illatú folyékonyszappant ajánlom a dmből, mert isteni finom illata van. ráadásul limitált kiadású. :)
az ajándék Chelsea csomagban volt tavaly folyékonyszappan, néha előveszem, ha nincs más, de rájöttem, hogy pasiszagúúúúúú!! bazzz... hát milyen lenne egy focis ajándék? :) szóval pasis az illata, ami sokszor jó, mert legalább a pasihiányom csillapítja, de sokszor meg pont, hogy felkorbácsolja. :)
pénteken OJ korán elengedett szerencsére, így pici pihi után tudtam csatlakozni Barbihoz és Vikihez a Darshanban, ahol jó kis estét töltöttünk együtt. :)
9-kor indultam el a Trafik Klubba (régi TilosazÁ pinyója), ahol a Slamorevans zenekar játszott. először nem tudtam hovatenni Slamovits Istvánt, aki a zenekar alapítója, de aztán leesett, hogy ő Eddás volt régen, és játszottak egy csomó régi Edda számot is, amikre sikítva tomboltam. :) tiszta áltisi feelingem volt. :) nem véletlenül mentem el erre a koncertre, mert a zenekarban az unokabátyám fia dobol. :) szerencsére az egész család képviseltette magát, jó volt velük újra találkozni. kiderült, hogy a kisebbik fiú, aki eddig gitározott, most valami procc fodrászatban tanul dizájfodrásznak, és nem is tolja szarul (az anyjának is ő csinálta arra az estére a haját, és nagyon jól sikerült), szóval asszem van új fodrászom. :) ezen az estén rengeteget ittam, több, mint egy liter bor csúszott le a torkomon, hajnali 2-kor botorkáltunk haza a Tesómmal.
már hazafelé éreztem, hogy fáj a jobb lábam, de akkor még csak azt hittem, a fáradtság miatt. nos, hajnalra kiderült, hogy sokkal nagyobb baj van, valami becsípődött a jobb oldalon, a forgómnál, és konkrétan a wc-re alig bírtam kisántikálni, de még feküdni se esett jól minden pózban. szombatra amúgy sem terveztem sokmindent, ebből egy mosást lezavartam, de amúgy csak feküdtem.
vasárnap reggel kínok között szálltam be hajnalban az autóba, hogy a 9:30-as istentiszteletre hazaérjünk anyuékhoz. sikerült is, keresztanyám is megérkezett szerencsésen, így 5-ösben mentünk vele a templomba. eddig nem is tűnt fel, hogy a református liturgiában ennyiszer fel kell állni, meg le kell ülni istentisztelet közben, és úrvacsora osztás nem is volt! igaz, volt egy keresztelő, amin nagyon meghatódtam. szóval minden egyes felállásnál és leülésnél úgy jajgattam, mintha körülöttem az átlagéletkor nem pont 60+ lett volna... pfff... szánalom. :) de tény, hogy nagyon-nagyon fájt a lábam, majdnem belepusztultam. valamiért a tiszteletes mondta is közben többször, hogy csak az álljon fel, akinek nem okoz gondot (persze itt az idősekre gondolt), de én inkább sóhajtoztam, mint hogy ne csináljam azt, amit a többiek. :)
amiért ez az istentisztelet fontos volt, és amiért a keresztanyám is tiszteletét tette nálunk (meg a templomban) az, hogy apukám édesanyja, a nagymamám 20 éve hunyt el. 16 éves voltam akkor. és mindig olyan megindító, hogy az én erős és kemény édesapám elpittyen. az édesanyja temetésén, meg most, a megemlékezésen láttam ezt tőle, és hát nyilván én is megrogytam. hiszen anya csak egy van, ezt tudjuk mindannyian.
otthon ezután volt egy nagy ebédelés, meg még beszélgetés, bár leginkább a keresztanyám beszélt (apu huga), ráadásul hangosan. úgy megfájdult az egész család feje tőle, hogy csak na. 3-kor szerencsére elhúzott, aztán mi még maradtunk kicsit a Tesómmal, de nemsokára mi is elindultunk. vasárnap este már csak döglöttem, próbáltam kiheverni az egész napot, meg a hajnalban kelést.
hétfőre és keddre terveztem programot, nem egyedülit, de aztán az ágyhozkötöttség győzött. nem akartam két napig nyavalyogni, inkább áttettük péntekre. ami csak annyiból szar, hogy még várnom kell, hogy találkozzak újra Csodafenékkel, de most már csak kibírom valahogy. :)
Baluval úgy volt, hogy szombaton találkozunk, aztán én ugye lerokkantam, így írtam neki, hogy nem tudok átmenni, de ő jöhet. hát persze nem jött. aztán még vasárnap rámírt, hogy mit csinálok, én meg nem is válaszoltam. ma meg még le is tolt, hogy én mennyire eltűntem. én meg visszaírtam neki, hogy ha ennyire nem fontos velem a szex, hogy nem képes megmozdulni érte, mert olyan lusta dög, akkor hagyjuk egymást békén. le is tiltottam a francba, remélem, sms-ben sem fog zaklatni. leszarom a hülye fejét, oszt kész. nincs nekem erre szükségem. eddig mindig én voltam nála, ő arra nem képes, hogy átjöjjön, pedig. ezek szerint akkor még nem fáj a keze eléggé. mondjuk, ha fáj, azt is leszarom. fájjon!!! :P velem nem dug többet, az hétszentség! :)
hétfőn este meccs volt. de minek? már a kezdőből láttam, hogy ki fogunk kapni. úgy is lett. viszlát 20. bajnoki cím, talán jövőre találkozunk. az olajsejkeknek meg az édesanyjuk térgyekalácsát. ezt kívánom. és pont.
basszameg, hogy még mindig igaz a mondás: "kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci". hát így.
ÉH? nem néztem. hétfőn meccs miatt ugye, kedden meg inkább a Bakancslistát választottam. ez a dráma még mindig jobb, mint azok az agyhalottak. remélem, Anikó most már tényleg hazatakarodik, mert ha ő nyeri meg, akkor kész... nem hiszem el, hogy egy ilyen típusú nőnek vannak barátai, esetleg pasija... de komolyan. ez a lány beteg. ez nem is kérdés. áhhh... visszasírom Pocahontast. :)
és amúgy ma egy nagy, piros cseresznyének öltöztem. hát így. :)