életem első válásának okozója most már nagyon-nagyon előkerült újra, ugyanis tegnap beszéltem 76-ossal telefonon, a jövő héten találkozunk. nem mondom, hogy nem kavart fel a dolog, hogy nem jutottak eszembe a régi, szép emlékek, mert hazudnék. bizony felkavart, és eszembe jutott, hogy mi volt nekem 76-os, amiért azt bírtam mondani az exférjemnek: "viszlát!". az már más kérdés, hogy ez aztán elbaszódott, de a mai eszemmel tudom, nekem is elég sok közöm volt ehhez. bár azért 76-os sunyiskodása konstans, tegnap is, mikor arról beszéltünk, hogy hol találkozzunk, a lakásától jó messzire jelölte ki, hogy neki mi lenne a jó, vagyis baromira nem szeret otthon lenni, vagy van otthon egy nő, aki előtt miattam sunyiskodni kell, pláne, hogy úgy rakta le a telefont, hogy "na, én most bemegyek, majd hívlak... tütütü..." már bontotta is a vonalat. én meg még "oké, hívjál, sziapuszi, bárakármi" oszt már nem is volt vonalban. pfff... nem tudom ki az új nője (az utánam jövő lánnyal már szakított, akivel én is ugyebár elég közeli kapcsolatba kerültem anno... khm... :P), vagy a régi nőjével jött-e össze újra, bár azt most megnéztem iwiwen, és ott nincs erre utaló nyom. hát nem tudom. mindenesetre jövő héten találkozunk, eljön értem a munkahelyre kocsival, és elmegyünk kirándulni valamerre. én találtam ki, hogy kirándulás legyen, majd ő kitalálja, hogy hova vigyen. :)
eszembe jutott az első találkozásunk, persze, 2006. október 15-én éjfélkor, vagyis akkor már 16-án... szóval akkor találkoztunk először. mondjuk erről a régi blogomban lehet olvasni részletesen, de azért annyi, hogy emlékszem, először rettentő idegesítő volt, és bár szexeltünk a kocsiban, és az jó volt, mégis úgy szálltam ki mellőle, mikor hazavitt, hogy igazából nem érdekel a pasi. na, ezt kellett volna végig tartani. akkor talán még most is együtt lennénk. mert hogy pont ez tetszett meg bennem neki, hogy nem nyavalyogtam utána. hát nem, de csak egy darabig. mert aztán full belehabarodtam, és elindultam a lejtőn. ő is azért érzékeny típus, lelkis típus, én meg aztán pláne képes vagyok szirupozni, de túllőttem a célon. najó, amilyen zavaros volt az élete akkor (meg szerintem most is az), én abba nem fértem volna bele, ami nem is baj. én azért örökké hálás leszek neki, hogy elmozdított a férjem mellől, hogy ki mertem lépni a házasságomból, hogy el mertem válni, vállalva minden következményt, ami ezzel járt és jár a mai napig is. és alapvetően nagyon örülök annak, hogy 76-ost megismertem, mert sok szép dolgot kaptam tőle, meg persze sok szart is, de most csak a szépre emlékezem. :) azért csak imádom a mocskos pofáját, ezt nem tagadhatom. nagyon sokban hasonlítunk, nyilván ezért, meg egy csomó dologban különbözünk is, és azért is imádom. érdekes lesz újra találkozni, de már várom. most rá sokkal inkább kíváncsi vagyok, mint a Kosra. igaz, 76-osnak is néha olyan "problémái" vannak, amikből kéne nekem is néhány a sajátjaim helyett, mert akkor semmi gondom nem lenne, de azt is megtanultam már, hogy mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, és ha szeretem, akkor így kell elfogadnom. és a szeretet itt most barátilag értendő. nem tudom, mennyi esélye van annak, hogy ismét elgyengüljek és beleszerelmesedjek... ez mondjuk most nem is cél, inkább csak a Barátságunk felélesztése most az elsődleges, mert arra szerintem mindkettőnknek szüksége van.
soha nem felejtem el, mennyit piáltunk együtt, néztünk filmet, reggelig, vagy meccset, meg főztünk, vagy teszkóztunk az éjszaka kellős közepén. ő mindig benne volt az ilyen baromságokban, és ez nagyon jó. :)
nade arról már nem is beszélek, hogy micsoda rinyálást rendeztem, mikor "szakított velem"... hogy a szakadó esőben rostokoltam a házánál, meg kitapétáztam a lakásajtót szerelmes üzenetekkel... jujjj... nem szégyellem, de szerencsére újra nem követném ezt el, mert tanultam belőle. :)
mi is van még? ja, igen. elkezdtem én is telefonálgatni, támogatást gyűjteni a Greenpeacenek. érdekes volt beülni a teló mellé. meg persze fárasztó is. sajnos ezzel most elértem, hogy OJ valamilyen szinten elvárja, hogy én is csináljam, vagy is az a helyes: elvárja, hogy valamilyen szinten csináljam. nekem meg egész nap kurvára nincs kedvem telefonálni. de azért csinálgatom. főleg, hogy én nagyon sikeres voltam tegnap, én voltam a legjobb, mindenki engem hallgatott, hogy csinálom. a dumámból készítettem egy új scriptet, most már a többiek is azt használják. :) az oroszlán egóm nem kicsit sérült volna, ha nem vagyok sikeres, és meg kell, hogy mondjam, hatalmas adrenalin löketet adott az a pár telefon. 30 emberrel beszéltem kb. és 11 válaszolt pozitívan, ami hatalmas eredmény, én meg közben sikítoztam, hogy "még egy, még egy!" :) önbizalom-erősítésnek jó volt. viszont ma elég sikertelenül indultam, nem is volt kedvem győzködni az embereket, az egyből meg is látszott, és vissza is vette a hangulatomat. azért azóta már vannak pozitív válaszok, és ez jó. mindjárt megyek is vissza, csinálni. :) ja, plusz pénzt nem kapok érte, meg semmi, pusztán hobbiból csinálom, meg azért, mert a Greenpeace tevékenysége fontos nekem, én is támogatom őket, szívesen hozzájárulok még a munkámmal is ahhoz, hogy sikereket érjenek el, mindannyiunk érdekében.
munka után megyek Vikiékhez, csajoskodunk, Barbi is jön, meg Valti Úr lesz még otthon. :) már várom! :)
holnap reggel viszont hajnalban kelés, takarítás, rendrakás, előkészülés a rakott krumplihoz, aztán magamat is rendbe rakom, majd megyek a MüPába a Feldmár előadásra, délután pedig kezdődik nálam a Buksza-buli, csajos divatfotózás ezerrel. :)) fel vagyunk pörögve, szóval biztosan zsír képek lesznek. :)
vasárnap döglés. és pont. :)