ennyit arról, hogy mi mennyire kurvanagy barátok vagyunk, meg mennyire én vagyok a legjobb fej a Világon (mármint neki), meg hogy ha majd lesz nője, akkor is járni fog hozzám dugni (még csak az kéne!!!). a nagy szavak ennyit jelentenek. nagy büdös semmit.
amúgy eszembe nem jutott volna Zé, ha Barbi rá nem kérdez, hogy felköszöntött-e. vagy a Tesóm kérdezte? már nem is tudom. na, kábé ennyire érdekel.
csak úgy megemlítem, hogy a rettentő nagy összenövésből, meg hogy mi az egyiknek vagyunk a másik fele, meg mittomén, na az erre volt képes. amióta megírtam neki még Paraliáról az smst, azóta nem jelentkezett. illetve azelőtt egy hónappal láttam kb. utoljára.
de ebből az egész sztoriból látszik, hogy valójában nem jelentettem neki SOHA semmit. csak dobálózott a szavakkal, meg szivatott hónapokon keresztül. (én meg hagytam magam) elkábított, de a paraván mögött csak a nagy büdös semmi volt.
ehhez képest a Bőgős, aki amúgy egy állat, képes volt arra, hogy írjon legalább annyit: "boldogat!" ráadásul még a napján.
mondom, pont nem érdekel, hogy ki köszöntött fel, és ki nem, csak ugye Zé az utolsó versenyző eddig az életemben, aki arra a címre pályázott: NAGY Ő, és ha jól emlékszem, nem én bántottam őt meg sorozatosan (pláne nem a külsejét kritizálva, meg hazudozva mindenről). persze, az is lehet, hogy megint Erdélyben van, ahol nincs térerő/mobiltöltési lehetőség, és/vagy éppen a saját hányásában fetreng, mert az alkoholizmusa már erre a mélypontra ért, nem tudom, de nem is érdekel. mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja. ha ő lenne az utolsó férfi a földön, akkor egyértelmű, hogy csajokkal szexelnék a továbbiakban, ha meg az utolsó ember lenne rajtam kívül a földön, akkor meg inkább pusztuljunk ki, leszarom. a hátam közepére se kívánom ezt a pasit. de tényleg. mondjuk másik exet sem. képes voltam a Bőgőssel is nem találkozni a hétvégén, pedig ő szerette volna, mert meccs volt a tévében. annyira nem mozgat már meg az se, hogy az kész. de ő legalább szeretett engem, és én is szerettem őt. mind közül a legjobban. sajnálom, hogy akkor még nem volt annyi eszem, mint most. ha lett volna, már Bőgősné lennék, az tuti. :)) de sebaj, minden történik valami miatt, annak úgy kellett akkor lennie, meg a múlton kár keseregni, hiszen változtatni úgysem tudunk rajta, így ésszerűen a jövőbe tekintek. :)
abba a jövőbe, ahol jól érzem magam a bőrömben, ha van mellettem pasi, ha nincs. mert nem szabad a párkapcsolat lététől/nem lététől függővé tenni a boldogságunkat. akkor is boldognak kell lenni, ha egyedül van az ember, mint egy árva kisgyerek, meg akkor is, ha harmonikus (vagy ahhoz közeli) párkapcsolatban él. mindig, minden helyzetben meg kell találni azt, amitől az ember boldog, amitől jól érzi magát. mindig mindenben meg kell látni a pozitívumokat, és nem szabad semmi szarságon pörögni, meg kattogni, mert az nem változtat az adott helyzeten semmit. legalábbis jó irányba nem.
úgyhogy a mai jótanács: CSAK POZITÍVAN!!! :D én is így nyomom, és higgyétek el, működik! :))