telt a hosszú hétvégém. csütörtökön egyedül nekikezdtem az ablakpucolásnak. aki tudja, hogy mennyi ablak van nálam, az remélhetőleg elismerően nyilatkozik, ha megmondom, hogy az összes ablakom egyedül takarítottam meg. csodaszépek lettek. :) de. 11-től délután 5-ig azt csináltam. jól le is rokkantam a végére, minden bajom volt. közben a Tesóm a fürdőszobát suvickolta, aztán meg a konyhát. ha ő nem segít, sose lettem volna kész. még jó, hogy legalább a családjára számíthat az ember. azt hittem, hogy majd nem akarja ezzel tölteni a hétvégéjét, mégis jött, és segített. pénteken, ha nem jön át, akkor tuti félbemarad minden, mert nekem jártányi erőm nem volt. a kezeimmel nem bírtam fogni. fájt a csuklóm, meg mindenem. egy rohadt üveg ásványvizet nem bírtam kinyitni egyedül, annyira. teljesen tropa lettem. de még pénteken is délután 5-ig toltam, a Tesóm hamarabb elhúzott. porszívóztam, port töröltem, pakolásztam, stb.
nem mondom, hogy most 100%-os minden, de mondjuk 90, és ez már valami. marha jó a tiszta lakásban lenni. :) szombaton kiálltam valamelyik ablakba, és ott vihogtam hangosan, hogy milyen szép az ablak, milyen tiszta, és bár hihetetlen, de én csináltam egyedül az összeset. :) még magam sem hiszem el igazán, hogy egyedül sikerült véghez vinnem, pedig megtörtént.
mostanában egyébként minden feladat közben, meg úgy általában is, azt mormolom magamban: "hiszek benne, hogy csak olyan feladatot kapok, amit meg tudok oldani". és ez segít. aztán persze hálálkodok, hogy sikerült az adott feladat. :) ez a kis mantra remek, másnak is ajánlom. :)
szombaton egész nap punnyadtam. ettem, tévéztem, semmi egyéb.
vasárnap elmentünk a Tesómmal Leányfalura fürödni. 2 órácskára elugrottunk strandolni, nagyon klassz volt az idő, még színem is lett. :) ültünk a melegvízben, áztattuk a seggünket, meg a csontjainkat. mindkettőnkre ránkfért, mert sokat melóztunk a takarítással.
aztán semmi egyéb extra nem volt már csak pihenés. :)
szinte már vártam, hogy jöjjek dolgozni (ez a 4 nap kiesés már mondhatni sok volt), aztán mire beérek általában mindig elszáll a munkakedv, de azért csinálom. OJ-nak ma kommunikatív napja van, nekem meg baromira nem, szóval ez némi nehézséget okoz, de amúgy semmi extra.
rájöttem, hogy csak a szakmámban kell továbblépnem, ha akarok, úgyhogy ebbe az irányba igyekszem orientálódni. de ebből a cégből már tényleg kezd elegem lenni, főleg abból, hogy OJ-val egy irodában vagyunk. nekem ez már sok. vannak jobb, meg rosszabb napjaink, de inkább már csak a hátam közepére kívánom. persze nem utálom, csak elég volt belőle.
ja, a takarítás még meg volt spékelve Vérnénnye első napos beköltözésével, vagyis a csütörtököt és a pénteket végig görcsöltem. de túléltem. és mocskosul büszke vagyok magamra. :)
a Lovagom megvan, nekem még mindig tetszik, persze ez lehet a kétségbeesés is, hogy nincs pasim. őszintén szólva a szex hiányzik leginkább. a pasi társaság nem annyira. najó, az is. de abból meg csak olyan társaság kell, ami tényleg jó. (mint ahogy a szexből is csak a jó szex hiányzik...) nem tudom, hogy a Lovagom képes lenne-e mindkettőt megvalósítani, egyáltalán tetszem-e neki... persze vigyorog rám, mint a vadalma, de ez lehet, hogy csak annak szól, hogy "jó a főnökkel jó viszonyt ápolni" és ennyi, semmi több. hát majd meglátjuk. mindenesetre legalább van ki miatt csininek öltözni és sminkelni. :) már ez is valami. :)