tegnap endokrinológusnál voltam, hogy kiértékelje a leleteim, amit a forgatáskor nem tett meg, mert elkapta a fosós-hányóst (orvos létére... pfff...), és baszott bejönni. tegnap megint megvárattak persze, sík idegen ültem be a rendelőbe, aztán még ő kérte ki magának, hogy ő nem olyan orvos, hogy felír egy gyógyszert, aztán kész. mert az nem terápia. szerinte. cserébe elkezdett arról beszélni, hogy mennyi szénhidrátot kellene ennem naponta, meg milyen megoszlásban (5-szörre ugyebár). arról persze fogalma sincs (mert nem kérdezte) a "lelkiismeretes" és "tisztességes" doktornőnek, hogy mondjuk gyomorgyűrűm van, és én pl. délután 3-ig enni sem bírok, nemhogy 5-ször naponta. ja, persze a végén a pajzsmirigyalulműködésre felírta ugyanazt a gyógyszert, amit anno 5 éve is felírtak, és akkor arról volt szó, hogy életem végéig szedni kell (mert a pajzsmirigy nem a meggyógyulós fajta), és most sem mondott mást. (mert a terápia az inzulinrezintanciámra irányul, úgy egyébként, mert szerinte az is van. és megkérdeztem, hogy mi van, ha azt a gyógyszert, amit arra írt, nem szedem be. válasz: "akkor cukorbeteg lesz." jó fej, nem? 70 évesen az apám is az, van rá hajlamom, most akkor mit baszogatjuk egymást? én nem fogok gyógyszeren élni emiatt) ja, és mikor azt mertem mondani, hogy a 6 évvel ezelőtti pajzsmirigyes leleteim nincsenek meg, akkor még le is baszott. arra se emlékszem, hogy kaptam-e valamit egyáltalán, ráadásul azóta már annyi minden történt, még más papírjaimat se találom meg, nemhogy egy fecnit, lassan 6 évre visszamenőleg...
tiszta idegroncsként indultam haza, csak a macska járt az agyamban, hogy vele mi lehet, hogy mire megyek haza, él-e még egyáltalán. beugrottam az egyik állatorvoshoz, aki azt kérte, hogy vigyem be a macskát. na, futás haza, macska felnyalábol és állatorvoshoz elvisz. majdnem egy órát töltöttem ott, szegény macska teljesen bestresszelt. ultrahanggal nézte meg a doki a belső részeit, aztán adott neki injekciót, meg valami gyógytápot, összesen 5 rugót fizettem. még jó, hogy volt nálam pénz. ma vissza kell vinnem kontrollra, hogy örülök... egyébként azt mondta az orvos, hogy jó állapotban van, nem sovány, emiatt ne aggódjak. az ultrahangon sem látott borzalmas elváltozást, csak némi gázt a beleiben.
a macska nem nagyon szagult bele az új tápba, de legalább reggelre nem volt hányás, meg valahogy virgoncabb is volt, mint eddig, bár este nagyon rajta volt a para, csak nézett a bejárati ajtó felé és morgott vadul. alig bírtam megnyugtatni.
tegnap a meccs második felére bealudtam, de hát várható volt, hogy a Barcelonát nem lehet kiütni. a MU sem fogja tudni, úgyhogy már most gratulálok a Barcelonának a BL-győzelemhez.
ma reggel csak az ideg van. alig jöttem be, már a Produkció Atyaúristene Ákos jött leüvölteni a fejemet. hát mit képzel ez is magáról??? seggfejek ezek itt mind. most kitalálták, hogy 2 napos vitorlázás legyen a csapatépítő idén. ráadásul 2 nappal azután, hogy Görögországból hazajövök. hát el lehet engem felejteni. egyrészt a szombatomat nem áldozom fel ilyen faszságra, másrészt meg pénteken inkább dolgozom, de én nem megyek velük sehova, egy lépést sem. tengeribeteg vagyok, víziszonyom van, bármit kitalálok, de nem megyek. nem vagyok kíváncsi erre a sok faszkalapra. úgyis egy ember esik csak bele a vízbe a tő közepén: én. és erre meg kurvára nem vágyom. ha azért kirúg, mert nem vagyok hajlandó csapatépítő tréningre menni, akkor azonnal felnyomom őket a gecibe, ez nem kérdés.