nem tudok túllenni ezen.
dolgozom fel az elmúlt 1 évét, de csak kapkodom a fejem.
annyira erős volt, de persze félt is. nem csodálom...
egész héten csak Gyurin kattogok. jönnek elő az emlékek, a blogja olvastán meg az, mennyire egyformák is vagyunk, édes istenem... sokszor mintha csak magamat olvasnám... ilyen érzésem van...
elmentettem néhány fotót Róla...