aranyműves kerestetik

aki az epeköveimet aranyba foglalná... úrjézus... 4 azaz NÉGY DARAB olyan masszív és nagy követ vettek ki belőlem, hogymég... a doki elhűlt, mikor meglátta, alig bírták kirángatni... megizzasztottam őket rendesen. agyon is gyötörték a hasfalamat. gecire fájnak a sebeim.
majd lefotózom a köveket és közzéteszem... szerintem orvostudományi érdekességnek számít... :)
hétfőn munka után Banyával taliztam, elmentünk pizsit shoppingolni, meg még eztazt. vacsiztunk, 8 után értünk  haza. Jazzbőgős hívott, hogy beszéljek egy haverjával akit szoktunk emlegetni, hogy ismerjem meg telefonon keresztül. elég emelkedett volt a hangulat. buliztak. JB már igen részeg volt. azt mondta, kedden bejön hozzám a kórházba. kizártnak tartottam, hogy emlékszik majd rá másnap, hogy mit ígért.
a beszélgetés után Banyával még éjfélig pofáztunk, hajat csinált, sminkelt, fotózott, gecijó képek lettek rólam megint... mert én olyan gyönyörűségesen szép vagyok, hogy azt nem tudom elmondani. :) belenéztem a tükörbe és szerelmes lettem magamba. simán. :) sokat beszélgettünk, őszintén, sok-sok igazságra jöttem rá, vagy nem is igazságra, csak egyáltalán... leestek dolgok. amik 2 hete még nem. most meg igen. sokat tanulok Banyától, sokmindenben erőt ad, sok dologban bölcsebb nálam. nem mondhatok mást, még ha valakinek fáj is ez, de ő és TG az, aki a családom után a legközelebb állnak hozzám. akik mindenben, mindenkor mellettem. akik tényleg Barátok. és ennyi. ja, és JB, de ő más tészta. :) végrendelkeztem is kedd reggel, mondtam, hogy mindenem Banyára és TG-re hagyom (az adósságaim is), ha netán ottragadnék a műtőben... osztozkodjanak rajta. :)
na, kedd reggel Péterfybe be. jó későn értünk oda, olyan szintű teltház volt, hogy csak az őrzőben lett ágyam. az őrző=intenzív light. remek. ráadásul koedukált. ne akarja senki megtudni, hogy milyen. rémes. félig hullaház. Banya otthagyott. magamra maradtam. gecifáradt voltam, de esélyem se volt pihenni. akkora ott a mozgás, hogymég.
este 6-kor hívott JB, hogy mégsem jönne be, mert beteg és nehogy elkapjam. (tiszta takony voltam én is. meg még vagyok is...) mondtam jó. legalább jelentkezett. örültem volna azért, ha megmutathatom neki az új H and M-es, Hello Kittys pizsimet, de majd megnézi itthon. :) örültem, hogy egyáltalán emlékezett a hétfő esti ígéretére. :)
nehezen aludtam el, az éjszakás "nővér", Zsolti, egész éjjel netezett, kattogtatta az egeret, a gépe az ágyam lábánál volt, a Rottenbiller utcára néző ablak nyitva, kurvanagy forgalom egész éjjel, az egyetlen lámpa, az ajtó felett, ami égett, pont a pofámba világított... áhhh... reggel összetörve ébredtem.
3-ként műtöttek volna, de már borult minden a sorban. 10 után keresett meg az altatóorvos. én már addigra Banyával bohóckodtam egy szakadt bőrkanapén, babáztunk (azt kaptam tőle a műtét alkalmából), fotózott, röhögtünk, oldott volt a hangulat. aztán egyszercsak megkaptam a koktélt a seggembe. meztelenre vetkőzés, paplan alatt fekvés. kezdett húzni a fejem. majd jött a tologatós ember. kocsira átmászás. Banya még belepacsizott a tenyerembe, adott puszit, aztán eltűntem a műtőben. műtőasztalra át. hideg van. egy zöld lepedővel vagyok letakarva. körülnéztem a műtőben. félhomály. jobbra nagy monitor. laparoscopos műtét elengedhetetlen része. aztán megjelennek emberek. a branülömnél matatnak. mindjárt benyomják az altatót. itt az orvosom is. megtapogatja a hasam és vigyorog. aztán jön a maszk. lélegezzek mélyet. még egyet.
snitt.
ébredés. hideg van. nagyon fázok. vacognak a fogaim. reszketek. és sírok. zokogok. mondják, hogy ne. de hát ennek nem lehet parancsolni. nagyon sírtam. így ébredtem az altatásból. ott a műtő mellett még vacogtam valameddig, aztán kitoltak az osztályra. az a hosszú út, amit már ezerszer végigsétáltam, és ismertem, teljesen kiesett. megint bealudtam. a szobában ébredtem. a tologatós ember kért, hogy karoljam át a nyakát, berak az ágyba. (ja, ekkor már az osztályra kerültem, mert lett üres ágy, és nem az őrzőbe) berakott. vacogtam és sírtam tovább. a nővérke is kérdezte, hogy ennyire fázok??? mondom, ja. pedig már a takaróm alatt voltam. Banya segített feladni a bugyit. kezembe adta a babát, aminek végül nem találtunk nevet. állítólag rámbízta és én  ezt a szám sarkán lévő mosollyal nyugtáztam. megtörölgette a számat vizes zsepivel, mert ki volt száradva, de nem ihattam. folyt belém az infúzió. könyörögtem, hogy tolják bele a fájdalomcsillapítót is, mert megdöglök. sokáig voltam bent egyébként, nyilván a kövek szopattak mindenkit, azért tartott az előzetesen 45 percre irányzott operáció tovább. szerdán délután fél 1 körül küldtem el egy sms-t a Tesómnak, hogy ok. aztán telefon kikapcs és döglés. Banya elköszönt, én meg fetrengtem. aludni nem igazán tudtam, csak nyavalyogtam. este erőt vettem magamon, és ahogy lefőtt az uccsó kávé, vagyis lefolyt az uccsó infúzió, takarodtam vécére, pisilni. nem kértem ágytálat. kemény voltam, mozogni akartam. aztán egy korty víz, amit nem hánytam ki, szóval minden oké. stramm csaj vagyok. :)
este még egy fasza szurit a seggembe, hogy ne fájjak annyira és alvás.
szobatársakból 3 volt. egy szintén epés, fiatal lány, egyszerre műtöttek, vele semmi gond, max. a családjával, anyukájával, aki a műtétünk estéjén nyiszorgó cipőben mászkált fel-alá és rettentően idegesített.
aztán egy visszérműtétre váró 50 éves hölgy, akinek férfias hangja volt, szeretett fecsegni és csoszogott egész szerda délután, este. neki már beszóltam, hogy ne.
ja, és Galgavalahonnan egy néni, szófosással, mindenkinél okosabban persze. jóindulatú, csak fárasztó.
csütörtök reggel fosul ébredés. voltam már jobban. az oldalamból lógó műanyagcső végén a kiskutyám (egy zacsi, amibe tisztul a belsőm), azzal flangáltam. vizit után átkötözés. kiskutya eltávolítás. elköszöntem tőle. doki küldene haza. én meg maradnék. nem voltam jól. inkább kértem még fájdalomcsillapítót és pihenni próbáltam.
halom sms megválaszolása, láttam, hogy hányan és hányszor kerestek, nekik mindnek üzenet küldés. JB is hívott kétszer, meg küldött sms-t. kedves, hogy gondolt rám.
napközben döglődés, délután Tesóm bejött, vele dumálás, sétálgatás. estére pici hőemelkedés, jobb is, hogy még bent maradtam. este Jazzyt hallgattam, JB-re gondoltam, írtam is neki hiányolós sms-t. jött is rá válasz, bár csak reggel olvastam.
ma reggel már fürgén keltem, az orvosom csak nézett, hogy pattogok az ágyban. :) tegnap még a hamvaiból feltámadó Főnix Light voltam, mára már Főnix Turbó. kb. így nyomtuk a dokival. sokat nevetgéltünk. :) kötéseim lecserélése után felöltöztem, megkaptam a zárójelentésem, aztán tipli haza.
a Tesóm kísért volna el, de végül a Blaháig egyedül mentem, ott találkoztunk. bementünk a boltba, bevásárolt nekem light fincsiségeket, amik az epediéta kellékei, aztán hazajöttünk. kicsit takkerkodott nálam, mert a lakás persze romokban.
szegény Macska a kanapé alatt nyávogott... kicsit befordult az elmúlt egy hétben. vagy nem voltam itthon, vagy itthon voltam, de nem egyedül (JB/Banya), vagy csak valaki más volt itt (JB/Banya)... szóval lelkileg totál kivan. ja, és még a porszívót is elővettük. na, akkor kapott sokkot. most kezd megnyugodni. drágacsillag. úgy hiányzott.
a köhögésem eléggé megkeserítette a kórházi napokat, főleg operáció után, mert fognom kell a sebeim, hogy ne szarjak be minden köhhentésnél a fájdalomtól. még az orrom is fújom, sőt ma reggelre megint rosszabb lett a nyitott ablaknál alvás miatt (klimaxos vénasszonyok... ehhhh...), szóval minden királyság. van már köhögéscsillapító szirupom, iszom literszámra, meg orrspray, majdcsak rendbejövök már.
délután akartam aludni, de nem volt kedvem feküdni. elég volt már a fekvésből. inkább netezek, tévézek. elvileg ma este látom Jazzbőgőst. feljön. eddig még semmi hír róla, de nem türelmetlenkedem. ráérek. majdcsak jön.
most eszek valami könnyűt, de fincsit. azért nem viszem túlzásba az epediétát. eddig se működött az epém, mégse haltam bele és nem állt le az emésztésem, akkor most mi bajom lehet? najó, nem fogok holnap csípős csülköcspacalt enni, de egy hónap múlva tuti. :)