nekem olyan pasim lesz, aki majd eltart. és leszarom, hogy ki mit gondol erről, de én olyan pasival akarok élni, aki nem csóró. aki mellett megtehetem, hogy olyan dologgal foglalkozom, ami örömet okoz, mert nem lesz kényszer pénzügyileg, hogy bármi szart elvállaljak.
szóval utálok dolgozni, legalábbis ezt a H-P és 8,5-17 mókuskereket nem bírom. ha kötetlen munkaidőm lenne, vagy egy olyan meló, amit tényleg élvezek, az más. vagy csak 4, vagy 6 órában... mittomén. de ez a taposómalom nem nekem való. nem mondom, hogy megszakadok a melóban, bár az ISO is itt liheg a nyakunkban még mindig, de ez az egész itt már nem tud megmozgatni egyáltalán.
szabad akarok lenni, munka szempontjából is. önállóan akarom beosztani az időmet, energiámat. persze jó pénzért. :)
úgyhogy az általam preferált Férfinak jól menő Cége van, amiben persze neki már nem kell sokat melózni, vagy csak szezonálisan, és így megengedheti magának, meg persze nekem, hogy eljárjunk hosszú hétvégékre kirándulni, félévente egyszer külföldre valahova (akár egy meccsnézés keretében) pihenni, és amúgy meg rengeteg a szabadideje és a pénze. és nem sajnálja rám/kettőnkre költeni.
a péntek amúgy bulizós lett volna, mire Gina megérkezett hozzám, addigra bepunnyadtam, de később felébredtem, ő mégis inkább úgy döntött, hogy ne menjünk bulizni. én meg persze beadtam a derekam. de most utoljára. én nem hívom őt többet bulizni, vagy ha ilyen lesz, akkor nem leszek nyúl, és megmondom, hogy én menni akarok és kész.
volt még vasárnap is táncolásos buli, ahova szívesen mentem volna, meg ma is lesz, de hát nincs kivel. Ginát én meg nem kérdezem. amúgy is kezd kissé unalmassá válni. elég beteglelkű lányzó, és ez valamilyen szinten/szintig oké, de bizonyos ponton túl meg halálosan fárasztó. ráadásul a 23 éves lányok szemével nézi a pasikat, meg egyáltalán, a Világot, és hát ebből én már jóideje kinőttem. és nem is nagyon szeretnék visszazuhanni a "minden pasi patkány" témakörbe. mert nem igaz. meg különben is csak pozitívan. :)
szombaton dél körül kecmeregtünk fel, mert Gina azért nálam aludt (megnéztünk még valami ótvar filmet a tévében aztán ennyi, tánc helyett...). bevásároltunk néhány dolgot, én kitakarítottam a fürdőt, mert azt már végképp nem bírtam tovább, majd punnyadtunk.
Andi és Balázs 5 és 6 között érkezett valamikor, pont a MU-Arsenal meccs kezdődött, mikor a legnagyobb fennforgás volt a lakásban. mindegy, feltalálták magukat, sőt, mondták, hogy én nézzem a meccset nyugodtan, ők majd főznek. zsír. :) el is készült a mézes-mustáros csirke, héjában velesült burgonyával. uhhh... leírni is orgazmus, az evést meg nem bírtam abbahagyni. 8-kor is ettünk belőle, meg aztán éjfél körül is... ja, meg finom salátát is összeraktak hozzá. szóval zseinálisan sikerült. :) nekem nem volt kedvem sütni szombaton, de vasárnap délben megcsináltam az epres spiráltortát, igaz, barackkal, de meglett. :) és szinte pillanatok alatt el is fogyott. :)
Andi és Balázs kb. délután 3-kor, Gina később, úgy 6 körül húzott el. de már nem is bántam. ennyi elég volt egyelőre.
a hétfő és a kedd teljesen csendesen telt. már szinte untam magam, de persze ki nem tettem volna lábam a levegőre, az utcára. emberek közé nem akartam menni, de mondjuk elsétálgattam volna a természetben valakivel... najó, annyira azért nem. :) ez abból is látszik, hogy csak az 5 m-re lévő boltba voltam képes lemenni, mindkét napon. egy lépéssel se tovább. otthon aztán a behúzott függönyök mögött gubbasztottam.
de jó már, hogy jön a tavasz, mert igazán jó lenne friss levegőt szívni végre. legelőször a hétvégén lesz rá lehetőségem, anyuéknál, ha eljutok végre oda.
és táncolni már megint nincs kivel. és ez baj. már ott tartottam, hogy riasztom Zét, hátha, de minden egyes alkalommal, amikor táncolhatnékom támad, nem szólhatok neki. egyrészt azért, mert úgyse ér rá/nincs pénze, másrészt azért, mert kurvára nem vagyunk már úgy. igazából nem is hiányzik a társasága sem, csak hogy ne egyedül kelljen elmennem valahova.
mindegy, április 23-án Normafa Open Air megint. :) oda egyedül is elmegyek, illetve várható, hogy Csillagászék is ott lesznek, szóval nem para. Zé meg monnyon le. :)