két oka van ennek, az egyik, hogy tegnap 8-2-re, azaz NYOLC-KETTŐ-re vertük az Arsenalt egy parádés meccsen, az Old Traffordon. :) ha nem látom ezt a meccset, biztos, hogy most zokognék. de láttam, szóval a boldogság teljes. :) végig sikítoztam, meg vertem szét az asztalt örömömben. parádés volt! :)
a másik ok az örömre, hogy a szombati családi nap hihetetlenül jól sikerült!!! nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen klassz napunk, együtt. anyukám szülinapját ünnepeltük alapvetően, de persze kicsit még az enyémet is. elmentünk ebédelni a Határcsárdába, Szentendrére, mikor megláttam a cigányzenészeket az asztalok között, már éreztem, hogy jó lesz, de ki is rázott a hideg, hogy mintha csak mi rendeltük volna. anyukám teljesen elájult, hogy micsoda helyre vittük ebédelni.
volt aztán nótázás, a legmegrendítőbb számomra az a pillanat volt, amikor apukám kért egy nótát, mégpedig ezt:
"Lenn a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy barna lányon.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.
El is megyek hozzá, meg is kérem,
Legyen az én drága feleségem.
Boldogságom tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon.
Boldogságom tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon."
Megakadt a szemem egy barna lányon.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.
El is megyek hozzá, meg is kérem,
Legyen az én drága feleségem.
Boldogságom tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon.
Boldogságom tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon."
no, ekkor apukám is elérzékenyült. aztán én is. ment a zokogás. de persze örömünkben. szombaton minden úgy sikerült, ahogy akartuk. apu persze azonnal meg akart fürödni a Dunában, ezt csak a szigetmonostori komp akadályozta meg, de az elég zajosan. szerintem a kapitány ilyet még nem látott, hogy valaki egy szál alsógatyában trappol bele a Dunába, amikor a komp éppen kikötni próbál. dudált, integetett, üvöltött. mármint a kapitány. aztán előszedtük apu fürdőgatyáját és elmentünk Tahiba, a Duna-partra, ott fürödtek rendesen. aztán még átmentünk Pócsmegyerre, ott van egy kis tó, ott is fürödtünk. jó sokára értünk haza, még megültünk a Tesóméknál, úgyhogy nem is tudom mikor indultak el anyuék haza, de elég későn. nekem a családi program után még jelenésem lett volna Agárdon, de fáradt is voltam, meg későn is lettem szabad, úgyhogy ez sajnos elmaradt. :(
így viszont legalább láthattam tegnap két kibaszott jó meccset, és az egyiket, a legszenzációsabbat a MU játszotta, ez nekem külön öröm. :)
nagyon boldog vagyok mindkét örülnivaló miatt, de most a családi esemény fészkel a legmélyebben a szívemben. annyira jó volt az egész nap, hogy szinte őrület, még mindig nem tudom felfogni. :) de nagyon-nagyon jó érzés, hogy igazi, szeretetteljes családként tudtunk együtt lenni egy teljes napot, mindenféle idegeskedés nélkül. mert ez bizony megfizethetetlen. :)