11-ig döglődtem az ágyban, aztán felkeltem, készülődtem. amit először terveztem felvenni nadrágot, az végül mégsem lett okés. már kabátban álltam, mikor rájöttem, hogy kuka, úgy rángattam magamra egy másikat.
tök korán odaértem a céghez. egészen normális körülmények fogadtak. egy nőcivel interjúztam, fél óra alatt összecsaptuk. a végén megbeszéltük, hogy mindketten a nyóckerben lakunk és hogy milyen közel van a meló. ma reggel az utcánkban láttam beszállni egy taxiba, úgyhogy még nagyjából szomszédok is vagyunk. :) kicsi a világ. lesz még második kör, ha beválogatnak, de éppen most beszéltem az egyik opimmal, akinek a lánya ott dolgozik opiként, hogy milyen hülye elvárások, meg baszogatások vannak. hiába keresnek jól, az nem az én lelkivilágomnak való, hogy valakinek állandóan a sarkát tapossam, meg egy percnyi szünetidő túllépésért rinyáljak. ha meg nem rinyálok, akkor az én főnököm (a szomszédcsajszi) baszogat engem. na, ez nekem nem kell. amúgy se akarok én már supervisor lenni, de nincs az a pénz, hogy én ilyen környezetben, ilyen körülmények között dolgozzak. ennél még itt is jobb, ahol most vagyok.
interjú után Barbival találkoztam a Stexben. több, mint 6 órát sikerült ott töltenünk. csak nézem ma, hogy miért fáj a seggem, meg a combom. hát miért? mert azon a vacak széken ültem tegnap 6,5 órát. :) olyan, mintha szteppereztem volna egész délután. :) volt mit megbeszélnünk, az elmúlt 4 hónap történéseit. és nagyon jó volt!!! és egy barom vagyok, hogy elengedtem a kezét. nem is tudom mi jött rám tavaly augusztusban, hogy egyszercsak nem kerestem már egyáltalán... áhhh... néha olyan hülye tudok lenni. komolyan. szégyen. :(
a lényeg, hogy ott folytattuk, ahol abbahagytuk. bepótoltuk a lemaradást, és imádjuk egymást. :)
tegnap gyorsan át is rendeztem a telefonomban a számokat, van Barbikám, van Marikám (Viki) és van Spanci-Mancim (ő Zsó). anyukám és Tesóm után a 3 legfontosabb nő az életemben. :))
meg van még egy távoli kedves ember, ő Kriszti. aki mindig olvas, mindig érdeklődik irántam, hogy mi van velem, és remélem, hogy 150 év után idén össze tudunk már futni végre, meg talán sűrűbben is, mint 150 évente. és remélem, hogy a régen várt levél is megérkezik tőle. ;)
no, a tegnap esti két mojito nem volt elég, vagy csak arra, hogy felpörögjek, mert éjfélig még tévéztem. megnéztem a Nancy 67. részét... nagyon durva a vége!!! már várom a következőt ezerrel. ebből hogy másznak ki?
most persze hulladékság, alig látok ki a fejemből, és különben is mindenki monnyon le. :) áh, nem. kurvajó kedvem van, a tegnap este teljesen feldobott. :)))
hiszek benne, hogy 2011 az én évem. hogy végre minden rendeződik körülöttem. mindez váljon valóra hamarabb, mint gondolnám, és könnyebben, mint gondolnám. :)