat meg már senki egykönnyedén, az biztos. ha lesz is egyéjszakás kalandom, az csak akkor és csak azzal lesz és csak úgy, ahogy én akarom. azt én fogom irányítani. és csak 1 éjszaka lesz, semmi több.
a munkahelyemből is elegem van. ebből a favágó cégből, ahol soha nem működik semmi. el is küldöm az önéletrajzom máris egy helyre. úgyis kell a levegőváltozás. új emberek, új környezet, új ismeretségek, új munka, új kihívások, új feladatok. itt már teljesen megcsömörlöttem. szóval lépnem kell. 3 éve vagyok itt, elég volt. még így is sokáig húztam az eddigiekhez képest.