aztán a Kos bevitt a városba, megitatott velem 2 dl olaszrizlinget, de gyorsan, ráadásul szinte éhgyomorra, úgyhogy meg is ütött rendesen. :) aztán én hazabotorkáltam, ő meg ment fodrászhoz. :)
a nőügyeinek bonyolultsága továbbra sem változott, én azért próbálok rá hatni, hogy ésszel csinálja, és diplomázzon már le végre, majd aztán lehet csajozni, csak ezen legyen már túl. ráadásul 1 féléve van csak hátra, azt már fejenállva is ki kellene bírnia. ja, plusz egy szakdolgozat. :)
annyira durva, hogy a Kos mennyire szeret engem. mert tudom, hogy szeret. pl. azért is tudom, hogy nagyon, mert pont ezért nem akarja, hogy "járjunk". mert ismeri magát, és ezzel nem akar engem bántani, mert annál sokkal jobban szeret, mint hogy megcsaljon. meg hát Ő hozott haza Szokolyáról, Ő jött le az éjszaka közepén Agárdra, Ő az, akinek mindig szép vagyok és kívánatos. Ő az, aki úgy szeret, ahogy vagyok. csak nem szerelemmel, hanem annál többel. ez nem is Barátság, annak nem mondanám. bár Ő mindent megoszt velem az életéről, a gondjairól, én cserébe nem neki mondok el mindent. de tudom, hogy számít a véleményem (még ha sokszor homlokegyenest mást cselekszik), és ez jólesik.
szóval hazabotorkáltam este 8-ra tegnap, aztán filmeket néztem, Barbival fecsegtem telefonon, aztán lefeküdtem aludni. kiderült, hogy előző életünkben valamikor testvérek, pláne ikertesók voltunk. hümm. ez egy ésszerű magyarázat arra, hogy miért vagyunk ennyire egyformák, és miért jövünk ki ilyen jól. :) nagyon örültem a hírnek! :))
még hármat kell aludni Ozoráig!!! teljesen kivagyok!!! mármint a boldogságtól. :)))