vagy csak megint én nyavalygom túl a dolgokat...
pénteken 11 után jött Jazzbőgős. hozott jobbulás ajándékként egy Freud könyvet... pff... intellektuális a kapcsolatunk... :) néztünk MTV-n Cartman specialt, hajnali 2-ig legalább. aztán lefeküdtünk aludni. szex nem volt.
délelőtt felkeltünk, kávézott, összebújtunk még kicsit, aztán elindult haza, gyakorolni. tegnap este 11 után jött vissza megint. tévéztünk, 1 South Park megint, majd a Mezzon jazzkoncert és alvás.
illetve nem alvás. annyira nem bírtunk magunkkal, hogy a sebeim ellenére szexeltünk. finomabban, gyengédebben, mint máskor, de azért határozottan és jól és megintcsak 1 órán keresztül. legalább. 4 után aludtunk el végül.
ma délelőtt kipattant az ágyból, hogy neki mennie kell gyakorolni, aztán próbálni. kávézott, majd gyorsan el is indult. kurtán-furcsán köszönt el.
ami volt, hogy igazából úgy nézett rám még pénteken este, úgy nézett a szemembe, hosszú percekig, összedugva az orrunk, hogy szavak nélkül azt éreztem, amit már régen nem, vagy talán még soha nem, senkivel. majdnem elbőgtem magam. bizsergett a lelkem ezerrel, már ha van ilyen, majd' elolvadtam. valahogy hihetetlenül szerelmes, érzelmes pillanatok voltak.
ma meg olyan pokróc volt és könyörtelen... kicsit olyan érzésem volt, mintha kipipálta volna a szexet, aztán most egy hétig megint nem nyitja rám az ajtót. mert úgy volt először, hogy ma este még feljön, aztán mikor kérdeztem búcsúzóul, hogy jön-e, akkor meg zavartan és kapkodva, hogy jaj, nem, mert még le kell porolnia a zongorát is stb. :S
gondolkodtam, hogy lassan megkérdem, van-e velem valami terve, érez-e, gondol-e valamit velem kapcsolatban, vagy sem... másfél hónapja tart ez a dolog, ha csak szórakozik, akkor inkább most legyen kuka, mint még pár hónap múlva, amikorra végképp belezúgok...
picikét már most is szeretem, de még nem visszafordíthatatlan a dolog. viszont idővel azzá válik és ha akkor kerülök én lapátra, akkor összeomlok.
ráadásul most fogalmam sincs, hogy mikor látom újra. állítása szerint sűrű lesz a hete. szombaton Pakson játszik. nyilván egész héten nem találkozunk. de én nem fogom keresni semmilyen formában, hogy akkor mikor... igazából nem tekintem "együttjárásnak" azt, ha hetente 1 este itt alszik. vagy max 2 este. az számomra semmi. nokedli.
persze, ne legyek telhetetlen. de igenis az vagyok. szeretnék sok időt vele lenni. ennyi.
najó, nem pörizek ezen. majd lesz valahogy. kicsit kevesebb energiát fektetek a dologba, ez biztos. visszaveszek magamból, aztán majd meglátjuk mire alakul a dolog.
a sebeim jól vannak, gecire fájnak, köhögök, minden levegővételnél szúr a mellkasom és a hátam (tüdőgyula lehetne, ha lázam lenne, de nincs, így mellhártya gyulára tippelek), tegnap már majdnem elvonszoltam magam a füll-orr-gége ügyeletre, de aztán mégsem.
kedden szerintem megyek dolgozni, mi a szart üljek itthon? meg a pénz is kell.
menni akarok már bulizni, partizni, az hiányzik a legjobban. meg TG-vel egy jó betépés, bebaszás, röhögés. azt' kb. ennyi. ez minden vágyam.
TG fiam, össze vagyok drótozva, az alapból megvolt, menjél szüretelni, azt' hajrá. látogass meg valamikor plíz. hiányzik a mocskos pofád, meg kíváncsi vagyok, mi a fet, ami nem smsméret. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése