egy hülye meetingre kellett megint menni, amitől már a tököm eldurran, de aztán fél5-kor eltakarodtam orvoshoz. a forgatás miatt kellett mennem, most éppen a plasztikai sebészhez.
17:15-re kaptam időpontot, gondoltam, 5 perc az egész, a válogatott meccsére már haza is érek. aha. meg ahogy azt Marion elképzeli. :(
több, mint 1 órát vártam a dokira, már kétszer voltam a recepciós csajnál, hogy mi a fasz van, minek ezért időpont, ha ennyit kell várni, meg az én időm drága, stb. csapkodtam, káromkodtam és látványosan unatkoztam, duzzogtam. sík ideg voltam, meg persze fáradt is. ezért is haladtam volna inkább haza.
na, aztán végül odalépett hozzám az orvos (aki már a castingon is ott volt, csak a tök tudta, hogy ki kicsoda), és behívott. én persze dúltam-fúltam ezerrel. aztán ez a pasi 1 mp. alatt kenyérre kent. én nem tudom hogy csinálta, de sikerült neki.
hibátlanul eldumálgattunk, kb. mintha 68 éve ismernénk egymást. kiderült, hogy a gyomorgyűrűs orvosi teamben dolgozott régebben, és még akkor is bejárt ügyelni a kórházba, mikor engem műtöttek, tehát lehet, hogy anno találkoztunk is. valamint van egy pár közös ismerősünk (az orvosi team tagjai pl. akikkel még tartom a kapcsolatot), meg az előző plasztikai sebészem. jól ki is beszéltük őket.
és persze megvizsgált. mindenhol. halál gáz volt. mert a pasi kurvára bejött. megnézett mindent. a hasamat, a combjaimat, a félzsömlémet, a melleimet, a karomat. elmondott mindent, amit tudnom kell, milyen lehetőségek vannak, illetve lesznek, ha majd lefogyok. mert azt tanácsolja, hogy fogyjak még sokat, minél többet, akkor lesz érdemes szikével hozzám nyúlni.
a lényeg, hogy zavarbaejtően közvetlen volt velem. felült mellém a vizsgáló asztalra, meg amikor leült szembe velem, egy fotelbe, akkor előre dőlt, hogy közelebb legyen hozzám. annyira zavarban voltam, hogy a pulcsimat nem is tudtam kigombolni, inkább kibújtam belőle. (otthon persze már fél kézzel, vaksötétben is kigomboltam)
aztán beszélgettünk fociról, focistákról. adott névjegykártyát, de ráírta a privát számát, hogy majd mindenképpen hívjam, meg beszéljünk, mert bár a műsor keretein belül erre nem lesz lehetőség, de hogy ő majd megcsinálja. fogalmam sincs, hogy mennyiért, de úgy éreztem, hogy azt akarja sugallni, hívjam nyugodtan, majd megbeszéljük, megoldjuk... ez mondjuk parádés lenne...
nem tudom, hogy mit művelt velem ez a pasi, és hogy minden nővel ezt műveli-e (mármint a páciensekkel, hogy bizalmat ébresszen), majd Zsót is ráugrasztom, hogy figyelje a jeleket, hogy vele is ilyen lesz-e vagy sem, de én úgy értem haza, hogy szerelmes vagyok és senki másra nem tudok azóta gondolni, csak rá. nemhogy senki másra, de semmi másra sem tudok gondolni. beszél hozzám a kollégám, én meg csak a doki szemeire gondolok, azt látom magam előtt, meg a hülye fejét, ahogy a plasztikai sebész kollégáját (aki engem már műtött) kifigurázza... ez normális??? :(
nyilván egy hülye picsa vagyok, és már megint belespirálozom magam egy olyan sztoriba, amibe nem kéne (mert amit a vizsgálat közben látott, az alapján én sem randiznék magammal), de most meg vagyok veszve. reggel első dolgom volt, hogy iwiwen és facebookon nyomozzak kicsit utána, meg persze google is a barátom. :) de nem találtam semmit a családi állapotára vonatkozólag... :( még az életkorát se tudom, csak sejtem, hogy 40-41 év körüli lehet. :)
otthon aztán még tovább pörögtek az események. Andi kolléganőm hívott, hogy június elején mennek Görögországba, haveri társaság, busszal, 1 hét, busszal, apartmanban, legfeljebb 30.000,- Ft. először a busz miatt húztam a számat, de mikor közölte Andi, hogy szingli pasik is jönnek, hordaszám, meg persze én is gyűjtsem az embereket (Barátnőket), akkor már egyből nyitottabb lettem. sőt!!! nagyon örülök a lehetőségnek és naná, hogy el fogok menni!!! ez az összeg kibírható, erre szívesen gyűjtök (a semmiből is), mert ez hatalmas buli lesz!! :))
fenti kellemes történések örömére úgy befújtam tegnap. de még a macska is. csak vergődtünk a kanapén, én röhögtem és a macskához beszéltem, az meg csak nézett, meg kidőlt teljesen. néha mintha nem is szuszogott volna... be is vittem a hálóba gyorsan, hogy ne szívja tovább a füstöt sem. aztán fél10-kor el is aludtunk aranyosan. annyira fáradt voltam, hogy az nem igaz.
most azért jobban vagyok, de ma is lefekszem időben, mert holnap partyzás van, szombat reggel meg vonattal takarodok anyuékhoz. húzós hétvége lesz, de majd otthon pihengetek. :)
Zé küldött ma valami sms-t reggel, hogy hol dolgozik éppen, milyen jó a kilátás, és én hogy bírom a melómat. szóval érdeklődött a hogylétem felől, nagyjából. nem fogok válaszolni. nincs kedvem. nincs is mit írnom. és különben is, minek írjak?
ma próbálok venni magamnak egy új felsőt holnapra, mert nincs egy göncöm, amit felvehetnék, vagy mindet utálom. remélem sikerül beújítanom valamit olcsón. :))