meglepően jól sikerült

a tegnapi túra. már ha egy temetés, meg egy halotti tor tud jól sikerülni egyáltalán...
Kecskemét után végül nem karamboloztunk sehol. én ott viszont már hallottam, ahogy a két kocsi egymáshoz ér, a bőrömön éreztem, ahogy jön le a festék az autó oldaláról, minden idegszálammal felkészültem arra, hogy kiszállok és kurvaanyázok (bár az apám volt a béna, de én megvédem!!!)... aztán mégsem lett semmi. 1, azaz egy cm-rel suhantunk el a másik autó mellett, valami hihetetlen szerencsénk volt. és az egy cm nem túlzás. tényleg annyi volt. ja, ráadásul pont felőlem érkezett volna a másik kocsi... percekig nem kaptam levegőt utána.
az apám maximális hidegvérrel kezelte a problémát és haladtunk tovább. azt hittem sosem érünk Szegedre. még a város előtt megálltunk egy Csárdánál kávézni meg pisilni. a hely dizájneleme volt egy cimbalom és egy bőgő (igaz, utóbbi becsomagolva gondosan)... ez a hangszer kísért engem... :)
éppen időben érkeztünk Kiskundorozsmára, a templomhoz. a család másik része is akkor ért oda. az unokabátyám... huhhh... nagyon meg van öregedve... igazából most már totálisan az apjára hasonlít, akit ugyebár tegnap temettünk. a keresztanyám nem ismert meg. meg az unokanővérem sem. na, őt én se ismertem volna meg. csak amikor megszólalt, a jellegzetes, kellemes, mély hangja (dolgozott a kecskeméti és a szegedi tv-ben is, bemondóként, riporterként is) árulta el... na, őt már 15 éve nem láttam legalább... de inkább több...
aztán az unokabátyám fiai... a nagyobbikat pólyásként még láttam. a kissebbiket még egyáltalán nem. na, a nagyobbik az jövőre 20 éves, a kissebbik meg 18 lesz... jó, mi??? két szép szál legény egyébként. az iwiwen már rájuk találtam. a Kovácsovics Fruzsinával zenélnek együtt, az egyik fiú dobol, a másik gitározik. a zene a vérükben van nekik is. :) (az unokabátyám dj-ként dolgozott nagyon-nagyon sokáig, most meg rendezvényszervezéssel, hangosítással, fénytechnikával foglalkozik)
na, szóval összetalálkozás, összeborulás, örülés egymásnak. illetve annyira nem, hiszen gáz, hogy csak ilyen szomorú esemény kapcsán találkoztunk. templomba be. baromi hideg. katolikus mise. többször majdnem elröhögtem magam. akkor még valahogy nem tudtam komolyan venni az egészet. akkor még valahogy nem tudott meghatni az egész...
mise után temető. ott is sokáig fagyoskodtunk, míg gyülekeztünk. elkezdtem olvasgatni a koszorúk szalagjait. akkor már egy kicsit összeszorult a gyomrom. eszembe jutott néhány régi sztori, a keresztapámmal kapcsolatban. régi emlékek... még egy búcsúztatás a pap által, majd elindultunk a sír felé. na, akkor megláttam a keresztanyámat, meg az uncsitesókat... ajjaj... akkor már nálam is eltörött a mécses. nem zuhantam úgy össze, mint más temetéseken volt már ilyesmi, de tény, hogy megrázott. főleg az volt a durva, mikor leengedték a koporsót, majd elkezdték rádobálni a földet. huhhhh... az a hang... ahogy a fakoporsón kopog a föld... minden temetésen itt szoktam kiborulni. most is hallom ezt a hangot. most is kiráz a hideg tőle...
no, mikor minden megvolt, mi beültünk a kocsiba melegedni egy kicsit. majd testületileg átvonultunk a kiskundorozsmai Vadliba vendéglőbe, ami a keresztapám kedvenc helye volt, és ott ültük meg a halotti tort. volt leves, meg rántotthús krumplival. nekem egy feles hiányzott leginkább. vagy kettő. de türtőztettem magam. ja, meg a cigaretta... kaja után azért kimentem rágyújtani.
4 után indultunk el Szegedről kocsival. 6 után értünk Ceglédre. minden nagyobb gond nélkül. csak már kockára ültem a seggem addigra. átszálltunk a vonatra és jöttünk haza a Tesómmal. este 8 után csuktam be otthon magam mögött az ajtót.
akkor még nekiálltam mosogatni, macskaalmot takarítani, akváriumot takarítani (egy hét alatt ezredszer, az istennek nem akar tisztulni). majd leültem a tévé elé és néztem a Cluj-Roma meccset. nagyon drukkoltam a kolozsvári csapatnak, kurvajól játszottak, de sajnos a nyominger Roma győzött... :(
tegnap még délelőtt küldtem egy sms-t JB-nek: "Gondolj ma rám, nehéz napom lesz... :I Millió csók! :) Kisállatkád. ;)" este, ahogy cammogtam hazafelé, akkor küldött egy smst: "Hali! Hogy vagy?" tartalommal. ez kedves volt tőle. mivel nem volt kedvem pötyögni, inkább felhívtam. abban maradtunk, hogy ma este esetleg feljön. próba után. 11 körül. mondtam neki, hogy oké, együttalhatunk. :) persze ő nem szeretne azonnal aludni... :)
én viszont hulla vagyok, még az is lehet, hogy lemondom az estét. nagyon-nagyon-nagyon fáradt vagyok. rémes. de az is lehet, hogy hazamegyek, 7-ig teszek-veszek, aztán ledöglök és alszom addig, amíg jön. a Kos is vinne már moziba, remélem a mai nap nem lesz jó neki, inkább holnap mennék, mert holnap a Bőgős nem ér rá.
na, hát körülbelül ennyi van, ennyi volt. semmi extra. jó volt a családot látni, még ha ilyen esemény miatt találkoztunk is újra. uncsibátyámmal megbeszéltük, hogy lesz majd valamilyen rendezvény, ahol a gyerekei lépnek fel, dec. közepén, meg az üzlettársai, meg kaja-pia... hogy oda menjünk el a Tesómmal. szerintem viszem a Bőgőst is. remélem ráér majd. :) ideális alkalom lenne, hogy a Tesómnak is bemutassam... jó, még csak 2 hónapja ismerjük egymást, de hát ő már szombaton be akart mutatni az anyjának... pff... :)