a hibáival, a gyengeségeivel, az annyira nem szokott jólesni annak, aki a szembesítés alanya. nem is tudom, miért gondoltam azt, hogy mondjuk 76-os majd erre másként reagál. bár minden várakozásomat felülmúlt, még így is.
csak mert már egy hete rágódok rajta, meg a sztorijain, az életén, és tegnap délelőtt, miután már éjszakákat agyaltam át miatta, vettem a bátorságot, és lesz ami lesz alapon megírtam neki, hogy ne csodálkozzon, ha minden nő átbassza, ha ő is ezt csinálja minden nővel. és hogy igazából mindenki azt kapja, amit érdemel, illetve úgy álljon más emberekhez, ahogy szeretné, ha hozzá is állnának.
ez az iromány 3 oldalasra sikerült, mert miután összeállt a fejemben néhány kép, én ezt meg is osztottam vele, a múltra nézve is, bizonyos dolgokat kielemezve, megvilágítva. rámutattam persze a jó tulajdonságaira is, de azt is megírtam, hogy én vállalom, ha erre most rámegy a barátságunk, ha legalább egy kicsit elgondolkodik a dolgokon, és jobb ember lesz, mert akkor szerintem már megérte.
no, hát erre a levélre azonnal képes volt válaszolni. és a reakciója teljesen meglepett és kiborított. masszívan tagad mindent, de persze nem akar cáfolni semmit, mert akkor én azt magyarázkodásnak venném (haha, talán azért nem cáfol semmit, mert nem tud), de hogy én ne szívjak többet, mert nekem ettől jönnek az ilyen kényszerképzeteim. meg hogy ő nem is akar velem dugni, mert nálam fényévekkel jobb nőket dug meg, ha akar (haha, gondolom pénzért), de nekem nincs agyam, és ezért basszon engem a 220. ja, és a legszebb, hogy én még nem vagyok elég érett hozzá. hát ez parádés. nem is idézgetnék többet, mert minősíthetetlen hangnemben írt, teljesen kikelve magából, és persze tagadva mindent az utolsó betűig, sőt, még én szívok sokat. most újra beleolvastam, de a hangneme miatt én válaszra sem kívánom méltatni. legszivesebben csak annyit írnék vissza: "sürgősen menj el orvoshoz. mármint pszichiáterhez. engem meg ne keress soha többé." vagy valami ilyesmi. de ezt sem akarom. egyszerűen nem jelentkezem többé, és kész. illetve nem reagálok, ha ő keresne. nincs nekem erre szükségem.
ja, még annyit, a múltkor, mikor itt volt nálam, bevett 2 viagrát, azért állt a farka. de kérdem én, normális ez az ember? viagrát? minek? már ekkora a baj? vagy ennyire kefélhetnékje volt? ez teljesen elmbeteg dolog, pláne 35 évesen viagrát szedni. pláne kettőt. ja, és arra még ivott is. teljesen zakkant.
no, sebaj, téma lezárva. hiszek benne, hogy nekem ezt még most meg kellett lépnem, hogy én többet ne idegeskedjek miatta. megtettem a tőlem telhetőt, felhívtam a figyelmét a hibáira, amit már évek óta nagyon jól tudok, csak most éreztem fontosnak elmondani neki. most értem meg én is annyira, hogy lássam, ezek tényleg milyen hibák, és teljes mértékben a segítő szándék vezérelt. persze, gondolhattam volna, hogy nem fog a keblemre borulni azzal, hogy "köszi, hogy szóltál, hogy egy hazug, megbízhatatlan, beteg faszi vagyok". nem, erre nem számítottam. még az is jobb lett volna, ha elolvassa és nem ír, nem jelentkezik többé. de hogy mindent tagad, az utolsó betűig (még azt is, hogy tavaly szeptemberben, mikor felhívott és azt mondta, hogy másnap hív, aztán meg szilveszterkor került elő... WTF???), és még engem támad, még én vagyok az agyatlan, éretlen és persze degenerált függő... na, ez kicsit sok volt.
nagyon nem ismer ő már engem, vagy inkább azt mondom, hogy teljesen félreismert. én nála még mindig a szexistennő domina vagyok, ez él a beteg fejében, aki egyébként soha nem voltam, csak szerinte. a szexistennő stimmel, de egészséges határok között kizárólag, és ezt jobb, ha mindenki tudomásul veszi.
az, hogy őt nem elégíti ki csak olyan dolog, hogy a menyasszonyát vadidegen pasi dugja a szeme előtt, arról én nem tehetek. én ilyesmire nem gerjedek, ha nem baj...
amúgy meg rájöttem, hogy 76-osnál az a legnagyobb probléma, hogy még saját magához sem őszinte, nemhogy másokhoz. amíg ez így marad, addig nem várhat tőle senki semmi jobbat, mint amit eddig is tudott.
no, fél napot elrágódtam ezen a sztorin, mert egyszerűen nem tértem magamhoz, de aztán lepörögtem róla, és elkezdtem mantrázni, meg bevonzani az álompasit. olyanokat mondogattam, hogy "itt van a közelemben, hamarosan találkozunk" stb., amikor megcsörrent a telefonom. az a pasi hívott, akivel már váltottam pár levelet, és megadtam neki a számom, és mondtam, hogy szombaton dél és 4 között hívjon. erre 4 előtt 10 perccel csörög. na, a lényeg, hogy már le is mondtam róla, hogy esetleg hív, de a mantrázás, a bevonzás megtette a hatását. :) sikítottam is, mikor láttam, hogy csörög a telefon. :)
és akkor még beszélgettünk is vagy 10 percet, és kiderült, hogy lehet, hogy tényleg álmaim pasija... nagyon kellemesen telt a 10 perc, szinte repült, beszéltem fociról, zenéről, meg picit a munkájáról... jujjj, nem mondhatok semmit, illetve nem akarok egyelőre mondani semmit, de jajajajaj, nagyon-nagyon zsír körökben mozog. :) a zenéhez köze van, annyit elárulok. :)
és tök vicces, mert a keresztneve az egy Szabó Magda regény címében is szerepel, ráadásul ugyanúgy becézve, ahogy ő is használja, és ez azért érdekes, mert a héten egy antikváriumban pont láttam a könyvet, és még fel is sóhajtottam, hogy mennyire imádom. aztán érdekes még, hogy a legjobb barátai olyan zenészek, akikért megőrülök. :)
de nem is az a lényeg, hogy újra lehet rajongani, mert a Bőgős mellett szerencsére megtanultam, hogy ők is emberek, és szeretik, ha úgy bánnak velük, csak hát mégis... már az is valami, hogy zenével foglalkozik. ráadásul a Corvinuson végzett, illetve hát a Közgázon, picit még kolléga is, 38 éves, bika, 190 cm magas, fiatalabb korában kickboxolt, vagymi, tehát sportos. ja, és milyen nap volt tegnap?? BÓDOG!!! :DD
na, mikor ezt megláttam, akkor egyértelmű lett, hogy ez a nap nem más, mint az, amikor megismerem azt, akit kell. :)
abban maradtunk, hogy hívjon még ma, vagy hétköznap munka után, beszéljünk még egyszer telefonon, aztán meglátjuk a továbbiakat. ja, mert tegnap ugyebár meccs kezdés előtt 10 perccel csörgött, a csapatok a pályán voltak, mikor letettük, nem nagyon lehetett velem rendesen beszélni, mert hihetetlenül felfokozott állapotban voltam. mondjuk a srác miatt is. nem is tudom, hogyan nevezzem. egyelőre még sehogy. de ki fogom találni. :) szóval randit nem tudtunk megbeszélni, de remélem, hogy következőre már igen. juhuuuuuuuu, hiszek benne, hogy mire elkezdődik a Sárkány éve, félig már lesz pasim. :) vagy valami ilyesmi. most viszont bele kell csapni a fogyásba, meg az alakformálásba, ez most már nem vicc. nem jelenhetek meg úgy, hogy nem vagyok a lehető legjobb formámban. ;)
és a tegnapi meccs... háttt... az első félidőben azt hittem, hogy Bogdán Ádám lesz a meccs embere (kifogta Roo tizijét, és még védett baromi nagyokat), de aztán nem így lett szerencsére. majd máskor legyen Ádinak jó napja, ne a MU ellen. bár a tizivédés hatalmas referenciamunka számára, és ha a Bolton ki is esik a PL-ből, még kaphat elsőosztályú csapatnál szerződést, mert megérdemli! :) a lényeg, hogy egy hármassal tömtük ki a kapuját, nem is bánom, hogy többet nem kapott, bár mi aztán rajta voltunk, az hétszentség! :)
amúgy meg élvezem a netbookot, tegnap délelőtt még nem volt kedvem felkelni, így az ágyban néztem meg a Dilemma c. filmet. jesszus, kurvaszar, meg ne nézze senki. kibaszott unalmas, gyenge film. Queen Latifah miatt szedettem le Atival, de hát kb. 5 mondata van benne. úgyhogy kuka. :)
most is még az ágyban vagyok, már lement közben a második mosás, meg a szüleimmel is beszéltem telefonon, szóval az élet zajlik, de azért jó itt a hálóban fetrengeni. :) ja, a Kiccica meg ivarzik, ajvé, nem tudtam mi hiányzott. :)
megyek is, teregetni, aztán tolok még egy filmet. :)
napsütéses szép vasárnapot mindenkinek! ;)