kb. 6 körül érkezett, akkorra én már jól befújtam (a napi rutinom se voltam hajlandó miatta felborítani), úgyhogy egy darabig csak vihogni voltam képes mindenen.
alapvetően én azt hittem, hogy azért jön, hogy elsírja a bánatát, amiről én már régóta tudok LAndietól, de aztán nem hozta szóba. én meg pláne nem. nem fogom faggatni. ha nem mondja magától, akkor vagy fél elmondani nekem, vagy szégyelli magát, vagy nem akarja az orromra kötni.
de a legviccesebb (egy idő után már kínosnak se tituláltam magamban), hogy a sorozatok, amik közben a háttérben mentek, mind arról szóltak, amiről vártam, hogy Zé majd mesél.
először ciki volt (arról van ugyanis szó, csak röviden, hogy Zé felcsinálta a "barátnőféléjét", illetve a lány csináltatta fel magát, aztán meg sunyiskodott, végül elvitte abortuszra és ennyi), de aztán már csak röhögtem. én aztán pont leszarom. mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja.
szóval kiábrándító volt a találkozás, mert semmi ingerenciám nem volt megérinteni, sőt, csak néztem, és azt kérdeztem magamtól: "mit ettem én ezen a pasin?" sikerült arra a pontra eljutnom vele, mint anno a Bőgőssel, hogy ha egyedül döglök is meg (amire azért igen csekély az esély), ez a pasi nekem akkor se kéne. egyszerűen nem az én szintem, nem az én színvonalam, nem az én világom. azt hittem, hogy igen, de rájöttem, hogy nem az. szerencsére időben. mert ezt már tavaly nyár óta pedzegetem magamban, de túl jókat buliztunk ahhoz, hogy ezt ki lehessen irtani magamból rövid úton. hát igen. a bulizás. meg a focinézés, meg a dumálgatás. ennyi hiányzott belőle. se a szex nem, se semmi más.
most állandóan dolgozik, de persze új munkahelyet keres, mert már nem bírja. nem tudom mit fog találni, bár mivel jó szakember, még több esélye van új melóra, mint nekem. bár az sem mindegy, mennyiért... unalmas, sablonos és fostartály életet él, amire én igazából nem vagyok kíváncsi. nekem remek életem van. bár utálom a melóm, de majd lesz más, nem parázok, vannak Barátaim, de egyedül is faszányos, dugni meg mindig van/lesz kivel. aztán majd lesz pasim is, majd ha megérik rá az idő. az sem véletlen biztosan, hogy eddig nem jött a nagy Ő. majd jön. ennyi. nincs görcsölés. jól vagyok, happy vagyok, aztán a többi meg le van szarva magasról.
a lényeg, hogy ÉLEK és nem vegetálok, ahogy az exférjem mellett csináltam, meg ahogy most Zé is csinálja. ez nem élet, amit művel. és éppen ezért nem is akarok ebben résztvenni, még érintőlegesen, és még távolról sem. és mint férfi sem vonzó már számomra. azt hittem, hogy majd vissza kell fognom magam, de hát kurvára nem kellett. ennyi volt. túl vagyok rajta és kész. mármint Zén.
még megyünk együtt a magyar-holland EB selejtezőre a Puskásba március 25-én, de már persze ahhoz sincs kedvem. annyira nem az én pályám ez a pasi. azt persze még mindig nem tudom, hogy ki az. de ahogy Menyhárt Jenő is megénekelte már egy Európa Kiadós dalban:
"Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem."
(Romolj meg)
no, hát, így múlik el a Világ dicsősége. szerencsére másfél év sem kellett ahhoz, hogy lejöjjek róla. egészen jól nyomom, ezért most engedélyezek is egy vállveregetést magamnak. :)
tegnap a melóban szarrá untam magam, az persze nem jutott volna eszembe, hogy blogoljak. a fene a hülye fejembe. :( bár tegnap annyira nem is volt írnivaló. a hétvége jól sikerült, Andi és Gina pénteken munka után már jött hozzám, aztán szombaton délután 5 körül húztak el. isteni muffinokat sütöttem, és nem porból, hanem rendes hozzávalókból. meg persze a márványsajtos keksz is kurvajó lett. csak kevés. aztán szombaton még ebédelés anyukám töltött káposztájából... közben meg mozizás ezerrel.
ami biztos a hétvége után, hogy az Üvegtigris 3 egy szar. senki meg ne nézze, ha jót akar!!! a 2. résszel kapcsoaltban is fenntartásaim voltak, volt benne 1-2 jó poén, de összességében gyenge folytatás volt, ez a 3. rész meg az egésznek a szégyene. tele reklámokkal, meg ezzel a Szabó Erikával, aki annyira semmi. annyira üres, hogy az már szinte ordít és fáj. Pikali Gerda szerepe is egy felesleges dolog. nem értem hogy kerültek ezek a nők ide, meg minek kellett ilyen sztorit írni. szánalmas volt az egész. szenvedtem végig, mint az állat. :(
summa summarum maradok az első résznél, az a biztos. az megunhatatlan, még ha már kívülről fújom, akkor is. vannak filmek, amiket nem szabad folytatni, az Üvegtigris az egyike ezeknek.
vasárnap már csak punnyadtam, meg moziztam még egyedül is kicsit. meg persze a szokásos fociadag intravénásan. bár szombat este kiborultam a MU veresége miatt, azért kitartok, le is cseréltem ma a Chrome témáját MU-sra. az a biztos. :)
a forgatással kapcsolatban voltam ma az egyik orvosnál. jövő hét kedd hajnalban vérvétel, vizelet, ultrahang, meg mittomén még mi. remélem, THC szintet nem mérnek. :))) végre rendben lesz a pajzsmirigy történet, akkor már megérte az egész. remélem, olvadni fognak le rólam a kilók hamarosan. :)) juppijeeeeeeee!! 60-ig meg se állok!!! :)))
fú, mi van még? a munkahelyen percenként felbaszom magam, (állítólag ha rendben lesz a pajzsmirigyem, akkor már nem leszek ilyen idegroncs. ezt örömmel hallom, mert lassan már saját magam se tudom elviselni, nemhogy más engem) de ez nem meglepő. :) amik itt vannak... most pl. egyetlen női wc sem működik a 2 azaz kettő darabból, ami a földszinten kb. 45 nőnek van. most beözönlött még 50 diák, akik telefostak mindent, és már megint eldugult az egész. szóval az emeletre kell futkosni egy pisilésért is. parádés. ha ezt látná az ÁNTSZ, nem lenne annyi papír, amire győznének jegyzetelni. de tényleg.
máma megint Barbizok. jejeeeeeeee!! úgy bemojitozunk, mint a disznó. :)))