még a görög út előtti hétvégén, szombaton délután volt 3 hívásom, mindhárom
expasitól (exférj, Kos, Kéményseprő). nem tudom mit akartak, nem vettem fel.
:) főleg a Kéményseprőn lepődtem meg, hogy keresett, de azóta se hívott
újra, szóval biztos nem volt fontos. én vissza nem hívom, az hétszentség. :)
vasárnap már belém ült az ideg, hogy mégse kéne vadidegenekkel elmenni
nyaralni, de aztán leküzdöttem, bár a megérzésem helyes volt, mint utóbb
kiderült.
hétfőn délben, szakadó esőben indultunk a Hősök teréről. Andi már az úton
morgott, hogy ne piáljunk. de hát valahogy túl kellett élni a buszozást,
amit már 2 óra után nagyon untam, a végén meg már sírva menekültem a
buszról, mikor végre odaértünk.
Szerbia nem túl szép, Belgrád konkrétan elég hányadék város, és az országnak
valahogy sose akart vége lenni. sikerült egy balkáni jellegű wc-nél
megállnunk... háddejó. :( Macedónia viszont gyönyörű, ott éjszaka mentünk át
odafelé, vagyis inkább hajnalban, így nem sokat láttam belőle, de visszafelé
bepótoltuk. :)
reggel fél7-re értünk Paraliára, szállásunk kb. 11-től volt. addig csak
nyűglődtünk. ez az első nap az ördögé lett, mindannyian feszültek voltunk a
fáradtság, a kialvatlanság miatt. meg Andi részéről már ment a nyavalygás,
hogy ne igyunk, ne szívjunk. ja, a szállásban egyetlen bökkenő volt csak, a
4 fős apartman tulajdonképpen egy szoba volt, két franciaággyal, vagyis 1
hétig mind a négyen egy légtérben voltunk, ami csak azért gáz, mert arra nem
készültem fel, hogy a seggemet Balázs elől kell minden percben takargatni.
no, mindegy.
szerdán már nyomattuk a partot, ittuk a koktélokat sorban, meg napoztunk,
meg fürödtünk. este beültünk egy helyre, jól bekajáltunk mindenféle
finomságból. mondjuk én nagy részét kihánytam, de azért jó volt.
csütörtökön mi Ginával elindultunk a partra, Andiék kettesben töltötték a
napot Balázzsal, mert Andi már reggel bazmegolva és durcásan kelt fel.
tulajdonképpen mindennel baja volt, folyamatosan. én meg ezt nem igazán
bírtam. meg Gina se. meg Balázs is csak azért, mert az ő bnője. este aztán
megvolt a nagy hiszti, Andi kiborult, elrohant bőgve, játszotta az eszét,
csapkodott, megsértődött. persze az volt a gond, hogy mi jól érezzük
magunkat, ő meg nem. a fedősztori a részéről (amit persze nem a szemünkbe
mondott, hanem Balázzsal üzente meg) az volt, hogy a nővére kórházban van és
miatta aggódik, és azért durcás. ott ez nem így nézett ki. mindegy,
péntektől mi ketten nyomultunk Ginával, illetve a csapat többi tagjával,
Andi és Balázs teljesen külön utakon járt. amivel nem is volt semmi baj,
mert én elfogadom, ha másnak más a nyaralás, mint nekem, de akkor ő is
fogadja el, hogy nekem az a nyaralás, hogy egész nap a parton döglök és
koktélozok, majd este vagy az erkélyen a többiekkel, vagy valami
szórakozóhelyen jól berúgunk és kész.
így is lett, péntek este elmentünk Ginával bulizni. egy OMILOS nevű helyen
kötöttünk ki, ahol életem egyik legjobb éjszakáját töltöttem. kaptuk az
ingyen piákat sorra, nyomatták nekünk a zenéket, amit csak kértünk,
eszéméletlen jó volt! nem tudom elmondani szavakban, de nagyon jó volt! Gina
hálistennek jobban tudott angolul, mint én, bár azért én is gagyogtam. főleg
csontrészegen. :) még hánytam is a tengerparton a homokba egyet, Gina meg
leguggolt a partra és belepisilt a tengerbe. mindezt a felkelő Nap fényénél.
deszép. :) reggel 6-ra keveredtünk haza. az OMILOS egyik tulaja, Nikos
fuvarozott haza kocsival. :)
szombaton, meg vasárnap én olyan szarul voltam, hogy csak döglöttem otthon.
olvastam egy csomót, meg pihentem. igazából nem bántam, hogy nem voltam se a
parton, se szombat éjjel bulizni, nekem ennyi elég volt. Gina ment a
többiekkel.
hétfőn aztán egész nap megint part, este megvacsiztunk otthon, aztán
próbáltunk elindulni egy utolsó bulira, de kb. fél óra múlva már otthon is
voltunk és pihentünk. elfogyott az erő.
kedd reggel 9-kor el kellett hagyni a szállást, a busz 12-kor odajött, hogy
pakoljunk be, aztán 3-kor indult el végül hazafelé. na, akkorra már pont
mindenkiből elegem volt, Ginából is, úgyhogy alig vártam, hogy jöjjünk a
picsába haza.
amúgy Paralia nagyon fasza hely, ül az ember a homokos tengerparton, a háta
mögött meg a 2911 m magas Olympos csúcsa, ami havas... szóval lenyűgöző volt
az egész. többször majdnem elbőgtem magam a gyönyörtől. nem volt semmi
drága, legalább is ami nekem kellett, a gyros 2 euró és olyan laktató, hogy
egy napig el van vele az ember. persze ezután én már itthon nem is eszek
gyrost, mert minek? úgyse olyan jó, mint az original. :) a helyi Lidl is
nagyon korrekt, tele van finom görög kajákkal, termékekkel, és mindez szinte
ingyen. bámulatos. :) rengeteg a bunda/bőrkabát bolt, állítólag az oroszok
odajárnak vásárolni. esküszöm, több a bundabolt, mint a bazáros. pedig
giccsből és gagyiból is elég jó a felhozatal, az tény. :)
jó volt a víz, jó volt az idő, bár esténként jöttek viharos szelek, meg eső
is, de leszartuk. :) szép volt a pünkösdi holdtölte is. én mindenkinek csak
ajánlani tudom egyébként, akár kisgyerekkel, akár párban, akár nagy
társasággal...
én a nagy társaságot innentől ignorálom, mert bizony elég sokszor volt
furcsa szitu, amiből kiderült, hogy kurvára felesleges vagyok én oda, abba a
társaságba. átlagban 10 évvel fiatalabb volt nálam mindenki, meg persze
szebb (és ezt most nem azért mondom, mert én nem vagyok szép, hanem mert az
én koromban szép vagyok, de az övékhez képest meg már vén csataló), így
velem igazából senki nem foglalkozott. mikor Gina összehaverkodott a csapat
többi tagjával (akiket egyébként látni nem akartunk még az elején), akkor
már végképp nem volt rám szükség. nem véletlenül rohadtam a szobában egy
egész hétvégényit. és Ginának a nyavalyogva beszélése meg annyira idegesítő,
hogy az nem igaz. meg hogy semmire nem volt soha felkészülve, és persze, én
cipeltem magammal vizet, de ő itta meg, meg ilyen apróságok, amitől ki
tudtam nagyon borulni. belőle is elég volt egy életre. úgy döntöttem (a
pénztárcámmal közösen), hogy a VOLT-ra sem megyek. egyszerűen nem telik most
rá. a nyugdíjpénztáras pénzem még kurvára nincs sehol, így is előre
eladósodtam már a Tesómnál 100e Ft-tal, ezt nem akarom tovább tetézni.
örülök, ha Ozorára összejön, aminek össze kell jönnie.
nos, múlt szerdán reggel 9-kor érkeztünk meg Budapestre. hazamentem,
kiimádkoztam a macskát a kanapé alól (de a végén már bőgve), aztán
lefeküdtem aludni. este 6-ig nyomtam, mozdulatlanul. aztán este tévézés,
majd alvás.
csütörtökön bejöttem dolgozni, OJ nyaralt még éppen. egyedül voltam, és azt
se tudtam, mihez fogjak... utáltam azt a napot nagyon. :(
pénteken reggel 7-kor indultunk a cégtől a Balatonra, a csapatépítőre. na,
az gecijó volt!!! életem eddigi legjobb csapatépítője volt ez a két nap, és
mivel nálam elég magasan van a léc ebből a szempontból (konkrétan még soha
nem volt olyan csapatépítő, amin egy kicsit is jól éreztem volna magam), ez
nagyon nagy szó!!! :) én, hála Hédinek, a legjobb hajóra kerültem. jó volt a
csapat, jó volt a kapitány. már pálinkával kezdtünk, alighogy elindultunk,
és aztán jött a többi. a vitorlázás nagyon-nagyon tetszett! délután 4 körül
értünk Aligáról Badacsonyba. ott felmásztunk a Szeremley pincészethez, ahol
borkóstoló volt és vacsora. na, úgy bebaszott mindenki, mint annak a rendje.
én kivételesen nagyon jól tartottam magam. :) de rajtam kívül szinte
mindenki mattrészeg volt. :) én meg csak vihogtam. :) mindenkivel tök jót
dumáltam, jól éreztem magam nagyon! olyan este 10-ig voltunk ott szerintem,
aztán a parton megtámadtuk a Bázis büfét, mert ott szólt a zene (karaoke).
még folytattuk az ivást, jöttek a pálinkák sorra, én még egyet ittam, aztán
már csak vizeztem. ment az éneklés ezerrel, meg a táncolás. hajnali 1 körül
kerültem ágyba. a hajón tök jó volt aludni, illetve jó lett volna, ha
hagynak, ez a ringatózás egyre inkább megerősít abban, hogy lakóhajón akarok
élni. Amszterdamban persze. :) de végül is mindegy, mert egy ilyen lakóhajó
kurvanagy szabadságot jelent. akkora feeling ez a vitorlázás is. egész
megszerettem a Balatont. hát jó, mondjuk Badacsonyt eddig is bírtam, feltett
szándékom, hogy ha nem Amszterdamban, vagy Jamaicában fogok megöregedni és
megdögleni, akkor egy picurka badacsonyi présházban, örökpanorámával a Tóra,
oszt jónapot. najó, egy vitorlásom azért parkolhat valamelyik kikötőben,
csak azért, ha netán unnám magam. :)))
szombat reggel kaptunk reggelit a helyi vendéglátóipari egységben, aztán
indultunk vissza. Tihanyig jókora szél volt, ment a hánykolódás rendesen.
engem kurvára nem zavart, még be is mentem aludni 2 órára, mert olyan fáradt
voltam. leszartam én a himbálódzást. :)
délután 4-re értünk vissza Aligára, még úgy volt, hogy megállunk ebédelni
is, de már nem volt rá idő. 5-kor indultunk el, FA kocsijában ültem, vagy
kb. 40 perc alatt már otthon is voltam. nem viccelek. végig 140-nel tolta.
:)))) FA két puszival köszönt el tőlem, kurvajól összecimbiztünk, vagy
százszor elmondtam neki is, hogy mennyire jól érzem magam, még ma is
említettem. szóval fájintos volt. :)
még Görögországban csináltam egy butaságot, amire nem vagyok büszke, de
megemlítem, mert hozzámtartozik: szerda éjjel annyira unatkoztam, hogy Zé
első sms-eit olvasgattam. próbáltam összerakni magamban, hogy mi is volt
anno, hogy meddig volt minden happy, aztán meg mitől lett hardcore az egész.
na, amire nem vagyok büszke, hogy ezzel kapcsolatban írtam is neki egy
sms-t: "Bárcsak tudnám, miért távolodtál el tőlem anno... Egyszerűen nem
értem még mindig... :S hm. az Olümposz lábánál mik eszembe jutnak... :O"
ennyi volt. nem érkezett rá válasz azóta sem. semmilyen formában. pár nappal
később letöröltem fb-ról is, az ismerőseim közül. még pár nap, és az összes
sms-ét is törlöm a telefonomból (tudom-tudom, már régen meg kellett volna
tennem). azt hiszem ez volt az a pont, ahol részemről végleg lezártnak tekintem a történetet. éppen ideje volt, ez is igaz. 2009. novembertől 2011. júniusig tartott az egész, ami másfél év, ámbátor tavaly június óta nem nagyon izgat a történet, csak olyan mocskosmód egyedül éreztem magam egy csomószor, hogy még mindig Zé felé nyúltam vissza. de már nincs az a magányosság, hogy eszembe jutna. ahhoz képest egészen hamar túltettem magam rajta. mármint a saját eddigi faszságaimhoz képest. nincs rá szükségem és kész. lezártam a faszba az egészet.
nagyjából eddig jutottam tegnap a poszt írásával, aztán elhúztam haza a melóhelyről. némi kiegészítésként megjegyezném, hogy még Badacsonyban, Hédi unszolására ittam Andival egy békepoharat, én mentem oda hozzá (mivel ő nem akart, bár Hédi nála próbálkozott először), félretettem minden büszkeségem, mert igazából nem akarok én haragot tartani. soha többé nem leszünk már barátnők (igazából sose voltunk azok), a lakásomba be nem teszi a lábát soha többé se ő, se Balázs, de a munka miatt, mivel egymásra vagyunk sok ponton utalva, érdemes normális viszonyt fenntartani. hozzáteszem, Andi OJ-nak is előadta, hogy én mit műveltem a nyaralás alatt, szerinte. tanúim vannak rá, hogy egy szó sem igaz belőle, ebből is látszik, hogy Andi nem egyenes, és még rosszindulatú is. szóval ezért is fejeztem be vele.
meg Ginával is, aki meg végignyavalyogta a nyaralást, mert mindig szenvedve és nyávogva beszél, ami annyira idegesítő, hogy az kész. sokszor leginkább miatta éreztem magam feleslegesnek az egész társaságban. nyilván a 23 éves kiscsajra hajt rá mindenki, és az ő kegyeit keresik a srácok, és nem a 35 éves mammerét. nem voltam rá féltékeny, mert leszarom a huszonéves gyíkbőröket, de ettől aztán végképp olyan magányosnak éreztem magam sokszor, hogy legszívesebben bőgtem volna. sajnos Gina mellett senkit nem néznek meg a pasik. zéró. ha ő megjelenik valahol, akkor minden pasi, de minden nő is rá figyel.
az előbb idejött elújságolni, hogy ma találkozik az egyik kisfiúval a nyaralásos társaságból, mennek együtt moziba, mondom: hurrá. és? erre megsértődött. hát most komolyan, hol a faszban érdekel ez engem? mi közöm van hozzá? most ennek mit örüljek? nem azért, mintha én menék velük moziba, mert a hátam közepére nem hiányzik egyik kiskölök sem, de hát örüljön, vannak most már fiúbarátai, amire annyira vágyott, oszt kész. engem meg hagyjon békén.
ami még idegesít: Banya. most ő is nyávogósba átment, meg engem piszkál, hogy mi a bajom, pedig csak annyit kéne megértenie, hogy 2 hétig szabin voltam, és most elég sok a munkám emiatt. de képtelen rá. meg hogy mikor találkozunk. hát majd ha ráérek. engedtessék meg nekem, de a szüleim az elsők, a többiek jönnek utána. érdekes, hogy Barbi és Viki meg tudja ezt érteni mindig. na, ezért is határoztam el, hogy gyerekekkel, meg ilyen labilis, nyávogós emberekkel nem kezdek többé, és nem megyek velük egy lépést se, sehova. a nálam bulizás is be van fejezve. Barbi és Viki jöhet, oszt kuss. ennyi. talán még Zsó, bár most az ő nyavalygása se érdekel. és most nem arról van szó, hogy elmarok mindenkit magam mellől megint, hanem arról, hogy rájöttem, nem az én világom ez a gyerekes hülyeség. én is infantilis vagyok, nem arról van szó, csak nem így nyomom, ahogy ezek a szánalmas népek. ráadásul Gina például annyira tisztában van vele, hogy csak egyet nyávog, meg pillarebegtet és minden az ölébe hullik. és ettől meg hánynom kell. vagy csinálja úgy, hogy én ne legyek ott, és ne lássam. nem akarok tudni róla. lehet, hogy féltkényeség ez, nem tudom, bár olyan sötét ez a lány, annyira buta, hogy az kész. inkább legyek mammer, meg kövér, de legalább van agyam. nekem ez sokkal többet ér. mert az agyammal legalább meg tudom válogatni, hogy kikkel barátkozom.
tegnap este addig-addig, hogy fent bírtam maradni pornót nézni. nem is bántam meg. vasárnap este sem. :) aztán meg jött a meglepődés, hogy Vérnénnye is beköltözött. hurrá. nem tegnapra vártam, de sebaj. jobb is így. bár ma elvileg a Kossal találkoztam volna, de a hasgörcsölés miatt is lemondom (ha egyáltalán össze tudta hozni), meg azért is, mert így megint nem lesz dugás. ez az én formám. ha a Kossal dugásra gyúrok rá, akkor mindig megjön. parádés. :)
tavaly szeptember végén voltam utoljára pasival, amit érdemben meg tudok jegyezni. (a Tűzoltót nem számítom sehova. az egy kibaszott nagy tévedés volt.) őszintén szólva hiányzik is a dugás, meg nem is. de ha a legőszintébb akarok lenni, akkor inkább nem. meg pasi sem.
minden percben Ozora jár a fejemben, legszívesebben már most indulnék, cserébe az a jó hír, hogy már csak 1 hónapocska van hátra. :) annyira, de annyira várom, hogy nem tudom elmondani. ez lesz az igazi nyaralás nekem, semmi más. :)