és a legfontosabb: a ZENE. ABBA FOREVER!!! ez eddig sem volt kérdés, de ezután a film után pláne nem az. :) többször elbőgtem magam, de olyan számokon pl. mint a Dancing Queen, aminek végre megértettem a szövegét (meg egy csomó másik kedvenc ABBA számomnak is, mert feliratozva voltak a dalok), és annyira fantasztikus, annyi erőt ad, hogy el nem tudom mondani. :)
hétfőn nem lett LAndieval sörözés, mert az ügyintéznivalóim nem úgy sikerültek, hogy oda tudjak érni időben. kedden nem lett Bertával dumálás, mert ő elfelejtette (de áttettük jövő keddre), és előadásra sem mentem, mert a hirtelen jött szabadidőmben inkább ügyintéztem még, amit kellett. nem volt nagy öröm a ragacsos melegben a városban rohangálni, de muszáj volt. viszont megvan az antikvár könyv. uhhh... nyilván a polcomon fog állni elég sokáig, de akkor is megérte. Ady dalok vannak benne lekottázva, Reinitz Béla által, aki a múlt század elején elég sok Ady verset megzenésített, amit aztán Nagy Endre kabaréjában elő is adtak. 1920-as kiadású könyv. egy műkincs. :)
tegnap rohantam haza, hogy a Valentin nap c. filmet megnézzem újra. közben jött az érzés, hogy milyen régen voltam igazán szerelmes, de olyan érzés is belémvágott, hogy voltam én egyáltalán igazán szerelmes életemben? ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a diákkori fellángolások óta nem igazán. persze, egy csomó "kapcsolatba" bele akartam halni az utóbbi 5 évben, bár csak a Jazzbőgős szolgált rá igazán, mégis úgy érzem, az igazi, mindent elsöprő, belebetegedő, ezer fokon izzó szerelem még elkerült engem. illetve maximum én lángoltam valakiért, de az nem volt viszonozva. most viszont már egy olyan szerelemre vágyom, ami kölcsönös, viszonzott.
az is eszembejutott, hogy az elmúlt 1 évben összesen 3-szor "ért hozzám" férfi. először még a Rallis fiú tavaly szeptember végén, aztán decemberben a Tűzoltó (de minek?), aztán meg idén júniusban a Kos. és ennyi. nem mondom, hogy nem hiányzik, mert már egy szenvedélyes smárolást látva nedves lesz a bugyim, de még bírom. pornót is egyre ritkábban nézek. remélem, nem vagyok beteg! :)) nyilván nem, de valahogy nem érdekel, megvagyok így.
újdonsült hódolómat annyira nem érdeklem már, hogy mire ma odajutottam, hogy akkor törlöm az ismerőseim közül, láttam, hogy már ő törölt engem. na, erről ennyit. rakott fel magáról friss képet, ezen már egyáltalán nem is tetszik (mondjuk eddig is fenntartásokkal voltam irányába), úgyhogy vigye a víz. de most erre mit mondhatnék? hogy minden pasi patkány? najó, nem kezdem ezt, csak ezek után megint kurvára nincs kedvem bárkivel is szóbaállni. és én még megadtam a számom. jesszus. :S
annyira vártam a tegnap esti meccset, hogy újra indul a BL küzdelem. aztán meg jó nagy csalódás lett a vége. persze, értem én, hogy a legnehezebb meccsünk volt a csoportkörben, és hogy az X is elég volt, meg hogy 4 győzelem + 2X és csoportelsők vagyunk, de ennél többet vártam. kicsit elkényeztetett a Mester a PL első fordulóiban minket, szurkolókat, mert gyönyörűen játszott a csapat. aztán jött ez a kezdő, már a kapuson meglepődtem, meg a többiek... úgy éreztem, hogy minden ott folytatódik, ahol tavasszal abbamaradt a gyenge sorozat (mondjuk így is megnyertük a bajnokságot), csak alibiztek végig, Rooney sem hajtott, rengeteg volt az egyéni hiba, pontatlanul, ötlettelenül játszottunk. az első félidőben kapuscserét követeltem a kanapéról, mert Lindegaard a kapu előtt bohóckodott, és féltem, hogy letámadják, és beszopjuk a gólt. aztán persze beszopta, de akcióból, és rajta volt a labdán, de nem érte el. aztán az élő Legenda, Ryan Giggs, megrúgta a maga gólját, úgy, ahogy csak ő tudja, a 42. percben. 1:1. ez is lett a vége. a második félidőben Lindegaard hatalmasakat védett, ezzel jóvá tette nálam az első félidei gyengeségeit, balfaszkodásait, neki köszönhetjük, hogy nem kaptunk ki. de ilyen unalmas és szar meccset már régen láttam a Unitedtől. mondom, a 2011-12-es szezonban nem voltam ehhez hozzászokva. remélem, csak a hétvégi rangadó miatt pihentek a többiek, meg hogy azért komolyan vesszük a BL-t továbbra is, és nem lesz több alibi meccs. :)
ma a mosás, takarítás mezejére lépek. végre olyan az időjárás, hogy a lakásban is elviselhető, és nemcsak döglésre késztet, hanem tevékenykedésre is.
holnap este pedig indulás anyuékhoz, mert már 2 hónapja nem voltam otthon, és nagyon hiányzik a nyugi. remélem, jó kis hétvége lesz! :))