először nem akartam elhinni, amit olvasok. azt hittem, csak poénkodik. egyből hívtam, de ki volt kapcsolva. aztán a következő üzenetet kapta válaszként: "Ez most komoly? Bazmeg te nem vagy normális!! Kösz, hogy elkúrtad az estémet! Idióta! :S"
nagyon kiakadtam. még arra is gondoltam, hogy kamuzik, hogy nincs is semmi baja, egyszerűen csak nem akar jönni, vagy hogy megint a bnője ronyózott be, csak már nem merte azt írni. meg azt is hittem, hogy a bnője kezelte a telefonját, az írogatott nekem bosszúból. mindenesetre válasz nem jött, szerintem igaz a sztori, és remélem azt is levágta, hogy most kurvára haragszom rá. komolyan nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ekkora farok. hogy nem bír magával, hogy szétszívja az agyát a nyílt utcán. ez volt az utolsó csepp a pohárban. én ezt az embert soha többé nem keresem, és semmire nem fogok reagálni, ami tőle jön. elegem volt. ez nem az én színvonalam, de tényleg. nekem nem kell egy ilyen lecsúszófélben lévő pasi, aki egyszerűen semmiben nem tudja, hogy hol a határ. gyilkolja csak magát, amennyit akarja, engem nem érdekel. már nem is aggódom érte. leszarom. mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. ő így. én meg erre nem vagyok kíváncsi.
úgyhogy péntek este otthon ültem szépen, mint egy hülyegyerek. remek volt. pont erre vágytam. :(
szombaton délelőtt mentünk haza. ebédre pont haza is értünk. délután már csak pihiztünk. vasárnap délelőtt istentiszteleten voltunk. én most nagyon rosszul viseltem, meg valahogy az egész hétvégét is. túl sokszor és feleslegesen voltam türelmetlen. istentisztelet után ebéd, aztán irány Tiszakécske. strandolás. vagyis inkább forró vízben seggáztatás. közben néha eleredt az eső. nem volt túl jó idő. hétfőn meg már csak pihi, aztán 5 körül már Pesten is voltunk.
a hétvégi csavargás közben egyre jobban megszakadó szívvel néztem a vidéki házakat, tanyákat. annyira szeretnék ilyen helyen élni. elegem van a fővárosból, az aszfaltból, a szomszédokból, a kutyaszarból, a kissebbségből, a zajból, a szmogból. egy vidéki kis házra vágyom, ahol nyugodtan eléldegélhetek. nyilván nem egyedül kéne ezt meglépni, hanem egy pasival, de komolyan, én már akár egyedül is eltakarodnék ebből a mocskos belvárosból. már a főváros is csak azért kell, mert itt van munkám. amúgy meg nem járok sehova, se mozi, se színház, se buli, akkor meg mire jó ez az egész? egyedül Ozora a fix programom minden évben, oda meg aztán bárhonnan el tudok jutni.
a másik opció, hogy eleve vidéken élő pasit keresek, és én költözöm hozzá. természetesen csak nyugat-magyarországit, dunántúlit. a legjobb egy veszprém megyei pasi lenne, valahol a Balaton környékén. oda elköltöznék szó nélkül, azonnal. vagy Sopronba, vagy Kőszegre, vagy az Őrségbe, vagy Pécsre, Kaposvárra... de akár ezek környékén valami kis faluba is. nem érdekel. csak el innen a picsába. semmi közöm ehhez a városhoz már. semmit nem ad nekem. a Barátaimmal meg úgyis 1-2 havonta találkozom csak (olyan elfoglalt mindenki), az megér egy felutazást Pestre. csak hogy lenne ott melóm, vidéken? miből élnék? mondjuk, ha menő pasit találnék, nem valami csóringert, akkor nincs gond, valamit csak csinálgatnék ott, aprópénzért, a többit meg leszarom.
nem tudom mi lesz, mikor és hogyan, de nagyon mehetnékem van. elegem van a közlekedésből is, meg az egész szutyokból. nem motivál az sem, hogy több pénzt keressek, vagy nagyon sokat. leszarom. boldog akarok lenni. és tudom, hogy egy kunyhóban is az tudnék lenni. a kertben fűszernövényeket nevelgetnék, meg virágokat, meg egy-két apróságot. lenne sok macskám. terasz, kert, zöld fű, jó levegő, csend, béke, nyugalom. mi kellhet még??? semmi. 35 évesen eljutottam oda, hogy semmi más nem érdekel, csak például ne halljam a felső szomszéd állandó kopácsolását, meg bútortologatását. cserébe én is úgy üvöltethetném a zenét, ahogy akarom, és akkor bulizok, amikor akarok.
nem tudom, hogy ettől vagyok-e fos kedvű, vagy csak úgy általában, de nagyon szar a kedvem. semmi és senki nem érdekel a macskámon és a ma esti meccsen kívül. ha a szünetben vezetni fogunk, akkor én a még múlt péntekre vett pezsgőt hétszentség, hogy kinyitom, és nagyon bebaszok. :) ez az egy éltet, jelen pillanatban, semmi más. :)