érdekes volt, az tény. már olvasom a fb-on a panaszkodást, hogy egyre szarabb, nincs spirit, szar a zene, bunkók az emberek. persze, akinek több viszonyítási alapja van, mint nekem, nyilván mást gondol, mást érez. sokan a tömeg miatt prüszköltek, meg hogy nem egy nagy család az egész, mint akár még 2005-ben is volt (állítólag), hanem biznisz.
nos, idén a sátorszomszédok is már érdekesek voltak. eleve oda nem tudtam sátorozni, ahova eddig szoktam volt, vagy szerettem volna, mert felújítottak egy épületet, újabb rendezvények számára. ezért nem is nyavalyogtam, minél több a program, annál jobb. viszont a sátorom közel volt a nagyszínpadhoz, így a pihenés szinte kizártnak tűnt az elején. szóval a szomszédok. magyarok. fiatalok. és rengeteg műanyag cuccot toltak magukba. de sokat beszéltek is ezekről, meg árulták is a helyszínen. nem tűntek teljesen sötéteknek, de inkább távol tartottam magam tőlük. ezek folyamatosan alkoholizáltak, vagy téptek. rettenet. már nekem is sok volt.
egyébként nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, jómagam alig fogyasztottam bármit (vagy túl sokat vittem, mert felét visszahoztam), cigiből is 3,5 dobozzal szívtam el 9 nap alatt, ami nagyon nem rossz! igaz, vettem vaníliás dohányt a csavargatáshoz, de hát abból is alig fogyott. odafelé egy Lidlben vásároltam, 5000,- ft értékben, majd a fesztivál területén újabb 5000,- ft-ot költöttem el. naponta csak 1-1 tejeskávét ittam az elején, aztán meg mikor már elfogyott a kajám, akkor vettem csokikat, meg ilyesmit, na az került pénzbe. de jobban jártam volna, ha eurót viszek, mert a magyar árusok 300-ért váltották. összességében tehát nagyon olcsó kis fesztivál volt, amit külön díjazok így utólag meg pláne amikor, visszatérve a fővárosba, ennivalót kell vennem. ja, a hetijegy a kapuban végül 31.000,- Ft volt.
érezhetően több volt a magyar, mint korábban, erről már írtam. sajnos pont mi, magyarok, nem tudunk viselkedni. ezt a biztonsági őrök is megerősítették, mikor vittek ki a kapuhoz a végén, hogy minél több a magyar, nekik annál több dolguk van. mert a magyar fiatalok nem bírnak magukkal, beszednek minden szart, aztán meg... de hát ezt tudjuk sajnos. :( aki járt már Budapesten szórakozóhelyen, pláne ahol elektronikus zene van, akkor tudja, hogy mi a stájsz. és ez mondjuk aggaszt engem is.
az infrastruktúra nem lett több, vagy jobb, csak a szokásos mennyiségű és minőségű. azért a toi-toi wc-ket is lehetett használni, soha nem futottam bele undorító helyzetbe. a zuhanyzóknál viszont szinte mindig sor volt, meg a kézmosó csapoknál is, ezekből több kelene, az biztos.
lett viszont új chill, ami gyönyörű, kényelmes, praktikus, és fantasztikus az akusztikája. én nagyon megörültem neki! hogy micsoda munka van benne, az valami félelmetes... fából összeácsolva az egész, a teteje náddal beborítva... rengeteg ember dolgozhatott rajta, nagyon sokáig! én azon gondolkodtam, hogy egyrészt örülök az új építménynek, mert ezek szerint hosszú távra tervez a fesztivál szervezője, és ez mindenképpen jó hír. másrészt pedig tulajdonképpen nekünk építik, a mi pénzünkből (belépőjegyek), illetve azokéból, akik régebben, vagy majd később odalátogatnak. együtt építjük ezt az egészet az örökkévalóságnak, meg mindenkinek, akit érdekel ez a kultúra.
vasárnap és hétfőn még többször rámjött az, hogy ott vagyok és elbőgöm magam, mert nem akarom elhinni, hogy újra ott vagyok. :) a monitoromon egész évben háttérképként bámulom a Main Stage-ről és környékéről készült fotót, aztán vasárnap mikor kiültem arra a helyre, ahonnan a kép készült, hát egyből bőgtem, hogy "bazz, ezt néztem egész évben, ezt vártam egész évben, és most itt vagyok..." :) szeretek örömömben sírni. :)
a várakozás napjaiban, amíg nem kezdődött el az igazi buli, addig elhatároztam, hogy jól fogom érezni magam, minden körülmények között. szerintem ez volt a titka az egésznek. semmin nem húztam fel magam, mindenhol türelmesen várakoztam, ha meglöktek véletlenül, akkor nem szóltam vissza és hasonlók. elhatároztam, hogy ha a dombon ülök végig, és onnan hallgatom a zenét, akkor is jól fogom érezni magam. (persze végül nem így lett) elhatároztam, hogy mindent addig fogok csinálni, amíg jól esik, amíg jól érzem magam, amíg nem fáj semmi. gondolok itt táncra, szívásra, ülésre, állásra, sétálásra, fekvésre, evésre, ivásra, bármire. :) valamint elhatároztam, hogy nem érdekel a többi ember (ahogy nyilván én sem érdekeltem őket igazán), én tökéletes vagyok, ráadásul csinos és dögös is, és jól is éreztem magam a bőrömben egész végig. nagyon sokszor fürdőruha felsőben táncoltam (mondjuk derékig érő felső, tehát nemcsak egy melltartónyi), meg hozzá valami laza nadrág és kész. nem fürödtem egész héten, csak cicamosdások voltak, mert nem érdekelt a retek, meg semmi. teljesen ki tudtam kapcsolódni és tökéletesen élveztem minden percét a fesztiválnak. sokat pörögtem azon, hogy jó legyen az idő, ennek meg is lett az eredménye, mert a csütörtöki esős napon kívül sütött a nap állandóan. :) gondolkodtam azon, hogy cetliket kellene szétszórni, melyen több nyelven az áll, hogy "gondolj te is a napsütésre, a jó időre, legyél pozitív, ha minél többen ezt tesszük, meg lesz az eredménye" vagy valami ilyesmi. mert amennyi pozitív ember volt ott, szerintem hegyeket tudtunk volna megmozgatni a rezgésszámunkkal. :)
elolvastam egy csomó könyvet, ami nagyon jó hatással volt rám. egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy Dénes Zsófiáról könyvet kellene írnom. Tesóm adta az ötletet pár hete, mert látja, hogy falom a könyveit, és szerinte írhatnék Dénes Zsófiáról én is, ha már ennyi mindent elolvastam Róla. fú, rá is mennyit gondoltam, úgy egyébként. olyan érdekes, hogy 1986-ban halt meg, amikor én már 10 éves voltam, vagyis akár találkozhattam is volna vele még... megérinthettem volna azt a kezet, amelyet még Ady Endre is érintett... ezek nekem olyan csodás és megfoghatatlan dolgok... de 102 évig élni... az azért nagyon komoly!!!
node, vissza Ozorára. :) emlékszem, néha sikerült 3 mp alatt készre szívnom magam. olyannyira, hogy néha csak ültem, néztem ki a fejemből, a nyálam meg csorgott ki a számból. de nem egyszer volt ilyen!! :))) ilyenkor nagyon röhögtem magamon. :))) meg olyan is volt, hogy le kellett ülni, mert éreztem, hogy baj lesz. de nem lett semmi baj, mert felnőtt vagyok és tudok vigyázni magamra. meg persze azért sem lett baj, mert ésszel csinálom a hülyülést. alkoholt egyáltalán nem ittam, a papírt még mindig szívesen kipróbáltam volna, (főleg, hogy a szomszédoktól be is tudtam volna szerezni a helyszínen), de aztán úgy döntöttem, hogy majd ha egy pasival megyek le, akkor majd együtt kipróbáljuk, addig nem szivatom magam egy ismeretlen cuccal, egyedül.
a hét közepén mintha megfázás kerülgetett volna, de aztán szerencsére elmúlt, viszont szombat estére valami porszem, vagy egyéb repülő akármi aláment a bal lencsémnek, ami persze szétkarcolta a szemem, így persze hiába vettem ki még este a lencsét, reggelre már alig bírtam kinyitni a szememet. vasárnap dőlt a könny a bal szememből, szinte folyamatosan. a jobb oldalon meg benthagytam a lencsét, mert látni muszáj volt (igen, a szemüvegem itthon maradt). estére már elég érdekesen éreztem magam a félszemű nézéstől. :(
pasik? hát... voltak. de a jó pasik mind külföldiek voltak. ez tény. inkább a csajokat néztem, hogy őszinte legyek. néha megint elég durván rájukszívódtam gondolatban, főleg, ha tele voltam hülyeséggel. :) némelyiket elképzeltem mindenféle pózban. persze, mert egy szál bikiniben, meg szoknyácskákban illegették magukat előttem, hát persze, hogy rájukszívódtam! :) a pasik általában félmeztelenül persze, sok szép tetkóval... hmmm... :)) de semmi ciccergés nem volt. nem is nagyon beszélgettem senkivel, bár most mintha többen megtaláltak volna, mint eddig bármikor. hogy adjak tüzet, hogy adjak papírt, hogy adjak mittomén mit. hogy merre van az arra. bármi. csak sajnos mind külföldi volt. egy szavukat se értettem, csak vigyorogtam. illetve ha olyat mondtak/kértek, amit értettem, akkor odaadtam a tüzet, vagy adtam papírt, vagy bármi, de nem volt fecsegés. mer' nem tudok semmilyen más nyelven megszólalni, mint a magyar, azé'. :( meg hát egyik se volt annyira bejövős, hogy legalább erőlködtem volna.
a cuccaim felét idén is feleslegesen vittem el, úgyhogy jövőre ezt is leredukálom megint. viszont kell egy felfújható gumimatrac, mert a polifoam egy kalap szart se ért, így is nyomott a föld a sátorban, pedig még egy hálózsákot is magam alá tettem. meg mi is kell még? volt eszembe, de most nem tudom. :( na, majd jövőre felszívom magam és átgondolom újra, indulás előtt. persze időben, mert idén is szombat délelőtt csomagoltam be, indulás előtt 2 órával. :))
rengeteget táncoltam az egy hétben, még most is izomlázam van a lábomban, de megérte. :) meg persze hegyet is másztam, najó, Tolnában dombok vannak inkább. szóval a dombramászás is megmozgatott rendesen. ezen a videón látni, hogy milyenek a terepviszonyok a Fesztivál területén. én a sátramat is láttam szinte, pedig ez egy légifelvétel. de nagyon érdekes! :)
summa summarum: végig boldogságban leledzettem, nem tudott kizökkenteni semmi. (alapvetően azóta se nagyon) teljesen feltöltődtem, újabb élményekkel gazdagodtam, és míg ott voltam, nem igazán foglalkoztam senkivel és semmivel. a telefonom inkább fotózásra használtam, de mivel állandóan hamar lemerült, ezért jövőre inkább fényképezőt viszek, pótelemekkel, vagy valami. úgysem érdekel Ozorán, hogy mi történik a világban. minek nekem telefon? csak az idő miatt kellett. :) ja, vicces jelenet volt egyik nap a chillben odajött egy (külföldi) srác, hogy hány óra van. pont le volt merülve a mobil, hát mondtam neki, hogy nem tudom. erre ment tovább, és még figyeltem, hogy odament egy csomó emberhez, és senki se tudta, hogy mennyi az idő. de ezen röhögött is minden megkérdezett, mert nemcsak nem tudta, nem is érdekelt senkit. :) én is így voltam kb. csak azért érdekelt, hogy a kedvenceimről ne maradjak le. szóval jövőre fényképezőgép, karóra (mobil helyett), felfújható gumimatrac. na, ezek vannak most a listán. :) végre eszembe jutott. :)
uh, kicsit csapongok, de a lényeg, hogy eszméletlenül jól éreztem magam (néha szinte szó szerint), és bár minden évben próbálok ismerősöket szervezni a következőre, hogy ne egyedül legyek, rájöttem, hogy nekem ez mégis egyedül jó igazán. hogy én nem akarok senkihez alkalmazkodni, de senkivel foglalkozni sem akarok. vagy olyanokkal mennék, akik önállóan, nélkülem is elvannak, vagy egyedül, vagy egy pasival kettesben. ez utóbbi lenne a legideálisabb állapot, és bizony most erre pörög a mantra, meg erre megy a rezgés, hogy a 2012-es Ozoráig megtaláljam azt, akivel el tudok menni és jól érzem majd magam vele.
meg sem fordult a fejemben, hogy jövőre nem leszek ott, ez egyértelmű. :) leginkább már a sátorhelyem néztem, hogy jövőre hova rakom. :) és persze kitaláltam, hogy majd a hamvaimat is ott helyezzék el, vagy szórják szét, majd valamelyik O.Z.O.R.A. megnyitón, mondjuk 2076-ban. ez nem vicc, ezt teljesen komolyan gondolom.
ja, és tudom, mi kell még: diktafon. annyi gondolatom volt menet közben, amit nem tudtam leírni, mert elfelejtettem, mire papír és ceruza került a kezembe, hogy muszáj egy mini diktafont szereznem, hogy rámondjam a hülyeségeimet, amit aztán meg tudok osztani az érdeklődőkkel, vagy legalább nekem megmarad, és fel tudom dolgozni valamilyen formában. mint egy szabad ötletek jegyzéke, már erre is gondoltam. mert ugye a gondolatok kimondva már nem gondolatok. leírva sem. valami olyan szerkezet kellene nekem, ami a gondolataimat - anélkül, hogy azokat befolyásolná - azonnal lejegyzi. próbáltam én hangosan kimondani némelyiket, de úgy már nem volt az igazi. tud valaki ilyen szerkezetről? mert szeretnék egyet. :)
jó volt az egész, úgy ahogy volt. imádtam minden percét, minden pillanatát. a szervezőknek hatalmas köszönet azért, hogy biztosították a nyugodt, békés, harmonikus szórakozást. és köszönet a többi fesztiválozónak is, hogy együtt őrjönghettünk, hogy áramlott az energia, amit egyes táncolásokkor nagyon jól lehetett érezni, főleg a chillben. valahogy behúzott néha az is, és nem engedett el, mert a többiek adták az energiát, meg mindenki egymásnak, és csak táncoltunk, táncoltunk, táncoltunk... :)
nos, ez az a pozitív energia, amiért nekem jövőre is ott kell lennem. ez az együttvibrálás-feeling, amiért szintén. mert volt ilyen. nem is egyszer... :)