rajzolnom magamnak reggel, vagy inkább festenem, mert a tükörbe nézve nem láttam semmit. se szemet, se szájat, csak egy nagy, sápadt maszatot. na, meg mire kitaláltam, hogy mit vegyek fel... pff... nem volt egyszerű. :(
őszintén szólva, nem nagyon megy a diétázás, a sport meg egyáltalán nem. valahogy most nem érzem, hogy ez nekem menne. ezért nem is erőltetem. napközben azért megy a turmixozás, meg a rengeteg víz, de este van, hogy elcsábulok. :( no, csokievésre még nem vetemedtem, de némi szénhidrát eltűnik az arcomban. :(
most ez persze takarózásnak tűnik, de várom, hogy jobb idő legyen, és ki lehessen menni a szabadba, mozogni. addig azért majd megerőszakolom magam a pilatessel, meg a bicajozással is, de csak lassan, főleg azért, mert nem akarom túlerőltetni magam megint, ész nélkül.
ezen kívül nagyon nincs semmi extra. tegnap baromi későn indultam el melóból, így volt szerencsém belefutni a Blahán a villamosos gázolásba. mehettem pótlóbusszal. felpréselődtem rá. egy pasi segge volt az arcomban két megállón keresztül. aztán leszálltam, bementem a boltba, és mire kijöttem, már járt a villamos. pfff... :(
egyébként megint egyre nehezebben viselem el az embereket. és nem arról van szó, hogy nem szeretem őket, inkább csak nem értem őket. annyi balfasz van ebben a városban, hogy azt el nem tudom mondani. a napi tömegközlekedés teljesen ki tud borítani.
idén zenét sem hallgattam még, utazás közben, mert féltem a fülemet, pedig az nagyon jót tud tenni. most rászoktam, hogy a Bibliát olvasom a mobilomon, oda-vissza, és akkor nem figyelek semmire és senkire. meg az ki is tud kapcsolni. de amikor az embernek még állni sincs helye a járművön, akkor elég nehéz megoldani, hogy még a telefonomat is pötyögtessem. :(
ma megyek Banyámhoz, meglátogatom, holnap délután meg jövök haza. már várom, hogy együtt legyünk, és tudom, hogy ő is nagyon várja, és ez nagyon jó érzés. :)
rájöttem a napokban, hogy szeretem a munkámat, vagyis inkább a munkahelyemet, munkakörömet, ami most itt történik, és ezzel kapcsolatban, az tetszik. najó, nem mondom, hogy nincsenek szarabb napok, meg súrlódások, de most még ez sem érdekel. szeretek itt dolgozni, így bár átböngészem minden nap az aktuális állásokat, nem nagyon akaródzik váltani, egyáltalán jelentkezni sem. ha váltanék, akkor úgyis más témakörben gondolkodnék, de ahhoz még sokat kellene tanulni, fejlődni, dolgozni, hogy összejöhessen. jelenleg pedig ehhez lusta vagyok. remek, kényelmes életem van, és most, hogy pénzügyileg is kezdek talpra állni, már pláne nem hajt a tatár, hogy másik meló után nézzek. sőt, még a fizum emelkedett is kb. nettó 5000,- Ft-tal. szóval pofám lapos. :)
holnap a Pudlisokat fogadjuk az Old Traffordon, és hiszek benne, hogy nem kell a végén szégyenkeznünk. valszeg nem látom a meccset, de lélekben ott leszek a kispad mellett, az hétszentség. :)