hazafelé metrópótló a Lehel térig. senki nem mond semmit, csak a buszok állnak sorba, hogy csak azzal lehet menni. rajtuk ezer ember. azt se mondták, meddig nem jár a metró, melyik állomásig. hát kész. (kigyulladt ugyebár egy metrókocsi tegnap délután)
ma reggel meg a 7E, amin ültem, elgázolt valakit a Keleti előtt. már a Rákóczi úton nyomott egy satut a sofőt, már akkor sejtettem, hogy idegroncs, aztán pár méterrel később még nagyobb satu, mindenki borult (én nem, bár álltam), aztán ajtó út közepén kinyit, mikrofonba bemond: "baleset miatt nem tudunk tovább menni..." fasza. :( leszállok, nézelődök, hol a baleset, erre látom, hogy a busz túloldalán fekszik valaki az út közepén. remek. 10-15 percig nem jött aztán busz, addig a csóka ott feküdt. se mentő, se rendőr, se hullaszállítók, semmi nem jött. a sofőr meg ült a helyén. ha nem megy oda egy pasi, hogy megnézze mi van, a Kerepesi útról szemből jövők simán áthajtottak volna az ott fekvő emberen. deszép.
tegnap egy zsönyörű fickóval volt az interjú. ahhh... gyűrű, gyerekfotók az asztalán... pedig csodálatosanszép szemei voltak a pasinak. :) 1 órán keresztül nyúztuk egymást, kíváncsi leszek, hogy tovább léphetek-e a következő körre. volt egy kérdése, amire nagyon-nagyon jó választ akartam adni, de teljesen leblokkoltam, egyszerűen nem jutott eszembe, hogy mit akartam mondani. mondtam is neki, hogy 142 interjún voltam életemben, ilyen még sose fordult elő velem. :( tiszta égő volt. :( azért persze némi viccel el tudtam ütni a dolgot. :)) fú, azok a szemek... kivagyok teljesen... :S
a mai randiarcnak írtam tegnap délután egy levelet, hogy este ne várjon chaten, mert valszeg hulla leszek és döglök (így is volt, már a meccsbe is belealudtam, pedig MU játszott). de annyira béna ez a pasi, én nem értem. írja a levelet 20:39-kor, hogy ott van chaten (ahol a délutáni levelem is látnia kellett volna), de hogy direkt nem jelez másként, hogy én keressem, hogy nekem ő eszembe jut-e. erre 4 perc múlva megcsörget telefonon. persze nem vettem fel. minek? erre ma társkeresőn fogad a levél, hogy mifasz.
ez is egy teljesen gyökkettő pasi már megint? találkozom ma vele, de asszem rövidre is zárom a dolgot. én megfulladok az ilyen hozzáállástól. engem a személyes találkozó előtt még ne baszogasson, hogy én miért nem írok rá, meg én nekem nem hiányzik biztos, meg ilyen faszságok. hagyjon már élni!!! így is pont kivételt tettem vele, mert hétvégén neteztem, pedig nem szoktam, érje be ennyivel. a randi előtt minek cseszeget?? én nem bírom ezt! ez nekem túl sok!!! én olyan ember vagyok, akit nem lehet beszabályozni. főleg az ismeretségnek ezen a fokán, ebben a szakaszában. és ha otthon nem is lenne netem? akkor ennyit se tudtunk volna beszélni, mint most. áhhh... mindegy. ma elmegyek, megnézem magamnak, aztán ennyi. ezek után pláne nehéz lesz levennie a lábamról. mert nyilván arra számítok, hogy ha beadom a derekam, akkor meg pláne állandóan a nyakamon fog lógni. valamint, mivel agorafóbiás, állandóan otthon van, nem nagyon jár sehova. én meg azt nem bírom. türelmes vagyok, toleráns, de hogy feszt otthon üljek vele, vagy bárkivel, az nekem sok. főleg tavasszal, nyáron... áhhh... felejtős.
na, most hív. nem vettem fel. dolgozom. nem érek rá mindig. majd visszahívom, vagy mittomén. ú, de elegem van már most.
pedig olyan zsönyörűségesen csinibe öltöztem ma is! :)) igaz, most már a sztreccs nadrág is leesik rólam. hozzá felvettem egy egészruhát, amit eddig csak úgy hordtam, ha rávettem még valami mást is, most már nem. :))) egyszerűen nincs hasam benne!!! :))) zsírszupi, nem? :))) bár a mérleg nem igazán mutat kevesebbet, de a ruhatáram rajtam való állása egyértelmű bizonyíték arra, hogy fogyok, hogy alakul a testem, és hogy percről-percre csinosabb vagyok. :) ha még lehet ezt fokozni egyáltalán. :)
most már csak egyetlen dolog zavar, a félzsömlém, mert lassan nem tudok olyan nadrágot felvenni, hogy ne egy 25 cm-es faroknak látszódjon benne... :( a szűk nadrág bizony előnytelen, tipikus "pinapata" effektus (remélem, ismeritek ezt a kifejezést), és az kurvagáz. :( szoknyában mondjuk nem látszik, de hát akkor is. :( bárcsak le lehetne operálni ezt a szart onnan, és betölteni inkább a melleimbe. :))) van már ilyen technológia vajon? :))
anyukámmal beszélgettem este 40 percet. érdekes volt. ma reggel felhívott, azt mondta, nagyon jól érzi magát azóta (soha nem mondott még ilyet nekem), mert mennyi erőt adtam neki, és nagyon köszöni, meg minden. ez eszméletlenül jó érzés most. :) a látóval is szeretne találkozni, úgy érzem, hisz benne. imádom az anyukámat (meg az apukámat is természetesen)!!!! :)
ma reggel Zé is hívott, hogy akkor mi lesz ez a pénteki party és hogy megyünk akkor? mondom persze, menjünk. de, mondtam neki, tényleg menjünk! :))) elvileg jön át este pénteken, aztán gooooooooo!!! ez legalább tisztán szeletelős buli lesz, lehet reszelgetni rendesen. :))) csapatás juhuuuuuuuuuuuuu!! :))) akkora jóság a line-up, hogy már előre kész vagyok. :DDD (Kalumet LÁWWW!!)
ma reggel egyébként késésben indultam el otthonról, de már a villamoson felkúródtam olyannyira, hogy először csak magamat kezdtem fejbelődözni a Blahán, aztán az embereket sorra lelövöldöztem az ujjpuskámmal. :) vicces volt. :) hülye PMS. :)
viszont itt bent a hangulat rózsás, parádés, vihogós. ma már kétszer is mondtam OJ-nak, hogy én nem akarok máshol dolgozni. mert ezt a hangulatot, meg a kettőnk kapcsolatát egyszerűen nem tudják megfizetni sehol. meg azt, hogy mennyit tanulok tőle. áhhh... és persze még az is, hogy rugalmas, hogy alapvetően mindenben mellettem áll. persze vannak hullámvölgyek, de hát hol nincsenek? amúgy meg imádok itt dolgozni (főleg, hogy Andival és Ginával is így összebariztunk), és nem akarok elmenni sehova. csak a pénz lenne egy icipicit több. nem kéne sok, tényleg. de nem is nyavalygok ezen, majd meglesz. én hiszek benne. :)