úgyhogy erről a témáról sürgősen le kell pörögni megint, mert csak az időmet vesztegetem vele.
Villamosvezető persze azóta se keresett, no nem mintha azt várnám minden percben. pont leszarom.
amúgy meg semmi extra, hacsak az nem, hogy 76-ost próbálom magamhoz édesgetni, legalább barátilag, hogy legyen valami társaságom. még nem biztos, hogy elmegy Lengyelországba, már én kezdtem el lakást keresni neki Pesten, hogy maradni tudjon... ő most nagyon rám van kattanva, én meg nem is tudom pontosan, hogy hányadán állok vele. mivel szerelem úgysem lesz/lehet közöttünk, így mélyebben belebonyolódni kár. de azért jó lenne vele több időt tölteni, az ágyban is. vagy mégsem? nem tudom eldönteni. magam sem értem, hogy mit csinálok és miért csinálom, mikor róla van szó. azt szeretném, ha csak az enyém lenne, senki másé, de arra meg semmi esélyem nincs. ő csak Barátként tekint rám, nekem meg igazából Társat kéne keresnem.
áhhh... bonyolult. :S
és persze megint mi van? megígérte, hogy ha hideg lesz elmegyünk Egerszalókra
ajjj, mikor lesz már normális pasim??? kicsit kezdek megint elszontyolodni emiatt... :( valamit szarul csinálok? tegnap azt vettem észre, hogy mintha tudatosan keresném a pasikban a hibát, hogy legyen mivel elhajtani a picsába. de akkor meg most akarok pasit, vagy nem? persze, hogy akarok! a számomra tökéletest keresem? persze, hogy igen! de van ilyen?... na, ebben egyre inkább kezdek kételkedni, az idő meg telik, idén betöltöm a 36-ot, közelebb vagyok már így is a 40-hez, mint a 30-hoz, és ez csak egyre rosszabb lesz...
engem már az se érdekel, ha nem szép, csak olyan legyen mint én, pasiban, és akkor nincs gond. ugyanazokat a dolgokat szeresse, mint én, és ennyi. igyekszem nem leadni az elvárásaimból, mert az már megint egy kétségbeesett kapálózás lenne, és a vég nélküli kompromisszumokról meg megvan a véleményem, de most akkor így mi lesz velem???
még egy olyan Barátnőm sincs, akivel elmehetnék olyan helyre, ahol hozzám hasonszőrű egyedek vannak, hogy legalább pasizni tudjak! :( na, ez a legszomorúbb az egészben. hogy nincs, aki társam lenne az én kedvteléseimben, nincs olyan Barátnőm, aki ugyanazt szeretné, amit én, legalább zenében, vagy mittomén. ja, persze van, Zsó, de hát ő meg nem szingli, ráadásul soha nem ér rá. szóval kurvára megint az van, hogy vagy elmegyek egyedül valahova, vagy vadidegenekhez csapódok valahogyan, vagy ülök otthon, oszt kész. 76-ossal nem mehetek bulizni, mert akkor nem lehet pasizni basszus. :( áhhh... rémálom ez az egész.
ha igazán őszinte akarok lenni, sokszor azt érzem, hogy én vagyok 3-4 lány Barátnője, de nekem nincs igazán Barátnőm. persze, ez így kicsit durván hangzik, de sajnos a tények ezt mutatják. :(
én persze mindenkivel, mindenhova elmegyek, még ha nem is tetszik annyira, de bármelyik Barátnő miatt képes vagyok fellelkesülni, vagy legalább mosolyogva tűrni az adott programot/szituációt (bár egy Caramel koncertet már offoltam, mert azért mindennek van határa, ráadásul a jegyre se volt pénzem), de ha én kérek/javasolok/mondok valamit, akkor "véletlenül" éppen nem ér rá senki, vagy megkapom azt, hogy "ja, oda nem". és ennyi.
és ettől függetlenül még imádom őket, meg hiányoznak minden percben (Zsóval tegnap tudtam végre telefonon beszélni, annyira jó volt hallani a hangját legalább, ha már nem láttam fél éve), de így nem mindig érzem teljesnek, kereknek a dolgokat. és még persze magamat ostorzom, hogy én vagyok a különc, a szarfej, aki más zenét szeret, más érdekli, más pasi jön be, stb.
najó, ezt túlragoztam. csak már egy ideje mardos, szóval muszáj volt...