létezik az a

fényviszony, megvilágítás, vagy nem is tudom micsoda, amiben még mindig 21-22 évesnek látszom. ez azért jó hír. :) tegnap egy sminkbemutatón és tanácsadáson voltunk Andival. persze be akartak szervezni sminktanfolyamra (én lennék a legboldogabb, ha belevághatnék, mert nagyon-nagyon érdekel, de hát 4 hónapig havi 75.000 a költsége. felejtős.), meg el akartak adni sminkcuccokat, amik szintén nagyon professzionális termékek, de hát kurvadrágák. na, mindegy, csináltak nekem egy jó sminket, meg láttam egy ilyet közelről és ennyi. Andival jól szórakoztunk. bár a tárgyalóban a faszit már majdnem felrúgtam, mikor nem lehetett lelőni a dumáját. nem akartam neki mondani, hogy ne kezdjen el kifogást kezelni, mert az én szakmám is ez, szóval hagyjuk már egymást békén. az Andrássy út elején van a cég egyébként, nagyon patinás helyen. kicsit szarul is éreztem magam az elején, de aztán leszartam. az járt a fejemben, hogy ezek ránéznek az emberre, aztán olyan pofát vágnak, hogy "na, neked tényleg nem árt egy sminktanácsadás...". aztán beültem a sminkes székbe, és mondta a csajszi, hogy valójában 21-22 évesnek nézett, de most már látja, hogy picit idősebb vagyok. a valódi koromat azért kétkedve fogadta. én meg majd elszálltam magamtól, hogy mennyire jók az adottságaim, még kialvatlanul, karikás szemekkel is inkább tinédzsernek néznek, mint mammernek. :)

tegnap 9-re értem haza, utána még persze tévéztem. a buzi viasat3 átvert. arról volt szó, hogy megszakítás nélkül fog lemenni a film, ehhez képest telebaszták reklámokkal, így a végébe persze megint belealudtam... pff... hulladék vagyok, de egyszerűen nem vagyok képes időben lefeküdni aludni. mert nem. és nem tudom miért. de majd ma. :) 

hétfőn voltam 2. körös interjún. szakmai kérdésük nem volt (nem is lehetett), a HR-es erőlködött, de nagyjából feleslegesen, mert mikor bemondták az összeget, akkor elmosolyodtam leginkább. ma még visszahívnak talán, de az álláspontjaink szerintem nem közeledtek egymáshoz, úgyhogy felejtős. ennyi pénzért egy lépést sem teszek innen. akkor már kibírom itt addig, míg az álommeló nem realizálódik. annyira nem gáz a helyzet, csak jobb lett volna egy kicsit több pénz már. de most inkább maradok nyugton. illetve azért nézelődök, hátha még találok valamit. közben jött is egy e-mail tőlük (már fel se hívtak), hogy nem engem választottak. sejtettem én, hogy nem akarnak több pénzt adni. amit ők ajánlottak, annál még most is jobban keresek. ja, de amúgy se akartam odamenni dolgozni, szóval tényleg nem veszteség.

a vasárnapom remekül sikerült, hogy visszafelé haladjak szépen az időben. reggel 6-kor keltem, mert szombat este már nem volt kedvem pakolászni és takarítani, aztán Zsóval találkoztam, elmentünk egy Viasatos castingra. úgy néz ki, be is kerültünk a műsorba. :)) másfél éve még túl nagy volt az önbizalmam ahhoz a másik műsorhoz, most párban lehetett jelentkezni, és úgy néz ki, jól nyomattuk. :) még nincsenek konkrétumok, de a kontaktom a Viasatnál annyit mondott titkos infóként, hogy szupik voltunk és fog hívni. :) nagyon izgulok. :) Zsó is. :)

a casting után hazamentünk, felpattintottunk egy üveg bort, iszogatni kezdtünk. dumálgattunk, bőgtünk egymás vállán... parádé. már nem is volt kedvem a disznótoros partyhoz, de aztán csak belevágtam. Andi és Balázs 5 körül érkeztek, közben Zé is befutott, mert jelentkezett, aztán áthívtam. először nyavalygott megint, hogy nincs pénze metrózni, de elég határozottan válaszoltam neki, szerintem attól indult el végül. Zsó is maradt 8-ig, a többiek 10-ig. én hulla fáradt voltam, de a kaja nagyon jól sikerült, jól bezabáltunk, meg bepálinkáztunk, meg dumálgattunk jókat. :) 

Zétől kezdek megint eltávolodni. vagy nem is tudom. ha nagyon magányos vagyok, akkor persze csak ő jut eszembe, de már ez is egyre ritkább. nincs nekem erre szükségem. erre a nyavalygásra, meg körülményeskedésre. annyira akart velem bulizni tavaly év végén, aztán meg nem lett belőle semmi. nem is érdekel ez már engem. szombatra hívtam valahova, ami persze elmarad a WB-s őrület miatt (mondjuk ez geciség. és nem akarok morbid, vagy gusztustalan lenni, de az, hogy mások faszsága miatt, "kegyeletből" elmaradnak a bulik, az szar. jó lenne, ha 18 éven aluliakat nem engednének be ilyen helyekre, és akkor nincs hasonló probléma. ennyi.), de már az sem érdekel. a szart is leszarom. Zé meg végképp nem fog tudni soha többé visszautasítani, semmilyen indokkal, mert soha többé nem kérek tőle semmit, és nem keresem, és nem hívom sehova. ez itt be is van fejezve. nincs nekem erre szükségem és passz. kurvajól elvagyok egyedül. vagy a Barátnőimmel, vagy a barátaimmal. ennyi. ki a faszomat érdekli Zé? mert engem aztán nem. sokszor mondtam már, hogy végeztem, és elég volt. most aztán úgy is gondolom. nem vagyok én rászorulva senkire és semmire. 

a múlt héten emlegettem itt a Bőgőst, hát nem beregelt facebookra? pedig nagyon tiltakozott ellene. persze egyből be is jelölt, meg tolja a hülyeségeit. még mindig azzal a csajjal van, akivel utánam jött össze. parádés. ha megnyerte, had vigye. én őt is leszarom. 

haladok vissza az időben, szombaton volt a disznóvágás. nem ment zökkenőmentesen, mert persze apu már a reggeli kávéjával elesett a lépcsőn, aztán elakadt a kocsival, aztán nem volt ott az ember, aki a disznót intézte volna, aztán alig találtak egy normális példányt. úgyhogy fél9-kor álltak neki pörzsölni, délután 5-re végeztünk. nem sok mindent csináltam, de pl. én kevergettem 10 kg rizst az üstházban. már ameddig tudtam. aztán átadtam anyukámnak, mint egy hülyegyerek, hogy segítsen. kóstolásban persze mindig ugrásra készen voltam, de nem zabáltam tele magam. hoztam egy csomó kaját, de nem is értem, hogy minek... na, mindegy. majd elfogy. vagy bekúrok mindent a fagyasztóba, amit lehet, a többit meg odaadom a macskának. had gömbölyödjön. :))

a disznóvágás persze nem múlt el apu faszságai nélkül, ez nagyon fáj, sokat agyaltam rajta, ha anyu eszembejut, csak bőgni tudok... áhhh... rémes, milyen állapotok vannak otthon. :( és nem tudok segíteni. :(

egyébként már pénteken este hazaérkeztünk, hogy szombaton ne kelljen korán kelni. az utazás zökkenőmentes volt, a Tesómmal jól elbeszélgettünk. a csütörtöki ivászat miatt olyan voltam egész pénteken, mint a mosottszar, nagyjából állva el tudtam volna aludni, bárhol, bármikor. és még most sem pihentem ki magam, de majd talán ma. :) MUHAHA :)

a múlt héten, unalmamban, felregeltem megint egy nyomorék társkeresőre. de minek? áhhh... amikor még csak egy fotó volt kint rólam, akkor dőltek a levelek, meg a jelzések, de Bivalybasznádtól Csajágröcsögéig, 19 és 60 év közötti pasiktól... én nem is értem. aztán mikor egy 23 éves, nyíregyházi, mulatós zenét kedvelő fiúnak sokára sem válaszoltam, akkor megkaptam tőle, hogy modortalan bunkó vagyok. na, erre kitöltöttem szépen a regisztrációmat, és leírtam rendesen, hogy milyen elvárásaim vannak, kik azok, akik keressenek. most már nem dől annyira a levél, de még mindig nem olvassa el mindenki, és egy-egy hülye naponta betalál. és nem veszik a lapot, hogy ha nem reagálok, akkor off. ennyi. nem bazmeg, nyomkod tovább. nagyon gyorsan le fogok pörögni erről az oldalról is. én nem idegesítem magam egy balfasz miatt sem. randi? még szóba sem került. annyira selejtesek, hogy egyszerűen nem találtam még egyetlen olyat sem, aki legalább szódával elmenne... áhhh... rémes. :( időtöltésnek, unalom ellen remek dolog interneten társkeresőzni, de én már ott tartok, hogy nem unaloműző, hanem csak felbasz. de nagyon. jobb, ha véget vetek a dolognak megint. főleg, hogy az egyik férfi olvasóm is megtalált ott. benyögte kapásból, hogy ugye én vagyok Marion. mert hogy jóideje olvas. na, remek. nemcsak a Világ kicsi már nekem, hanem a világháló is. legszívesebben egyébként sokszor eltűnnék mindenhonnan. unom, hogy a társkeresőn is ugyanazok az arcok forognak és mozognak. meg az expasik. áh. egyik se kell. hozzám ne érjen. jujj. :)