csütörtök, március 10, 2011

furán érzem magam

a bőrömben. az új külsőmmel. vegyes visszajelzéseket kapok ugyanis. alapvetően mindenkinek tetszik az új hajam (vagy legalábbis nem akar senki megbántani), de míg a Tesóm szerint pont jó, mert most 35-ös nőcinek nézek ki, mások szerint meg valóban öregít, ahogy én is éreztem, és hogy jobb volt a vörös szín.
az a baj, hogy én magam sem tudom, hogy mit akarok.
mert a jelenlegi hajammal (ha nem is öregít nagyon), de pont annyinak nézek ki, mint amennyi vagyok. a vörössel meg mindenki 25-nek nézett maximum, aki nem ismert. el kellene döntenem végre, hogy milyennek akarom mutatni magam. hogy inkább a szeleburdi, fiatalos külsőt toljam (mert alapvetően az öltözködésem nem változott meg, ugyanazokat a ruhákat hordom, mint eddig, nem "középkorú"-nak öltözöm továbbra sem), vagy "komolyodjak" meg, és a koromhoz "illő" fejjel és ruhákkal operáljak.
nem tudom.
az tény, hogy egy komoly, határozott, FELNŐTT Férfire vágyom, nem egy nyikhajra, nem egy huszonévesre, de még csak nem is 30-32 évesre, hanem inkább nálam idősebbre. de hát az idősebb pasiknak is bejön a fiatalos külső, nem? igazából azt érzem, hogy ha kicsit visszavennék magamból, és maradna ez a stílus ami most van, mármint a fejemen, meg próbálnék ehhez öltözködni, akkor komolyabb, idősebb Férfit vonzanék be. de és ha nem?

a másik, hogy kezdem átértékelni az ideális Férfi külső jellemzőit. mármint amit eddig gondoltam magamban, hogy az nekem ideális, egyre inkább rájövök, hogy nem is biztos, hogy az. a testalkatról van szó konkrétan. élvezettel hallgattam Zsó beszámolóját az új pasijáról, aki egy hatalmas ember (mármint nem pacalos kövér, hanem magas, izmos), és úgy rakosgatja az ágyban, hogy Zsó 20 kg-osnak érzi magát mellette. lehet, hogy nekem is ez kellene? az tény, hogy eddig mindig tartottam a pilinckáktól, nehogy összetörjem őket egy véletlen mozdulatsor közepette. egyedül a Bőgős volt masszívabb és nem csontbőr figura, imádtam is vele lenni. :)
az exférjem 192 cm magas, de mondjuk nem izmos, inkább soványkásabb típus. igazán nagydarab, izmos pasival még nem volt dolgom. mert nem is érdekelt soha ilyen paraméterekkel rendelkező. meg valahogy a nagyon magas pasik azért nem jönnek be, mert én nagyon élvezem azt, ha közel egyforma magasak vagyunk, és egymás szemébe lehet nézni könnyedén, meg bárhol csókot lehet lopni, nem kell csimpaszkodni, meg sámlira állni. olyan maximum 180-185 cm-ben húznám meg a határt. és a súly? hát ezaz. pacal, meg hájtenger, meg sörhas, meg puhosság nem kell. de azért egy vastag bicepsz, egy izmos kar, széles váll és hát, biztonságot nyújtó ölelés... ezek azért tetszenének. 
nyilván, ha végre sikerülne nőként viselkednem egy férfi társaságában, ha végre mernék törékeny és gyenge lenni, akkor jó lenne nekem egy ilyen oltalmazó "mackó".

ezzel szemben nekem olyan természetem, olyan egom van (és erre is tegnap este jöttem rá), hogy én nem vagyok képes a törékeny, védelmezendő nőt előadni, sőt, a pilinckákat is azért választom szerintem, mert még testileg, testalkatilag is föléjük akarok kerekedni. hogy minek? hát én ilyen vagyok. :( az is benne van a pakliban, hogy egy nő mindig olyan pasit keres és preferál, aki az apjára hasonlít. azt a mintát keresi. az én apukám velem egyforma magas és pocakos. na, a pocak nem bejövős, de a magasság igen. egyszerűen ezt szoktam meg, ez a minta, így szocializálódtam. anyukám is olyan magas, mint apu. ennyi. máshol meg máshogy van, nálunk ez a szitu. szerintem szarul is nézek ki egy 2 méteres fickó mellett, bár még ezt tényleg nem nagyon próbálgattam. 

jó, persze, kár ezen agyalni, mert ha jön a nagy Ő, akkor ha 3 füle lesz, én úgy is szeretni fogom. csak például milyen pasit kérjek magamnak? milyenre vágyakozzak? hogy kellene ezt magamban lerendezni és eldönteni? annyira meghatározó élményem sajnos nincs, hogy egyértelműen le tudnám tenni a voksom egyik, vagy másik mellett. ha belegondolok, hogy 2,5 éve, ősszel, mikor a Szűz fickóval összejöttem, aki a buszmegállóban szólított le hazafelé, buli után, aztán meg szinte megerőszakolt, no, az is egy nagyobb darab pasi. még csak nem is túl izmos, inkább puhos. és mégis imádtam. (najó, lehet, hogy akkor csak kétségbe voltam esve, és azért ragaszkodtam hozzá... nem tudom... ) de ha belegondolok, hogy a Csillagászon például mai napig nem értem, hogy mit ettem... ő is egy magas, vékony pasi... egyszerűen nem érzem jól magam mellettük. 

csak azért filózok ezen, mert alapvetően már a társkeresőkön (igen, megint esz a fene vagy kettőn, de minek?) sem szelektálom ki egyértelműen és azonnal a nagyobb darab pasikat. vagy tegyem mégis? 

hmhm. na, jól kianalizáltam magam... kíváncsi lennék az Olvasók véleményére, elsősorban persze a Csajokéra, hogy ők mi alapján választanak külsőre, és miért. írnátok erről nekem? marionlove76@gmail.com címre. ja, és ha nem ismerjük még egymást személyesen, kedves Olvasó, akkor megírnád, hogy te milyen külsővel rendelkezel? csak hogy mégis viszonyítani tudjak... előre is köszönöm Mindenkinek, aki megosztja velem a gondolatait, tapasztlatait. :)

egyéb most nem is nagyon van. fáradt vagyok, mert hajnali 1-kor kerültem ágyba, de megérte, mert Barbival 3 mojitotól sikerült berúgni tegnap este... nem sajnálták belőle az alkoholt, az biztos. :)
ma végre csütörtök, a mai, meg a holnapi napot már fejenállva is kibírom. :) holnap munka után meg benézek a forgatásra (mintha nem lett volna még éppen elég belőle), hátha ott lesz az operatőr, akivel flörtöltem a múltkor. :) najó, nem miatta megyek, be kell vinnem még egy taxiszámlát, de akkor összekötöm a kellemest a hasznossal. :)