csütörtökön aztán történt, mégpedig az, hogy megnéztem az álomházat, amiről kiderült, hogy baromira nem az. Érd egyik legszarabb helyén van, legalább is az út a házhoz a helyi cigány/szegény-soron vezet keresztül. a házra meg egy csomó pénzt rá kellene költeni, mert most egy nyaraló állapotában van, vagyis télen szinte lakhatatlan. ráadásul élőben nem is volt már olyan klassz belülről, mint ahogy én azt elképzeltem, a kert is kisebb, mint amire számítottam.
summa summarum, ez a költözés projekt egyelőre parkolópályára van állítva részemről. az ingatlanost visszamondtam, levetettem vele a hirdetést. igaz, én azért feldobtam egy oldalra, képek nélkül, meg magasabb árral. ha egy magánszemély érdeklődne esetleg, akkor azzal szóba állnék, de egyelőre csak ingatlanosok hívnak, sok pénzért eladnák. hát lófaszt. :(
úgyhogy maradok a csövesgettóban, a belváros közepén, ami eléggé csalódottá tett. én kis naiv, azt hittem, hogy egyszerűbben fog menni a lakás eladása, és az új megtalálása, megvétele. hát nem. :(
azért a csütörtöknek volt pozitív eseménye is, mert ha már Érden voltam, akkor találkoztam Zsóval. beszélgettünk 2 órát, jó későn mentem haza, de emiatt abszolút megérte!! :) aztán még otthon elszüttyögtem, így péntekre alig aludtam. a múlt heti utolsó munkanapomon az átlagnál is hisztisebb voltam, már én szégyelltem magam, hogy miért vagyok egyesekkel ilyen bunkó. pfff... :((( de aztán estére jobb lett. amikor otthon vagyok, akkor már minden jó. :))
a hétvégén egyáltalán nem csináltam semmit. de tényleg. egyszer voltam a szembeboltban, aztán ennyi. tévéztem, aludtam, ettem. két napig. pedig voltak terveim. hogy majd írok, esetleg pakolászok, takarítok (tudom, ez mindig csak terv nálam), de nem volt erőm semmihez. a Kiccicát szeretgettem egész hétvégén. valahogy erre volt szükségem.
mondjuk hiába aludtam viszonylag sokat, így is most baromi fáradt vagyok. nem tudom, hogy ez a lehűlés miatt van, vagy mi... nem is értem. ma is csak folyamatosan ásítozok. :(
ja, de, csináltam egy fontosat hétvégén: nekiálltam összeírni a pasifogót. most kb. 300 tételnél járok, és még mindig nincs vége. (300 tételben sorolom fel, hogy milyen pasit szeretnék) nem tudom, hogy más is ennyit össze tud-e szedni, de nekem már most ennyi. mondjuk tény, hogy minden benne van, az utolsó szögig. :) még a héten írogatom, összefésülöm, letisztázom, aztán kerítek egy nyugodt délutánt és rámegyek rendesen. és legfőképpen erősítem magam, hiszek benne, hogy meg van az én párom valahol, csak kérnem kell. érdekes lehet ez a felbuzdulás, úgy tűnhetett kívülről, hogy nagyon jól megvagyok én egyedül, és ez így is van. elengedtem a dolgot, nem görcsölök pasikon, amikor jön a szerelem, akkor úgyis jön. de ez a pasifogó azért kell, hogy olyan pasi szerelme jöjjön, amilyet én szeretnék. :)) és hiszek benne, hogy 2012 az én évem lesz (Sárkány éve), és hogy jövőre meg fog találni az Igazi Szerelem, a Társam, akivel leélhetem az életem.
ennek szellemében kicsit meg is kell ráznom magam, és fel is kell pofoznom magam, mert még egy ilyen semmittevős hétvégét nem csinálhatok! oké, hogy természetfilmeket, ismeretterjesztő filmeket néztem nagyrészt (még csak nem is meccset), és az mindig a javamra válik, de az, hogy ezen kívül semmit nem csináltam, hogy csak döglöttem, de még egy könyvet se voltam képes a kezembe venni, az botrány (hogy a lakás milyen állapotban van, arról már nem is beszélek...). rájöttem, hogy az egyedül betépés sem okoz már örömet, hogy nincs rá szükségem napi szinten. nem beszélve arról, hogy mennyibe kerül. sőt, a dohányzást is a minimálisra akarom leszorítani, mert az sem kell. buliban, társaságban oké, meg meló közben esetleg néhány szál, de amúgy meg úgy fáj a tüdőm, hogy jót biztosan nem tesz. akkor meg minek?
pár hete pénteken megállított az utcán egy Krisnás fiú, de úgy, mintha már ismerne. nagyon jót beszélgettünk, nagyon kedves volt, persze kapott adományt is, én meg egy újságot tőle. beszélgettünk Indiáról, Goáról, mennyire szeretnék eljutni oda, és mondta, hogy ő megy februárban, menjek el vele. most aztán az újság, amiről még beszéltünk, meghirdette a fb-on, hogy márciusra terveznek 14 napos indiai utat, és még nincsenek részletek, de akit érdekel, az írjon nekik, hogy felmérjék a jelentkezők számát. hát én írtam. szeretnék eljutni Indiába. kimondhatatlanul vonz a hely. amúgy a Krisna-völgybe is szeretnék eljutni, Somogyvámosra, mert valamiért érdekel engem ez a vallás, ez a kultúra. igazából én már 14-15 évesen kezdtem megismerkedni ezzel a vallással, akkor olvastam róluk először (1 évig vega is voltam emiatt), és ez bizony a '90-es évek elején volt, vagyis nem tegnap. azóta foglalkoztatnak a keleti vallások, meg egyáltalán egy vallás, amihez csatlakozni lehet, hiszen 1-2 évre a Krisnával való első találkozásom után meg majdnem megkeresztelkedtem katolikusnak, de aztán mégsem. tavaly felmerült, hogy felveszem a család vallását, megkeresztelkedem reformátusnak, idén meg a buddhizmus iránt érdeklődöm. lehet, hogy ez csak a valahova tartozás élményét adná nekem, és ezért akarom, de talán azért annál többet. nem, nem hiszem, hogy Krisnás lennék egyszer, de érdekel. a vega kajáik is. :) amióta láttam az Ízek, imák, szerelmek c. filmet, egyre többet gondolok arra, hogy meg kéne indulni a Világban valamerre. akár egyedül, akár valakivel... a legjobb lenne persze Életem Párjával, de az is lehet, hogy egy ilyen úton ismerném meg... ki tudja? mindenesetre India nagyon vonz, és ha ez az út megfizethető lenne a számomra is, az sem érdekelne, ha márciusban már elhasználnám rá az összes szabadságomat. :)
nah, kiderült közben, hogy jövő hét vasárnap megyek varratni. :)) a hétvégén rengeteg MiamiInk és LAInk filmet néztem a tévében, csodaszépeket alkottak, bár a nagy részüket magamra azért nem varrattam volna, de persze ügyesek. :) én egy Aum-ot fogok kezdetnek, Indiában ez úgyis szinte "kötelező", meg Ozorán is. szóval ez lesz. :)
ja, és nyilvános a blogom, igen, ismét. :) remélem, akinek nem kell nézegetnie, az már nem is nézegeti. :)