sikerült aludnia nálam Jazzbőgősnek. most beszéltem vele telefonon. már otthon van. de azt mondja, tök jól kipihente magát. kávézott, köszönte, hogy odakészítettem mindent. bár szerinte én jobb kávét csinálok. :) hát, mondom, ez nem is volt kérdés... :)
a dión csodálkozott, hogy került a zsebébe... azt mondja, cipelte a bőgőt és gondolkodott, hogy mi a fene nyomja a csípőjét... és akkor találta meg. :)
sajnos péntekig biztosan nem láthatom... el leszünk mindketten foglalva, elég durván... :( pedig most tényleg minden percet vele töltenék, ha lehetne... najó, nem nyavalygok, örülök, hogy így vagyunk és most már minden idegszálammal tudok arra a nyamvadt műtétre koncentrálni.
azért, az előbb belegondoltam... kórház... pizsi... vizsgálatok... orvosok... vizit... áhhh... kurvára nem hiányzik... nade, ezt a 3 napot már csak kibírom valahogy. :) igyekszem sokat aludni, meg olvasni, és nem figyelni a külvilágra. remélem nem százágyas kórteremben leszek és nem lesz körülöttem halálos beteg... az annyira nem kóser... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése