senki szerencsére, hogy hétfőn befestettem a hajam. :) ez több szempontból is jó. egyrészt, mert ezek szerint nem basztam el annyira, hogy feltűnő lenne, másrészt meg mert nem ezen volt a téma legalább. :) valahogy nem szeretem mostanában, hogy velem foglalkoznak a kollégák. hálistennek a névnapom is vasárnapra esett, bár így sem úsztam meg hétfőn két doboz csokit, meg néhány felköszöntést. :)
a hajfestés után, hajszárítás közben annyira megtetszettem magamnak, hogy fél óráig sikerült hajat szárítani, közben pózoltam a tükörnek, meg pislogtam, meg imádtam önmagam. :) alig bírtam abbahagyni. :) észbontóan jól néztem ki akkor, és még azóta is. (kivéve a karikás szemeket... :S)
most nézem, hogy pont egy hete írtam legutóbb. nem csoda, ha van, aki már hiányol. :)
azért nem írok sűrűbben, mert a munkahelyen egyszerűen már lélegzetvételnyi időm sincs mostanában. ami egyébként azért jó, mert legalább nincs időm gondolkodni, és a nap is elrepül. idén teljesen megváltoztak a dolgok, míg eddig a munkahelyre pihenni jártam be, január elseje óta viszont valóban dolgozni, és van is mit csinálni, vagyis általában a seggemen veszem a levegőt. otthon meg csak pihenni vagyok képes, vagyis már gépet bekapcsoni sincs erőm, csak Gordon Ramsay műsorán sztondulok, vagy valami más sorozatot nézek. no, meg persze focit. :) péntek estére olyan szinten elfáradok mostanában, hogy az nem igaz. :S
a múlt hétvégén, pontosabban pénteken és szombaton, anyuéknál voltunk. ez most csak villámlátogatás volt, a névnapom miatt mentünk leginkább. jól telt, ettünk finomakat, jó volt a hangulat, kaptam szép ajándékokat is. :)
vasárnap meg csak élveztem a lakásomat, amit imádok (erre mostanában jöttem rá), jobbra és balra dőltem, semmi extra nem történt. :)
tegnap reggel kiborult a turmixom a táskában, szóval jól kezdődött a napom, de aztán az este mindent feledtetett, mert kibékültünk Ginával a múlt héten, így tegnap már fel is jött hozzám dumálni, meg lazulni. hajnali fél1-ig fent voltunk, beszélgettünk egy csomót, meg röhögtünk, meg persze boroztunk. :) most meg olyan vagyok, mint a mosott szar, de megérte! :)
Andival is már jó ideje rendeztük a sorokat, így a görögországi nyaralás utórezgései teljesen elsimultak. ami azért jó. :)
ma 10milliószoros nap van, úgyhogy egész nap csak a stramm 40-esemre gondolok, aki persze milliomos, és úgy szeret engem, ahogy vagyok. hátha bevonzom végre. :)
pénteken meg csapatjuk Banánoson már megint. :)