úgy kezdődött, hogy szombat estére teljesen belázasodtam, másnapra a mandulám is bedagadt, de csak a jobb oldali, ott, ahol még a fülem jó, bár az is el kezdett fájni. nem voltam túl jól, vettem is homeopátiás orvosságot, hogy segítsen, mert nem akartam karácsonyra beteg lenni. vasárnap délután végre befestettem a hajam, vörösre. nem olyan lett megint, mint amit vártam, de állítólag nem lett rossz. :)
nem mondom, hogy hétfőn reggel egészségesen mentem be dolgozni, de bementem. este még felugrottam Gaby kolléganőmhöz beteglátogatóba, meg dumizni egy kicsit, be is vertünk 3 páleszt, hogy mindketten jobban legyünk. :) este 9-re értem haza.
kedden már csak egy fél nap munkát kellett átvészelni, hiszen délután karácsonyoztunk kiscsoportosan. akkor kaptam meg a karácsonyi jutalmamat is, ami fülig érő vigyort varázsolt az arcomra, ahogy már említettem.
masszív ivásba kezdtünk bent, aztán még valaki kitalálta, hogy menjünk el egy helyre, ott majd milyen jó lesz, de aki kitalálta, az majd később csatlakozik. na, két opival, két sráccal el is mentem, de aztán nem érkezett meg akit vártunk, így végül este 10 után botorkáltam haza. hulla fáradtan és betegen.
annyira fájt a fejem jobb oldala akkor már, hogy azt hittem, nőnek a fogaim. vagy nem is tudom micsoda történik... éjjel alig aludtam, pedig mantráztam, meditáltam, persze gyógyszert is vettem be, hogy múljon el a fájdalom, de minden hasztalan volt. kb. 3 órányi alvással keltem fel szerda reggel fél6-kor, és halálomon voltam. mindegy, nem volt kecmec, menni kellett, mert a busz 7-kor indult Bécsbe.
igen, Bécsben voltam szerdán, ez volt a cég karácsonyi ajándéka mindenkinek. nem is a mi cégünk lett volna, ha nem úgy indul ahogy. ugyanis a fővárost elhagyva, a 19. km-nél lerobbant a buszunk. időre mentünk volna a Schönbrunni kastélyba, idegenvezetésre, de mivel másfél órát vártunk a cserebuszra, így persze nem lett belőle semmi. délre értünk végül oda, körbesétáltunk a kastély előtt a vásárban, lőttem néhány képet, ittam egy narancsos puncsot, aztán ennyi.
bementünk a városba egy helyre ebédelni, leves, borjúbécsi, almásrétes volt a menü. azt talán nem kell mondanom, hogy a buszon már megkezdődött a masszív ivás, pálinka+bor kombó állt rendelkezésünkre. én meg durva fájdalomcsillapítókra ittam, szóval remekül éreztem magam. :)
Bécsben először még sütött a nap, de nagyon hideg szél fújt, aztán elkezdett esni az eső is. :(
ebéd után kilöktek minket a belvárosba, egy hevenyészett térképpel, melyről csak az maradt le, hogy hol lesz a buszunk, hova kell odaérni. volt kb. 2 óránk, hogy megtaláljuk a buszt, de előtte a karácsonyi vásárt. kaptunk 6 emberenként 100 eurót, amit elkölthettünk kajára, piára a vásárban. csodás volt az egész, mert senki se tudta, hogy merre kell menni, szar volt az idő is. megtaláltunk egy vásárt, nagyon örültünk neki (én már untam mint a szart), mikor kiderült, hogy az nem volt semmi, az igazi vásárba akkor jutottunk el, mikor már elvileg a busznál kellett volna találkoznunk. szóval az igazi vásárra valójában semmi időnk nem volt, nem is láttam belőle sokat. viszont ez legalább egy parkban volt, ahol a fák között az utirakétát el tudtuk durrantani. na, onnantól kezdve már nem fáztam, és a kedvem is sokkal jobb volt! :) varázslatos volt az egész, én csak pofáztam és röhögtem. :) találtunk egy fánkos-muffinos árust, ahol bevásároltunk sok pénzért. de tényleg, egy kör fánk több, mint 7000 ft-ba került. mondjuk kurvára nem érdekelt senkit, mert kaptunk rá pénzt, ráadásul mocskosul finom volt minden! :)
az egyéb árusoknál az én pénztárcámhoz horror áron volt minden, meg már az n+1-dik karácsonyi bizbaszárus tényleg unalmas. azért a Testvéremnek hoztam egy szépséget, remélem, tetszik majd neki. :)
na, mikor már majdnem bőgtünk a hidegtől, meg az idegtől, hogy eltévedtünk, itt hagytak minket, vagy egyáltalán hol a picsában van a buszunk, akkor összetalálkoztunk a csoport néhány tagjával, akik szintén a buszt keresték. így megnyugodtam, hogy nem mi vagyunk lúzerek. főleg, hogy már a rendőröket is megkérdeztük, hogy "Who ist der(das?) punkt?" :D tág pupillával... uhhh... :)
végre megjött a busz, felültünk, megmelegedtünk, aztán röhögtünk hazáig. :) emeletes busz volt, és az első sorba sikerült ülnünk, a sofőr fölé, vagyis jó helyünk volt egész úton. zoknit és cipőt levettünk, és az átfagyott lábainkat a fűtőtesten melengettük. megettük a muffinokat, meg a fánkokat, amiket bevásároltunk, aztán ennyi. piáltunk tovább. :)
a határ után megálltunk még egyszer, akkor a maradék trombitát megfújtuk az egyik sráccal, amitől ő bealudt, én meg még vihogtam egy darabig, de később kezdődött a Fulham-MU meccs, és én inkább azt követtem a mobilomon. :)
negyed 11-re értem haza, a meccs végét még meg is tudtam nézni. meg is érte, hiszen gólparádé lett. :) Roo hatalmas bombája, Berbatov pimasz sarkazása bearanyozta a napot. :)
csütörtökön délben bírtam felkelni, még mindig szarul voltam persze. délután elszaladtam a plázába Valtinak ajándékot venni, mert a szülinapi zsúrjára voltam hivatalos. meg persze a drága Barátnőim, Barbi és Viki is kapott egy-egy apróságot az egész évi, velem szemben mutatott türelmükért és a szeretetükért. végre én adhattam, és ez olyan jó érzés!
még a plázában összetalálkoztam Hétfőivel, és nagyon-nagyon megörültem neki! kb. 10 percet voltunk együtt (rágyújtottunk gyorsan a találkozásunk örömére), de én nagyon feltöltődtem tőle. régen éreztem már ilyet, hogy valakivel még összefutni is annyira jó, még az is örömmel tölt el. egy ember az embertelenségben... vagy valami ilyesmi. :) jól megölelgettük egymást, kétszer is, és már alig várom, hogy újra találkozzunk és csapjunk egy görbe estét, egy jó nagy beszélgetéssel megfűszerezve. :)
a szülinapi zsúr remekül sikerült. én személy szerint kiválóan éreztem magam! jó volt Viki szüleivel kicsit többet együtt lenni, meg persze a többi családtaggal, baráttal is. néha úgy éreztem, csak én fogom az idősebb korosztály hullámhosszát, de hát jól van ez így. finom kaják voltak, meg jó piák, és mindenki aranyos volt. Valti persze a legaranyosabb. tündérkisfiú, ez nem kérdés. :)
tegnap volt még egy bevásárlós köröm, előbb egyedül, aztán még a Tesómmal. némi feszkó támadt, de aztán simán lerendeztük. vettünk apukámnak egy új Bibliát, mert otthon csak olyan van, ami nagyon apróbetűs, és mivel már alig lát szegény, nem tudja elolvasni. na, most kap egy másikat. :) a következő lelkigyakorlatra már viheti ezt magával. :)
aztán este már csak tévéztem, meg leginkább nem csináltam semmit. kiterveltem jövő hétre a menetrendet, hogy miként fogok haladni a lakással. ha minden jól megy, akkor keddtől péntekig készre vágok mindent, és jövő hétvégén csak pihiznem kell. :)
ma délután 3 körül (vagyis 4, ahogy a Tesómékat ismerem) indulunk haza, és hétfőn jövünk vissza. ma nem megyünk istentiszteletre csak holnap, vagy hétfőn délelőtt. én mennék már ma is, de ki fogom bírni holnapig.
bár a karácsonyi jutalom majdnem fele az indiai út költségeinek, és azt mondtam, hogy majd összetarhálom a másik felét, de nem tudom, hogy jó ötlet lenne e ennek az összegnek most így a seggére verni azonnal. igaz, megdolgoztam érte, ez az én munkám gyümölcse, és arra kellene költeni, ami nekem a legjobb, de talán most nem kéne mégsem azonnal felélni mindent, inkább legyen tartalékom, sőt, legyen már most meg a pénzem Ozorára, más valójában úgysem nagyon érdekel. talán meglepem magam egy okostelefonnal és/vagy egy fényképezőgéppel, mert ezekre vágyom leginkább. India nem szalad el, mindig ott lesz, ahol most van, még bármikor eljuthatok oda. ha nem 2012-ben, akkor talán majd egy év múlva...
a társkeresésről nem tudok újdonsággal beszámolni. viszont rá kell jönnöm, még mindig a lila oldalon vannak olyan figurák, akik fel tudják kelteni az érdeklődésemet. (lila oldal=szex társkereső) egy hagyományos oldalon a felhozatal rémes. mindenesetre nem siettetek semmit, nincs semmi kényszer, magamat kell formába hozni előbb, aztán jöhet minden más. :)
no, nagyjából ennyi a beszámoló, még összevakarom magam, kicsit pihengetek és ennyi.
más nem is maradt hátra, mint hogy minden kedves Olvasómnak, Barátomnak és persze Ellenségemnek áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánjak. szeretném, ha mindannyian arra koncentrálnátok, hogy a szeretteitekkel együtt lehessetek és ne az ajándékok értékén/mennyiségén versenyezzetek bárkivel is.
Ady Endre:
Kis, karácsonyi ének
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)