ló velem tegnap este. az anyuéktól hozott kajáknak nem nagyon tudtam ellenállni... :( najó, mondjuk egy részét kihánytam. szinte már tudatosan. ez már a bulímiára hajaz talán. és ennek tudatában is vagyok, de egyelőre nem szándékozom tenni ellene. mindent alárendelek annak érdekében, hogy fogyjak. úgyhogy egyelőre az van, hogy az érzet, hogy ettem, az megvan, az ízek megvannak, aztán meg legfeljebb hamarabb végzi a kaja a wc-ben, mint normális esetben. amit kihányok, azt sem kell már megemészteni, az sem rakódik rám. de olyan, mintha ettem volna. persze, pazarlás, pocsékolás, főleg anyukám főztjével szemben csúcskibaszás az egész, és tiszteletlenség, de most ez van.
néztem a Real meccset este, az Ajaxra már a szünetben rá kellett számolni... egyértelműen látszott a hatalmas különbség a két csapat között.
azon gondolkodtam még, hogy Vikit talán még soha ennyire nem éreztem közel magamhoz, mint mostanában. sokat gondolok rá, és nagyon jó vele találkozni, beszélgetni. úgy érzem, eljutott a Barátságunk egy olyan szintre, és egy olyan mélységre, ami mindkettőnknek nagyon hiányzott már, legalább is nekem nagyon. :) szóval ez most egy nagyon jó érzés. :)
Lackó meg gyógyuljon túl, mert pénteken játszás van! :)
és akkor mai üzenőfalam egyelőre off. :)