péntek, október 14, 2011

ez lesz az

utolsó teljes évem ennél a cégnél. ebben egészen biztos vagyok. elég volt. ráadásul olyan változások vannak kilátásban, ami alapján úgy tűnik, minél előbb célszerű lesz elhagyni a süllyedő hajót. 
egy csodálatos zenét hallgatok egész nap, ez nagyon sokat segít. itt ti is megtaláljátok. ráraktam a telefonomra és nagyon jó hazafelé, vagy munkába jövet hallgatni. teljesen kikapcsol, és felvidít. ha netán bármelyik olvasóm tudja, hogy ehhez hasonló zenéket honnan lehet letölteni, akkor kérem írjon!!! :)

szerdán takarítás volt tervben, mert este nálam lesz a buli before partyja, de a Tesóm kétségbeesetten hívott fel, hogy üljünk már be a Stexbe, mert beszélhetnékje van. elsőre rávágtam, hogy nem, de hát nem lehetek ilyen genyó, hogy az egyetlen Testvéremnek nemet mondok. szóval persze, hogy elmentem vele. este 10-re értem haza, akkor már persze nem takarítottam. 
aztán tegnap is majdnem beleköpött a takarítós levesembe, mert éppen amikor elindítottam a Mamma Mia OST cd-t, az első számot énekeltem vinnyogva, akkor hívott, hogy lent vannak a garázsban a pasijával, és nagyon kell pisilnie, had jöjjenek már fel. pfff... de nem volt gáz, gyorsan kihajítottam őket, hogy dolgom van, muszáj takarítanom. :) este 9-ig nyomattam is, közben üvöltött a zene, én meg sokszor éppen azért álltam meg, hogy táncoljak, énekeljek. 2-3-szor ment végig a cd, nagyon élveztem. :) a takarítás persze csak ott, ahol a papok táncolnak, meg se portörlés, meg ilyen aprólékos dolgok, de legalább nincs már mindenhol macskaszőr. :) nagyjából fogadóképes vagyok, még akár egy pasit is felengednék. :)

ma hajnali 4-től fenn vagyok, pedig rá akartam pihenni az esti bulira, de nem sikerült. mindegy, nem is érdekes. úgyis mocskos berúgás van a láthatáron. :) szóval így is, úgy is úgy húznak majd haza, mint egy horolót. :)

büszkén jelentem, hogy vasárnap óta nem szívtam, és nem is hiányzik, sőt, nincs is otthon, és eszembe sem jut. nem is tudom mikor volt utoljára, hogy 5 napig nem toltam. kb. 2-3 éve? pfff... nem mondom, hogy örökre leálltam, mert tuti, hogy rá fogok még menni, de a mindennapi elbutulást már nem akarom. nem kell. nincs szükségem rá. meg tényleg nincs értelme egyedül. akkor legalább legyen valaki mellettem, aki szintén, és akkor röhöghetünk jókat, vagy beindulhat egy tartalmas beszélgetés. 

az éjjel - többek között - azt álmodtam, hogy kollégákkal beszélgettem, de nem tudtam rájuk figyelni, mert minden kirakatban, minden tükröződő felületben csak magamat csodáltam, és azzal voltam elfoglalva, hogy mennyire szép vagyok. :)
megjegyzem, a valóságban az van, hogy érzem a ruháimon, hogy fogytam, ezzel szemben reggel a mérleg még többet mutatott, mint mostanában eddig bármikor... pfff... :(

holnap reggel megyünk Anyuékhoz, ha fel bírok kelni... :))) ööö... muszáj lesz. :)