egy csomó minden történt az elmúlt 5 napban, ha meg máshogy nézzük, akkor semmi érdekes.
pénteken a bevásárlókörútról, sőt, körutakról, mert többször, több helyen is megfordultam, egyrészt azért, mert nem kaptam mindent egy helyen, másrészt meg sok volt a pakk, haza kellett szaladni lepakolni. mire végleg hazamentem, megérkezett Csodafenék és Csírabácsi is. kb. 5 perccel utánam. :) némi helyeskedés, feszengés után belevágtunk a piálásba, hogy oldódjon a feszkó, aztán 1 óra múlva nekiálltam főzőcskézni, amit ők szemmel vertek, meg persze beszélgettünk közben. :) a levest főztem meg előre, meg a fasírtot raktam össze.
Csírabácsi hamar le akart lépni, aztán mégis 11-ig maradt. nagyon élveztem a társaságát, igazán jókat hülyültünk. ha az öklözés eszembe jut, azóta is csak röhögök. ;) (ezt úgyis csak ő érti :P) mocskosul lerészegedett és felszabadult lett, és azt imádom. egyébként is szeretem Csírabácsit, a társaságát, a dumáját, az agyát, a félelmeit, a gyengeségeit, az erősségeit... szóval úgy, ahogy van. najó, nekem könnyű, 14 éve ismerem. ;)
no, Csírabácsi lelépése után mi még hajnali 2-ig fent voltunk Csodafenékkel. még kaját rendelt, megvacsorázott, meg dumálgattunk. :) aztán bedőltünk az ágyba.
szombaton én már reggel 8-tól pörögtem, jött a Tesóm segíteni a főzésben, illetve intézte az ő reszortját. közben Csodafenék hazakocogott, a Tesóm meg elment anyuékért az állomásra. dél körül érkeztek meg, még persze nem voltunk készen mindennel, de azért nemsokára igen. nagyon-nagyon jól sikerültek a kaják, a keftedesz zseniális lett, meg persze rengeteg. az összes húst ki sem sütöttem, mert annyi volt. (nem tudok keveset főzni, mondtam már?) ebéd után eldőltünk, ki hol talált helyet magának, volt egy kis delelés, mintha otthon lennénk. én a kanapét választottam és Arsenal meccset néztem, nem aludtam semmit. pedig hulla voltam.
aztán este elindultunk Óbuda külsőre (szinte már Solymár), ahol a Slamo Revans zenekar játszott megint, benne pedig a rokonfiú. :) apukám akarta nagyon-nagyon látni, és ezért. találkoztunk ott az unokatesómékkal is, beszélgettünk egy jót. mondjuk a koncert színhelye elég érdekes volt, a közönség egy része meg tipikusan esettanulmány, de túléltük. sajnos elég durva csúszás volt a programban, az általunk várt koncert 7 helyett este 9 után kezdődött el végre, addigra már feltörte a seggünket a sörpad, meg át is fagytunk kicsit, de legalább csodálhattuk a szuperholdat. :) 3-4 szám után el is húztunk haza, mert már mindenki fáradt volt.
anyuék nálam aludtak, a Tesóm meg hazament.
vasárnap reggel korán ébredtem, apu gondoskodott róla, megint nem pihentem ki magam, de ezen már meg sem lepődtem. :) egy laza reggeli után elindultunk Leányfalura a strandra, ott voltunk egészen délutánig. ja, előtte még felköszöntöttük az anyukánkat, hiszen Anyák napja volt. :) kapott szép virágot, meg egy kenyérpirítót (ez szinte közös ajándék kettőjüknek), mert az előző nemrég ment tönkre otthon. :) a strandolás remek volt, még egy kis szín került rám, és csodálatos módon a fájós forgóm is meggyógyult. :) bizony, a pénteki bevásárlás, meg a szombati főzés kicsit tönkrevágott megint, úgyhogy nekem vasárnap reggel már jártányi erőm nem volt, annyira fájt a jobb lábam, de a gyógyvízben ülés apuval megtette a hatását. :) sokat ültünk kettesben a forróvízben, beszélgettünk is, teljesen normálisan, a pénzügyeimről, meg a családi örökségről, a földről, amiről majd nekem kell gondoskodni, ha majd. pont a MU meccs kezdetére értünk haza, gyors kávézás után pedig kivittük a szüleimet az állomásra, én feltettem őket a vonatra, elbúcsúztunk és hazahúztunk a Tesómmal. hulla fáradtan rogytunk le, a lakásom még mindig romokban, de nagyon megérte, mert egy újabb tökéletes hétvégét írhatunk a többihez. :)
anyukám felhívott este, hogy hazaértek rendben, de persze sírt nagyon, mert annyira jól érezte magát nálunk, és mondta, hogy mi milyen aranyosak vagyunk, meg milyen jószívűek. na, ennél a pontnál már én is nagyon bőgtem, meg még utána vagy 3 órán keresztül folyamatosan bőgtem, és csak ezen az egy szón kattog azóta is az agyam. mert hát miért ne lennénk jószívűek? pláne a szüleinkkel, az édesanyánkkal? van olyan, aki nem így viselkedik? nekem ez teljesen természetes, és úgy is vagyok vele, hogy ha kellene, mindenemet odaadnám nekik. főleg, hogy igazából semmi nem az enyém. mindent nekik, az ő egész életük munkájának köszönhetek, szóval én csak "használom" azt, ami van, legyen az a lakásom, vagy bármilyen cuccom. jó, persze én is keresek, meg kerestem már eddig is pénzt, de hát akkor is. szóval ha erre a jószívűségre gondolok, még mindig bőgnöm kell. meg ha a szüleimre gondolok, akkor is. mert persze, idősek már (70 évesek +- 1 év, attól függően melyikükről van szó), és néha fárasztóak, meg nem úgy forog az agyuk, ahogy nekünk, de akkor is a szüleim, nekik köszönhetem az életemet (és nemcsak a megszületésemet, hanem a többit is), meg tulajdonképpen mindent. és nagyon-nagyon-nagyon szeretem őket, mindkettőjüket, és ha bármikor arra gondolok, hogy már nem lesznek, akkor megintcsak órákig tudok bőgni. vagy napokig akár. és bizony ki kell használni minden időt, amit együtt tölthetünk. és tudom, hogy anyu akár minden hétvégén nálunk lenne, apu már kicsit nehezebben mozdul ki, meg ő Pestet már annyira nem élvezi, azért remélem, hogy hamarosan jönnek még hozzánk, meg persze mi is megyünk hozzájuk, amint tudunk.
vasárnap este már csak sztondultam a tévé előtt, bár a romeltakarítás volt tervben, de semmi erőm nem volt hozzá. (azóta sem, talán majd ma) persze hiába voltam fáradt, nem feküdtem le időben, így hétfőn reggel úgy ébredtem, hogy nem bírok felkelni (már nem a lábam fájt, hanem az élet), küldtem is sms-t OJ-nak, hogy "gondot okozna-e, ha én ma nem jönnék be, mert iszonyatosan fáradt vagyok". elküldtem, fogtam a kezemben a telefont és közben bóbiskoltam, vártam a választ. 25 perc múlva meg is érkezett (7:40-kor): "nem, amennyiben cserébe lemondasz idén Ozoráról :)" ... uhhhh... úgy pattant ki a szemem, mintha gumiból lenne! :)) írtam is neki vissza azonnal: "már indulok is befelé!"
ahhoz képest, hogy 7:40-kor keltem, majd fürödtem, hajat mostam, sminkeltem stb., 8:40-kor már a munkahelyen voltam. nem mondom, hogy kurvajól esett bejönni, de nincs az a szitu, amiért az idei Ozorát offolnám. NINCS!!! (és már csak 89 nap van hátra!!! :D) úgyhogy bár szarul esett OJ válasza, mert tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy ő is el tudjon menni szabira ugyanakkor, amikor Ozora van, de inkább bejöttem. az is szarul esett, hogy zsarolásnak éreztem az üzenetét, bár egyrészt tudom, hogy ilyen, hogy cserébe mindig kér valamit (bár elég aránytalannak éreztem az "egy napért 2 hét" cserét), másrészt meg el kell ismernem, motivációban hatalmas. :)
szerencsére túléltem a hétfőt, meg a keddet, meg a szerdát is túl fogom (mármint a mai napot), bár még mindig dög fáradt vagyok, mert a kurva ÉH miatt sosem fekszem le időben. pedig már megfogadtam, hogy nem nézem az extrát, de hát ki bírja azt megállni? :D
tegnap este 2 órán keresztül voltam vonalban az apukámmal, mert a földre (a családi örökségre) kellett támogatást igényelni, amit eddig a helyi falugazdász csinált, de hát az egy pöcs, és apu már nem akar vele szóbaállni, inkább rám bízta. olyan szintű a dolog, hogy ügyfélkapus regisztráció kellett hozzá, azt apukám elintézte tegnap reggel vidéken, én meg este az MVH honlapját basztattam, de úgy, hogy az infók apunál voltak, tehát ő néha be-beolvasott egy-egy részt a tájékoztató levélből, én meg az alapján, vagy annak ellenére próbáltam megcsinálni amit kellett. hát, el kell mondanom, hogy kibaszottul nem volt egyszerű. aki ezt a szájbabaszott programot megcsinálta, azt leginkább felhúznám egy villanyoszlopra bazmeg, de a családjával együtt. nem vagyok tehetségtelen, meg buta ember, meg a számítógéphez is elég magas fokon értek, meg talán még agrár ismereteim is vannak minimálisan, de ez a fos majdnem kifogott rajtam. letöltöttem hozzá felhasználói kézikönyvet (113 oldal bazmeg!!!), de hát még térképet is kellett rajzolni!!! apu meg tolja a telefonban, hogy "nem nehéz az, csak csinálj egy L alakot", én meg szinte dühöngve mondom: "oké apukám, csinálnám, de nem tudom, mit kell megnyomni a rajzoláshoz, meg egyáltalán". na, itt el is szakadt a cérna, mondtam, tegyük le, míg kiokoskodom, mert felrobbanok. ráadásul a netbookon pöcsöltem, aminek a képernyője is kicsi ahhoz, hogy ezt normálisan meg lehessen csinálni, meg touchpad, meg tököm. áhhh... nem akarod tudni. :S szegény apukám próbált segíteni, de hát nem tudott. ő aztán pláne nem vágta, hogy mi a szitu, hiszen a mobilt se tudja kezelni, nemhogy egy számítógépet. mindenesetre mondtam neki, hogy majd leviszem a netbookot legközelebb, és megmutatom neki, hogy mivel szoptam 2 órát... de a lényeg, hogy a végére sikerült hibátlanul kitölteni mindent, jöttek visszaigazolások, ma ki is nyomtattam, úgyhogy zsír. apukám nagyon meg is dícsért a végén, meg mondta, hogy tanulgassam, mert mostantól ezt évente egyszer nekem kell majd megcsinálni. fasza. :) mondjuk most, hogy már egyszer túl vagyok rajta, legközelebb is menni fog. :) csak persze az elején még ő is bekavart valami hülyeséggel, ráadásul féltem, hogy ha elbaszok valamit, akkor ugye oda a támogatás, vagy mittomén, alig mertem bármihez is hozzányúlni, módosítani... pffff... de ha valaki esetleg hasonló cipőben jár, írjon, szívesen segítek. ;) és hívhatsz innentől falugizdának is. ;)
Balu tegnap írt, hogy nem megyek-e fel hozzá. nem is válaszoltam rá. még arra a három betűre ("NEM") sem pazarlom az energiáimat. komolyan nem vágja, hogy mekkora paraszt volt? felejtsen el a picsába.
jut eszembe, péntek éjszaka, illetve szombat hajnali 1-kor meg a Bőgős hívott (pont Csodafenékkel fecsegtünk még), hogy igyunk együtt. mondtam neki, hogy egyrészt én már kész vagyok, mint az M5-ös, úgyhogy nem, meg amúgy sem. nem mondtam, hogy nem vagyok egyedül, de sugalltam. mondjuk azt nem kell tudnia, hogy nem pasival voltam éppen. :) de nagyon rám volt izgulva, mármint a hangja, meg a dumája alapján. na, persze. a puncifüggőség. vezesse le az asszonyon, oszt kész.
nos, leginkább ennyi van most. ami még esetleg fontos lehet, hogy az utolsó fordulóban, vasárnap délután dől el, hogy ki lesz angol bajnok. igazából nem tehetek mást, mint drukkolok Buzsáky Ákoséknak, hogy legalább egy ikszre kihozzák a bugyikékek elleni meccset, oszt jónapot. nekünk meg nyernünk kell, NINCS MESE!!! :) GLORY MU!!! :)