csak röviden, 7-kor találkoztunk Oktogonon, aztán beültünk kávézni. aztán egy óra múlva, hogy menjünk fel hozzám fújni (mondta ő). hát menjünk. sejtettem, hogy mi a célja, bár igazából nem hittem el magamban, hogy tényleg az (szex), ezért gondoltam, hogy oké, jöjjön fel hozzám, barátilag fújunk egyet, hallgatunk zenét, beszélgetünk, aztán szépen hazamegy.
ehhez képest úgy befújtunk (de főleg ő, mert nem szokott hozzá), hogy szinte kidőltünk. én azért persze kurvajól voltam, főleg, hogy beraktam az Ozora dvd-t, és pörögtem mint a gép, ő meg csak pihegett. kicsit aggódtam érte, de néha megszólalt azért. :) aztán mire vége lett, csak kinyögte, hogy ő azért jött, mert.
na, akkor egy picit lefagytam. persze, legyezgette a hiúságomat, hogy engem akar, de több aggályom is támadt ezzel kapcsolatban. illetve ahogy neki is elmondtam, írtam fejben az ellene-mellette listát, közben nagyokat sóhajtoztam, vagy kuncogtam hangosan.
mert hát persze mellette szólt a dolognak az, hogy:
- fél éve nem szexeltem
- engem akar
- megmutathatom, hogy én mit tudok
- beválthatom a régi ígéretemet, miszerint ha úgy gondolja, egyszer, akkor feküdjünk össze. (ez kb. 2 éve történt, és Owen még szűz volt akkor, tavaly karácsony előtt esett át a tűzkeresztségen)
ellene szólt viszont, hogy:
- "egyéjszakás", érzelmek nélküli szex lett volna, ami annyira már nem vonz
- féltem, hogy csak a fű hatására akar engem (bár már a kávézóban is a melleimet bámulta)
- nem szexelésre készültem tegnap este, ezért mondjuk egy mikrofonpróba fért volna bele, de hát megint én szopjak le valakit, és csak Neki legyen jó?
nagy hümmögés, meg gondolkodás után azt válaszoltam, hogy "...de nem most..." aztán görcsöltünk még ezen egy darabig, én igazából vártam, hogy akkor elindul haza, de kiderült, hogy annyira rosszul van, hogy nem bír/mer elindulni. megkérdezte, alhatna-e a kanapémon. persze. eldől, betakarózik, éppen mennék én is aludni, mire kirohan a wc-be, és orbitális hányásba kezd. (mi van ha ez mondjuk szex közben jön rá??? azt szerintem 100 élet alatt se hevertem volna ki...) felhangosítottam a zenét, hogy ne halljam. iszonyú volt. aggódtam érte, de valójában szabadultam volna a szituból. a hányás után persze megkönnyebült, de még mindig nem volt járóképes állapotban, így végül ott aludt a kanapén. reggel fél6-kor kellett ébresztenem, hogy beérjen a munkahelyére, bár akkor már az ablakban nézelődött, mikor én feltápászkodtam, hogy szóljak neki: "idő van".
erre ő a konyhapultnál téblábolva és nézelődve: "hm. jól esne egy kávé." bazzzz... egész éjjel nem aludtam, mert egyrészt rágódtam az estén, másrészt vártam, hogy mikor ébreszthetem, nehogy elaludjon, erre ilyennel fáraszt reggel fél6-kor. "hát, adnék kávét, ha lenne itthon, de nincs. sajnálom."
na, akkor felöltözött és elindult haza. én meg visszafekhettem végre. persze nem bírtam azonnal elaludni, aztán meg ugyebár felkelni. áhhh... mindezt úgy, hogy ma volt a nagy ISO audit, ahol egyébként vért hugyoztunk, és én ezt nagyon jól tudtam előre, hogy így lesz (bár hittem benne, hogy nem fogunk megbukni, és nem is buktunk meg igazából). mindezt ilyen éjszaka és körülmények után.... hát reggel majdnem sírtam. :S
azért rákérdeztem Owennél ma egy levélben, hogy mégis mióta gondol arra, hogy engem megfektessen? amióta megígértem neki? (bár akkor még személyesen nem találkoztunk) vagy csak azóta, mióta elvesztette a szüzességét és felbátorodott? vagy csak tegnap óta, mikor meglátott, hogy milyen csinos vagyok? vagy csak a fű hatására? mert egyik sem mindegy. és ami a legfontosabb: én mégegyszer nem dugok azért valakivel, mert részegen/betépve megkíván. a francokat!!! kívánjon józanon is! nekem nem kell még egy Zés történet. még egy éjszakára sem akarok ebbe belemenni. és mi lett volna ha ledobom a textilt, szembesül a félzsömlémmel, és megint ugyanaz történik, mint Zével, hogy besokkol? hiányzik ez nekem megint? akarok én ezen agyalni megint hónapokat? akarom én ezzel rombolni az önbizalmamat?
persze, nem kell mindent túlagyalni, meg lássam egyszerűen a dolgokat, hogyne. az is lehet, hogy elalélt volna a testemtől gyönyörében, mikor meglátja. nyilván ez is benne van a pakliban. de és ha nem? mivel nem volt egyértelmű az indíttatás, ezért bizonytalankodtam. én meg mégegyszer azért nem szopok le senkit, hogy nekem ne legyen jó, csak a másiknak. az a világ elmúlt. egy ilyen szopásra kurvára nem vagyok se rászorulva, se ráhangolódva.
én most már a szerelmemet akarom éjjel-nappal, úton-útfélen leszopni. mert ha párkapcsolatban van az ember, akkor ez kölcsönös.
picit más lett volna a helyzet tegnap este egyébként, ha mondjuk hazafelé beránt egy kapualjba és megcsókol és elkezd taperolni. az megint más. mert akkor tudom, hogy még nincs semmilyen szer befolyása alatt, meg az mégis Férfias megnyilvánulás lett volna, akkor tényleg azt érzem egyből, hogy engem akar, és hogy tényleg akar.
de így, hogy csak célozgatott egész este, meg bámult, aztán meg nagy félve kinyögi, hogy tulajdonképpen azért jött, hogy megmutassa nekem magát, meg hogy kezdjünk egymással valamit. hát persze, hogy zavarba jöttem, és nem mentem ebbe bele. valahogy nem passzolt az egész.
az első, amit megfogadtam a tegnap este után, hogy én még egyszer olyan emberrel nem fújok, akit egyáltalán nem ismerek (lásd Tűzoltó), vagy nem fújtam még vele (lásd Owen). nekem még egy ilyen parás éjszaka nem hiányzik. öreg vagyok én már ehhez. vagy fújok én bárkivel, de vagy semleges helyen, vagy legyen az illető otthon, az a biztos. de nálam aztán még egy ilyen nem lesz.
mindenesetre érdekes, hogy régebben mindig azt gondoltam, hogy Owennek egyáltalán nem vagyok az esete, és hogy tulajdonképpen bottal sem piszkálna meg soha. ez egy ideig baszta a csőröm anno, aztán túlléptem rajta, mert haveri alapon olyan jókat beszélgettünk, hogy már nem is érdekelt a skalpja. ja, és azt mondta, jobb az új hajam, mint a régi. már akkor sejtettem, hogy szexelni akar és csak ezért mondja, úgyhogy innentől ez megint csak nem mérvadó. :S
na, erről a sztoriról ennyit.
amúgy meg Drogbáékkal háromszor találkozunk 1 hónap leforgása alatt, már készítem a hányós zacskókat, mert a Chelseatől undorodom. de ha kipicsázzuk őket a BL-ből, akkor jöhet az Inter (mondjuk), és ha őket is szétalázzuk, akkor meg vagy a Barca vagy a Real lesz a döntőben az ellenfél. a Real talán verhető (bocs TG), de a Barca nem. viszont amilyen fostalicska a védelmünk, meg SAF se ülhet a padra 1 hónapig... hát nem tudom. mindenesetre hiszek benne, hogy a srácok összekapják magukat és megnyomják a szezon végét. így meg főleg, hogy az Edzőbá'-ért hajtanak. :))
és kurvára várom már, hogy Ozorán lehessek. kb. semmi más nem érdekel jelenleg, csak ott lehessek végre. tegnap este, a film újranézésével felelevenedtek a jó kis emlékek, amitől csak a szívem facsarodik egyelőre, de augusztus 2-a mindjárt itt van. :)